Aki ezt az autót meglátja, annak biztos, hogy pár pillanat múlva beugrik egy-két Csöpi-film vagy Linda epizód. Még elevenen él bennem a jelenet, amikor a pogány madonnában Csöpi bepattan a Ladába – „Tűz Csucsu!” – felkiáltással, vagy Linda, aki éles hangon sikítozva elintézi az összes gonosztevőt mire odaérnek a szirénázó ezerkettesek. A ’70-es és ’80-as években nemcsak a filmvásznon, hanem élőben is Lada kergette az elvetemült bűnözőket.

Tavaszias szombaton fényképeztem e járőrautót szombathelyi verőfényes napsütésben. Úgy tudom jelenleg ez az egyetlen korhű felszereléssel rendelkező zsarulada. Nehéz dolog létrehozni egy ilyen replikát, mert amortizálás/leselejtezés címszóval az összes rendőrségi eszközt, a pisztolytól a villogókig mindent bezúztak. (mondta az autó mellett posztoló járőr). Mekkora barbárság…

Tessék csak megfigyelni az autó mellett álló biztosurat korra jellemző egyenruhában (mely kicsit, mintha bő lenne) és kezében a kaucsukszármazékból készült nevelőeszközt! Jhaj... Bűnözők púpjainak generációi nőttek fel eme tárgytól... Egy két viseltmúltú ember szemébe most biztos könny szökött:D

"A materialista világnézet nevében lefoglalom." :)

TESSÉK CSAK KIMENNI A FŐTÉRRE, NAGYON SZÉP!

Karácsony előtt egy héttel mindenki célba veheti, aki eddig még nem tette a Fő téren található Adventi vásárt. Nagyon oda kell figyelni, hogy a karácsonyi melódiák dallama és a szép megvilágítás, forraltbor és kürtőskalács illata nehogy elterelje olyan apró dolgokról a figyelmünket, mint az áru, amit megveszünk.

Rengeteg szaloncukor közt mazsolázva óvva intettek attól, hogy megkóstoljam a rumos-dióst. Miért is ne? És miért ne kóstoljam meg az összest? - fogalmazódott meg bennem e két kérdés. Színes arzenál, átlagosan 800-900Ft/kg-os áron. Van csokis-tejszínes, epres-tejszínes, banános, zselés, rumos-diós, konyakmeggyes, kókuszos, vajkaramellás, gesztenyés, marcipános, Aki szaloncukorvásárlásra adja a fejét, annak jól körül kell néznie.

Mindig is szerettem a repülőket és a repülést, habár ez utóbbit csak háromszor éltem át, kétszer egy Kamovban és egyszer egy vitorlázó repülőben. Lehet, hogy most azért vagyok bezsongva, mert a repülőgép fejlődéséről készítettem előadást, de lehet, hogy elfeledett emlékeket és csodálatot juttatott eszembe ez a prezentáció.
Kölyökként sokszor jártam a padlásra és ott kiálltam az előtetőre, ahonnan lehetett látni azt a fasort, ami takarta a tököli repteret, de a nagyobb gépek farka azért kilátszott a fák mögül. Hosszasan néztem a fel és leszálló gépeket nagy mosollyal arcomon nem dédelgetve azt az álmot, hogy egyszer pilóta leszek. Valószínűleg én voltam az egyetlen érdi lakos azon a környéken, aki isteni áldásnak vette, hogy a házunk fölött róják a köröket alkalmanként a katonai szállítógépek. Ha repülőnap volt, akkor a melléképület tetejére másztam és hanyatt fekve figyeltem az óriásokat. Sosem feledem el azt az élményt, mikor ültem a nappaliban a Nintendo előtt Super Marioval játszva és meghallottam valami dübörgést. Mélyről jövő tompa dübörgés volt, de én tudtam és a másodperc tört része alatt már a padláson voltam. A fák mögül most nem egy apró farokcsúcs látszott, hanem egy hatalmas sötétzöld háromszög, ami mozgott. Kirázott a hideg és teljes eufórikus állapotba kerített, amikor a dübörgő hang egyre hangosabb lett és egyszer csak megpillantottam, ahogy a levegőbe emelkedik Herkules. Ez az a gép, amelyekkel a filmekben szokták tankolni a másik gépeket. 'Lockheed C-130H Hercules'. 29 méter hosszú, 40méteres a szárnyfesztáv és csak 11 méter magas, de kölyökként ezeket a méreteket nem tudtam feldolgozni. Csak álltam a kúpcserepeken és bámultam, ahogy a monstrum csontig hatoló dübörgéssel rákanyarodik a folyósóra, mely majdnem a házunk felett halad el. Rohantam, mint aki az életéért fut és máris szobám ablakában gubbasztottam. A hatalmas üvegablakok rezegni kezdtek, majd amikor a ház fölé ért már a nappaliban voltam és ott feszültem rá az üvegre. Mintha össze akart volna dőlni a ház, olyan robajjal haladt el. A lélegzetem is elállt, beledübörgött az emlék a szívembe... Az esti híradóban közölték is, hogy Magyarországon tartózkodik egy Hercules és a próbarepülését sok bejelentés követte:-) És most, kb. 12-13 év múlva ülök a prezentációm előtt, adatokat gyűjtök finomítás végett a netről és megláttam a képet. A képet, melytől gombóc keletkezett a torkomban. A képet, melyről millió-millió kölyökkori emlék jutott eszembe. A képet, melyen egy hatalmas zöld vezérsík díszeleg... ...úgy, mint régen a fasor felett...

Ezt próbálja meg valaki értelmezni. A Szótár nélkül. Belép a nénike a boltba:

- Jó napot aranyoskám!
- Csókolom Marika néni!
- Maga olyan helles fiatalember! Ilyen férj kellene az unokámnak, nem ám amilyen most van! Ez nem csinál semmit. Csak kocsmázni jár! Mint az apja, (ezt már suttogva) tudja, a Kovács Marika férjével szoktak együtt eljárni a kocsmába utána meg állítólag a hegyre is mennek a Szabóék pincéjébe borozni... De mindegy! Én mondtam az unokámnak, hogy ez egy léhűtő! Majd megszokja vagy elválja! Nápoli ugye nincs?
- De van Marika néni.
- Akkó abból kérnék egy 10 dekát. Meg kérnék egy acskó goromba sót is. Le kell szórni már a járdát a múltkor is a Horváthné úgy elcsúszott, nem szabad ám ezzel játszani.

Nap mint nap hallva a vasi jellegű szavakat elhatároztam, hogy kicsiny falumra motiválódva összeállítok egy amolyan kis értelmező szótárt. Gábor bátyám boltos, így Ő a legnagyobb tudora ennek a témakörnek, ezért az általa összegyűjtött "szócsokorból" csemegéztem. Szegénynek magas fokú Activity jeleneteket kellett néha átélnie, hogy megértsék egymást a vevővel. Ne érezze magát senki ezáltal megbántva, ez nem egy leértékelő írás. Ím a nyelvújító/hagyományörző kifejezések sora:
- goromba só: ez a durva sóval egyenlő. Ennek ellentéte a finom só, amit eszerint kedves só-nak titulálhatunk.
- diabetikus ásványvíz: szénsavmentes ásványvíz, ugyanis faluhelyen, ha nem buborékos, akkor az már cukormentes is egyben.
- Activiti: nem is társasjátékot, nem is Szulák Andreát szeretne magának az a vevő aki ezt kér. A megfejtés: a Danone Actívia

Késő őszi s téli időszakban megjelennek a Fő tér környékén a gesztenyét sütögető árusok. Rövid terepszemle után felmértem hogy jelenleg 1 helyen fellelhető ezt a mobil-finomságot árusító kis egység. Kis adag 400Ft, nagy adag 600Ft. Az élmény magával ragadó, ahogy a novemberi hidegben sétálunk a Fő téren s kezünket melegíti a frissen sült gesztenyével telimert zacskó. Aki inkább otthon akar sétálni a meleg szobában, annak sem kell elkeserednie, hisz mi sem egyszerűbb, mint az otthoni gesztenyesütés:-)

Szombathelyről sokan azt vallják, hogy egy rém unalmas város. Pedig a felszín alatt más van, itt más az emberek értékrendje, más az életfelfogás. A saját tapasztalatok, egy barátom jellemzése és egy Mecseki cikk

Estefelé kiszemeltem magamnak a Fő téren sok tesztalanyt és megkérdeztem Őket turistaként a közelben található ismert intézmények épületek helyét illetően. Persze számba kell venni, hogy biztos megkérdeztem nem helyieket is. Feltérképeztem a területet és megfigyelés után támadtam is naiv tudatlanságot színlelve, hogy megtudjam milyen itt a GPS elődje, azaz a szóbeli útbaigazítás. Az egész úgy 30 percig tartott.

A Titkos tudósító egy szemlélő-felderítő-kérdező-osonó-olálkodó-tesztelő riporter, aki ebben a nagy zűrös városban, világban kémkedik és él hal a vágytól, hogy ezt megossza mindenkivel... (már ha nem elég lusta ahhoz, hogy írjon:-D)