A múltkor láttunk egy galambot Borival a mozinál, nem tűnt félősnek (simán lehet, hogy beteg volt), ezért közelebb mentünk hozzá, hogy lefotózzam. Elsőként az összeállított (az "ötödik" képet illesztem be, hogy adjak némi sztorit a szitunak, aztán jön a többi "sima", galambos kép.

Így (avagy ilyennek) láttuk meg:

Nemrég jelent meg az újabb Simon's Cat videó, ami rádöbbentett arra, hogy pár epizódról le is maradtam, így majd azokat pótlom:P

A legújabb epizódban duplára növekszik a baj, a macskusznak társa akad, akivel együtt rendetlenkednek, kergetőznek. Lenyűgöző, hogy mennyire visszaadja a macskák viselkedését az alkotó. Ugyanezt művelik kaja közben a mi macskáink is. Imádom. A történet vége pedig vicces és egyben nagyon igaz:)

További Simon's Cat bejegyzéseim ide kattintva.

Dohányzom. Tizenéve szívom a blázt, próbáltam letenni is párszor, de mindeddig nem sok sikerrel tekintve, hogy nap mint nap füstölgök jelenleg is. Egy ideje már utolért az a tudat is, hogy nem jó, és sokszor úgy gyújtok rá a koporsószegre, hogy nem kívánom, de valamiért mégiscsak elszívom. Mostmár egy doboz cigi több mint a felénél vagyok így - na igen, ez a legrosszabb, amikor úgy teszel valamit, hogy nincs benne élvezet. Ezért csökkentettem is kicsit a fogyasztásom, de ez csak egész napos sóvárgással jár, így nem mondanám jó megoldásnak. De legalább kevesebbet szívok. No de hagyjuk a témát, ez ne legyen a dohányos bejegyzésem, amelyet idővel szeretnék megírni:)

A mai napon szembesültem egy újabb jellemzővel, amely létezéséről eddig is tudtam, de még nem tapasztaltam észrevehetően, mégpedig a gyengébb szaglásról van szó. Kilépve a kávémmal az udvarra finom, pékségből kiszűrődő illatot éreztem (olyat, amilyet a manapság divatos látványpékségek környékén lehet érezni, amikor frissen sült finomságokat vesznek ki a sütőkből). Gyenge volt az illat, de éreztem mindenfelé. Aztán rágyújtottam és egy pillanat alatt tovaszállt az aroma, mintha ott sem lett volna előtte. Majd' egy percnyi intenzív ki- és belégzés kellett orron keresztül, hogy újra érezzem. Aztán újabb slukk a cigiből és megint nem éreztem. Miután elnyomtam a dekket, vártam másfél-két percet, hogy ismét érezzem. Na oké, ez így elég tré dolog, zavart is, hogy csak az intenzív szagokat érzem ha cigizem. Egy újabb fekete pont a füstrudak számlájára. Ez egy közismert és létező dolog, de eddig így még nem szembesültem ezzel*, így most zavart. (*nem figyelembe véve azon szituációkat, amikor azért gyújtok rá, hogy ne érezzek valamilyen kellemetlen szagot)

Egyébként arra nagyon kíváncsi leszek, hogy a klubbokban megszokott tömény füstszag eltünésével (januártól ugye tilos lesz a dohányzás a vendéglátóegységekben) mennyire kerülnek majd elő, az eddig elnyomott testszagok, wc-szag és egyéb olyan, ami ellen idáig közepesen hatásos volt sokunk rossz szokásának mellékterméke...

Szombaton a fővárosban jártam a Budavári Pálinka- és Kolbászfesztiválon az Ocho Macho zenekarral. Este érkeztünk, és nem volt valami kellemes az idő, azaz a hőmérséklet, de azt mondták sokan, hogy erre ott van a pálinka, az majd felmelegít. No persze azt nem is kell mondanom, hogy nem szeretem a pálinkát, de azért ittam egy-kettőt, hátha attól jobb lesz. - megjegyzem, hogy két-három felestől még nem érzi azt az ember, hogy vastag kabátban és bundás kesztyűben van. No mindegy. A koncerten a munka elvonta a hidegről a figyelmem:)

A fenti képen látható egy kis pálinkásüveg, imádom, a benne lévő itókától kirázott a hideg, de nagyon tetszett ez a kis üveg, így hazajött velem. Most másfajta pálinka van benne, ez már itthon lett beltöltve, mert annak ellenére, hogy nem szeretem az italt, van itthon egy kicsi, persze csak orvosi célból:P
A buli előtt csináltam pár fotót, csak hogy legyen ilyen éjszakai dunás-hidas nekem is:)

Lenne még pár kép, de nem szúrom be őket, mert unalmas lenne ugyanaz a téma még két fajta képkivágásban, így marad ez a három, helyettük a koncert képeit itt lehet megnézni, de persze vettem fel egy kis mozgóképet is, ha már ilyen hangulatos volt a helyszín, egy amolyan összefoglalót a buliról:)

Beszélgetésben: Az oké, hogy Chuck Norris mindenkit legyőz, de belegondoltatok már abba, hogy Chuck Norris is atomból van? Úgyhogy Atom te keményebb vagy, mint Chuck Norris. - fejtette ki Zsolti ebéd mellett:)

Facebookon: Mindig is néptáncos akartam lenni, de rá kellett jönnöm, ahogy én táncolok olyan nép nincs..... - írta ki Hanzs

Tévében: Én nekem ilyen centrális elhízásom van. Talán úgy többen ismerik, ha azt mondom sörhas.

Reggel: Ilyenkor hajlamosabb vagyok reggelente a Bonyis poénok kitalálására. - mondom Borinak, valami fárasztó vicc után, mire ő: Persze, mert ilyenkor még takarékon vagy és hasonlítasz rá.

Klubban: Hú de nagy! - mondja egy lány a klubban Bonyi objektívére, mire Bonyi: Ezt várom! Hogy ezt mondják nekem a lányok!

Beszélgetésben: De ugye ha én bányarém lennék, akkor abban a bányába akarnál dolgozni, ahol én ijesztgetek? - mondja nekem Bori nagyon szép, boci-szemekkel nézve:) <3

Freiben: Hogy hívták a barátnődet? Body lotion? - kérdi Hanzs az egyik fiútól:P

Valahol: A társaságnak megint csak azon tagjai nézték meg jól azt a csajt, akiknek van barátnője. - jelentem ki és már majdnem megmagyarázná Bonyi, amikor Hanzs rávágja: Persze. Mert mi tudjuk, hogy milyen.

Klubban: Na megjött a grammatikai Antikrisztus. - mondja Vámpír, mikor kezet fogott Bonyival.

Autóban: Mi a fasírt többesszáma? - kérdi Mike, majd válaszol is: Fák sírtak...

Buszban: Volt egy lyuk a levegőben, aztán körbeépítették 1x1-es mozaikkal és egy heggyel. - fejtették meg így a zenekar tagjai a Lánchíddal szembeni alagút keletkezését:P

Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogyha látni akarunk egy magas kéményekkel és hatalmas gyárépületekkel tarkított üzemet, hiszen ezekből elég sok maradt meg az utókornak, itt-ott országszerte. S nem is azokra a kihalt épületekre, kohókra gondolok most, amelyekből Kelet-Magyarországon több is van, hanem a ma is aktívan üzemelő gyárakra, erőművekre. Ezen helyek általában téglavörös épületek, alumíniummal borított csövek és beton alkotta összképpel örvendeztetnek meg bennünket, de van erre gyógyír, mégpedig a színek.

Mint ahogy a paneldzsungelekben is rádöbbentek arra, hogy színek használatával a szürke tömbökbe némi életet lehet vinni, sugallni, és az ablakon kinéző bentlakók sem lesznek rögtön depressziósak, úgy a "gyáraknál" is hasonló a helyzet. Ha már mindenképp ott kell lennie valahol, ha már nem lehet arrébb tenni, eltakarni, akkor legalább lehet ötletes a festése is. Mint ahogy egy nyomornegyed átfestését is láttam már, s bár a sok szín nem tüntette el a szegénységet, de az ottlakóknak mégis kicsit jobb hangulatot adott. Még akkor is jó ötletnek tartom az ilyet, hogy ha a sok festék árának jobban örültek volna.

Valószínűleg az alábbi videóban szereplő orosz üzemet mind a hangulat, mind a megújulás, mind pedig a "reklám" kedvéért festették le ennyire jól. Reklám ez, hiszen ha nem is jelennek meg logók, feliratok, de azért a színezés biztos beszédtéma volt az adott térségben. Maga a videó egyébként szuper. A megvalósítás, a zene, a technika, imádom! Sasha Aleksandrov műve, Bonyi linkelte tegnap, köszi.

Nem szoktam pénteken videót ajánlani (tekintve, hogy szombat a videós nap), de ezt most találtam és rögtön meg kell osztanom. Pump up the Jam!

Azaz pumpáld a dzsemet:) *Atom jelenleg hasát fogva fetreng a földön és már-már szüttyögve, köhögve, de azért röhög*

iKátyú Celldömölkön. Az alma formájú kátyúba nincs beleharapva, így nem igazi Apple logó, de mondjuk rá, hogy az:) Lehet, hogy nem is kátyú volt, hanem csak egy gravírozott embléma a betonban, és kiderül még a végén, hogy az iUdvarban jártam:P

Ez egy nagyon széles autógumi volt, ami a plafonról volt lelógatva egy műhelyben és elsőre nem is tűnik durvának, de aki ismeri a kézméretem, az tudja, hogy ez elég egy széles kaucsukdarab volt biza'.

A héten szólt Bonyi, hogy egyik ismerősünk vett egy csillagász távcsőt, és kimehetnénk megnézni mi is, a távcső-tesztelő estén. Így is tettünk, célba vettük Velemet, ahol fent  hegyen, egy viszonylag tiszta területen már fel volt állítva a monstrum.

Monstrum, mert én azt hittem, hogy valami hónom alá csapható távcsőről lesz szó, de várakozásaim korántsem igazolódtak, hiszen egy nagyon nagy tubussal, ellensúlyozott állvánnyal ellátott, digitálisan vezérelt távcsővel találtuk szemben magunkat. Épp a Holdat vizsgálták a srácok, majd amikor belepillantottunk, akkor kicsit elakadt a lélegzetem, mert ilyen közeli állapotában (élőben) még nem láttam a mi óriási sajtunkat, csak netes képeken. Azért persze nem hagytam ki, lekattintottam a Holdat simán, teleobjektívvel, de most már rájöttem, hogy hülye voltam, hiszen a távcsőre szerelhető adapterrel csinálhattam volna komolyabb, közelibb képeket is, de majd legközelebb.

Ott volt egy amatőr csillagász is a társaságban, aki kicsit jobban kente-vágta a műfajt, fejből mondta, hogy mi micsoda és pontosan merre van, így bemértünk az M13-as gömbhalmazt is (ami így néz ki) - talán ez volt a kedvencem, hiszen még nem láttam csillagokat egy kupacon, ennyire tömörülve. Aztán befordítottuk a "lézerágyút" a Jupiter felé, és a Földről csak fényes pontnak (egy fényesebb csillagnak) látszódó égitestet is szemügyre vehettük, és ekkor igazán boldogok voltunk, hiszen láttuk a Jupiter jellegzetes csíkjait (na nem egy Hubble felbontásban, de azért kivehetően), és négy holdját is a bolygónak.

Közben megismertük a TCSKK fogalmát is, ami egy szimpla két-tubusos távcsőre lett kimondva, ami annyit jelent, hogy Tejút Csekkoló Kézi Készülék:) Ezután még láttunk két galaxist is, illetve megnéztük Szombathelyt is a hegyről, és elég erős, hogy kivehetően, "ablakszámolósan" láttuk a tőlünk távolabbra eső városrészeket is. Simán, fényképezőgéppel ez így nézett ki messziről.

Hazafelé Bonyival megbeszéltük, hogy azért ez nagy öröm volt, mert élőben látni ezeket a dolgokat, nem csak fotókon, elég jó érzés volt, s dumáltunk a rengeteg csillagászati dologról, amelyek érdekelnek minket, amelyeket most nem is állok neki részletezni, tekintve hogy az túlon-túl hosszú bejegyzés lenne:P És végül egy kicsit kivilágosított kép, sok csillag van körülöttünk, és ezalatt nem a tévében kinevezett egyslágeresekre gondolok:)

Szeretem a hullámvasutakat, még akkor is, ha ezidáig csak kettőre sikerült felülnöm a sok-sok ezernyiből, amely megtalálható e világban.

Egyelőre csak a budapesti Vidámparkban volt lehetőségem felülni a két hullámzó vonatra. Az öregebbik (a faállványos) eleinte még megnövelte gyermeki adrenalinszintemet a hullámaival, de minél idősebb lettem, annál jobban immunis lettem, s most már csak az utat kísérő recsegő-ropogó hangok keltenek bennem néha-néha valami félelmet.

Aztán ott a másik is, az "átfordulós" - arra annyiszor ültem fel, amennyiszer a zsebemből futotta, de alapvetően két bajom van vele:
1. Rövid a pálya, ezért elég hamar megszokható és kevés a menetidő
2. Nincs elég pénzem ahhoz, hogy egy órát ücsörögjek rajta.

Az biztos, hogy lehetőségekhez mérten betervezek egy-két vidámpark-túrát Ausztriába, mert vannak elérhető közelségben parkok. Nem is tudom, hogy eddig miért nem tettem ezt meg. Az index nemrég posztolt egy parkról, Europa Park - erre a helyre nagyon szívesen elmennék:)

A fenti videóban a kék és az ezüst hullámvasút is megfogott, ez utóbbiról van is itt egy fedélzeti videóm, hogy jobban látszódjék a sebesség és az út:)

Szóval kell egy-két vidámparkos túra, meg az is biztos, hogy ha Párizsba utazom egyszer, akkor be kell kalkulálnom egy nap Disneyland-et is:)