Rengeteg szaloncukor közt mazsolázva óvva intettek attól, hogy megkóstoljam a rumos-dióst. Miért is ne? És miért ne kóstoljam meg az összest? - fogalmazódott meg bennem e két kérdés. Színes arzenál, átlagosan 800-900Ft/kg-os áron. Van csokis-tejszínes, epres-tejszínes, banános, zselés, rumos-diós, konyakmeggyes, kókuszos, vajkaramellás, gesztenyés, marcipános, Aki szaloncukorvásárlásra adja a fejét, annak jól körül kell néznie.
Nem szeretném rossz hírüket kelteni az alábbi szaloncukroknak, ezek leírások az én ízlelőbimbóimra gyakorolt hatásuk alapján próbáltak megfogalmazódni. (a kókuszos utóíze pl. nem mindenkinek ugyanazt jelenti, idézem ismerősöm: "Olyan, mint a lekváros rántotthús." -tehát a legjobb módszer, ha az ember nem szopogatja el a szaloncukrot, hanem megeszi rendesen, ahogy kell.
Banános: elsőre érződik a megszokott mesterségesen előállított banános íz, nem is rossz, kicsit tovább szopogatva már elkülönül a kevés tejcsoki izétől az aroma és kezd dominálni, de csak oly mértékben, mint a boltokban régebben kapható banán-szeletnél. Miután lenyeltem az utóíz már inkább a gyerekkori sárga és piros csomagolású tutti-frutti cukorkára emlékeztet. Számomra a banán nem nagyon karácsonyi íz, majomtartók figyelmébe ajánlatos, hogy a fa megóvása érdekében inkább mellőzzék ezt a fajta szaloncukrot. Csomagolása piros, gyertyákkal és csillagokkal, karácsonyi hangulatú.
Konyakmeggyes: elsőre feltűnő, hogy nagyobb méretű, mint társai, tetején meggyforma van csokiból öntve. Kettéharapásakor a benne található lé (konyak) eloszlik a szájban. A konyak ízt nehezen sikerül megízlelnem, nagyon gyenge, és a ez inkább konyaktartalmú vagy aromás cukros lé, mint alkohol. Sofőrök figyelmébe ajánlanám, hogy nem biztos a siker, ha szondázás után egy zacskó szaloncukorra hivatkoznak. Ezáltal gyerekek is marékszámra tömhetik magukba és a meggyérzékenyek is, hisz azt sem ízre, sem fizikailag nem találtam meg benne. A tejcsoki íze erősen érezhető, akik még emlékeznek a régi sárga csomagolású mogyoróhiányos Africana táblás csoki ízére, ők ezt újra feleleveníthetik. Csomagolása karácsonyi, arany szegéllyel bordó alapon masnis harangok vannak és az elengedhetetlen csillagok.
Kókusz: a kókuszos szaloncukroknak eme képviselője nem tartalmaz sok kókuszreszeléket, aromával viszont ezt könnyedén egyensúlyozták (természetesen nem a jó Bounty minőséget és ízt kell ezalatt érteni). Utóíze számomra gyengén műanyagos, enyhén avas, de pontosan nem bírtam megállapítani. Kedves ismerősöm a lekváros rántotthússal vélt felfedezni hasonlóságot. Én maradnék az aromás jelzőnél. Csomagolása természetesen kék és króm, melyen az előbbiekből ismert gyertyamotívum található.
Csokis-tejszínes: ezt leginkább a sportszelet fejlesztése során készített prototípus ízével tudnám jellemezni, amikor még nem volt pontos arányosság az alapanyagokban. Tejszínes helyett inkább tejcsokisnak nevezném a maga kis érdekes utóízével, ami olyan csokis-sportszeletes. Ha nem emlékeztetne a fent említet csokira, akkor nem lenne gond a behatárolásával. Csomagolása a megszokott bordó alappal és kis harangokkal csábítja fogyasztóit.
Epres-tejszínes: ez esetben elfogult vagyok eperőrületem végett, de akik ettek már eperjót és hasonló epres nyalánkságokat, ők tudják milyen ízre gondolok. Természetesen a kissé eltúlzott aroma itt is érezhető, mint az előbbiekben. A csomagolása ugyanolyan, mint a csokis-tejszínesnek, csak bordó helyett rózsaszínes-lilás vagy mostanában kedvelt elnevezéssel jellemezve magentás.
Vajkaramell: kevés benne a karamell s valószínűleg sok a vaj. A tipikus lehámozhatatlan és bocis csomagolású karamellkocka rajongók számára nem javallt. Inkább egy olcsó csokihoz, olyan "idény-szelet"-hez tudnám hasonlítani, olyan húsvét és mikulás ünnepének közelében megjelenő csokik ízéhez (jellemző fantázianevek: Nyuszi szelet, Mikulás szelet). Nekem kicsit túl édes volt és nem éreztem benne semmi magával ragadó ízt. Csomagolása szintén az előzőekhez hasonló, az alap viszont ennél már karácsonyiasan aranyfényű.
Gesztenyés: ez volt az első és az egyetlen, amelynél a külső réteget adó csokoládéra azt mondhatnám, hogy nem rossz. Nem egy milka minőség, de érezhetően jobb, mint elődei. Gesztenye ízű, ezért mondhatom, hogy itt (ha aromás is) jól eltalálták az hozzávalókat. Nem állítom, hogy a gesztenyefán termett, és kicsit édes is, de kárpótolnak a jó arányok. Csomagolása aranyszínű a szokásos gyertya motívummal.
Zselés: Király. Mondhatnék erről többet? Karácsony tájékán dagadt zsebekkel járkáló, állandóan csomagolással zörgő zselés-fanatikusok jól tudják milyen ízű ez.
Marcipános: Csalódtam. Tavaly valahogy jobban ízlett. Az első pillanatokban marcipán íz érződik, ami hirtelen felerősödik és már csak azt érzem, hogy a mandulaaroma elszabadul a számban és két kézzel megmarkolja a nyelvem, majd fojtogatni kezd. Persze nem ilyen durva, de nem találok jobb hasonlatot arra, amikor torz arccal küzdök az ellen, hogy nyeljek és még a torkomat is csípi. Az utóíze olyasmi amire számítottam, elgyengülő marcipán... Ezeket a szaloncukrokat tényleg gyorsan kell enni:-) Csomagolása: bordó, arany szélekkel és a megunhatatlan gyertya motívumok.
Rumos-diós: az előítéletek már megelőzték a tesztelést, csomagolását már most elemezném... Nem egy karácsonyfabarát fajta. Nem szoktam hozzá a 70-es évek kortárs művészi nappali-tapéta mintájához. Kék szélek, króm alap, azon pedig cserépmintát kiadó kék pöttyök. Az íze először a gesztenyepüréhez hasonlít, majd érződik a rum és dió aroma egyveleg. A két íz harcol egymással, nem bír egyik sem a másik fölé kerülni. Rum és dió ízt nem is nehéz elrontani, az szimplán és töményen is ugyanaz az íz. Kezdem a diót "dejó"-nak érezni s miután lenyelem állandósul a számban a menzás diós tészta íz.
Röviden ennyit a szaloncukrok egy apró csokráról, amely napjainkban kapható. Mindenkinek azt javaslom, hogy nagyon fontolja meg milyen szaloncukrot vesz a fára, és kérek mindenkit, sőt parancsolom, hogy a szaloncukrokat ne próbálja meg szopogatni. Persze millió és millió karácsonyi jellegzetességet lehetne tesztelni, pl. a csoki mikulásokat is, de nem mertem vállalkozni a szájpadlásra ragadó "tejbevonómasszából" készült édességek magamba tömésével.
Azoknak semmi ízük. Amit ma kaptam az egyik barátomtól, az már nagyon tetszett, mert a mikulásnak a hasára van ráírva egy kék hátterű kiemeléssel: "tejcsoki":-) Sajnos ma már ezt is fel kell tüntetni...
