A múlt héten többször is hallottam, hogy új kutya van a szomszédomnál, a szemközti lakásból nagyon jól kiszűrődtek a vakkantások és a különféle ebhangok. Annyira még nem is zavart, nem volt vonyítás, semmi ilyesmi, és nem is ébresztett fel az eb. Aztán pár napja pont jöttünk be anyával a folyóson, amikor indult sétára a szomszéd az ebbel, én meg eldobtam az agyam és mindent ami a kezemben volt, nekiálltam kutyázni, egy gyönyörű kis kölyökvizsla (aka Kovács) költözött a szomszédba. A kép illusztráció, kb. ekkora az eb.
Nagyon aranyos, kérdezte is a szomszéd rögtön, hogy reggel vonyított-e, amíg nem voltak otthon, de persze jó kutya ez, csendben volt, és azóta sem nagyon hallom a hangját. Tegnap, amikor a gazdiék hazaértek volt ám nagy vakkantás, öröm, körömkopogás a padlón (már ahogy hallottam), tényleg jó kis kutya, nem egy sírós fajta (Zsótti rosszabb helyzetben van, az ő szomszédjában is friss az eb, aki persze a nap nagyrészét vonyítással és ugatással tölti, amíg haza nem érnek a háziak).
Én meg ülök a gép előtt, a nagy csendben este, hallok a szomszédból egy olyan igazi, bátor kis vakkantást, és elmosolyodom, mert egy Kiskovács van két ajtóval arrébb:)