Tegnap este míg Bonyi "foglalta" a laptopom kapcsolgatni kezdtem a tévét, mert nem találtam semmi értelmeset. A Spektrumon sokszor látott régi háborús dokfilm, az NGC-n csúszó-mászókat ettek, a TV2-n Senorita Hülye Picsa műsora ment, a többin meg már nem is tudom mik. A sportot nem klappolom, viszont este rémlett, hogy láttam focit, boxot és amcsi-focit. Még este nekiálltam amerikai-foci videókat nézni a youtube-on, de nem meccseket, hanem klippeket meg ilyesmiket kerestem. Aztán találtam két Nike reklámot, amelyek nagyon tetszettek, mind képi megoldásokban, mind zeneileg is. Főleg az alábbi:
Ennio Morricone megannyi fantasztikus/legendás/feledhetetlen filmzenével ajándékozta meg a világot. "A Jó, a rossz és a csúf" című film rengeteg dalából afféle sláger lett, ilyen a "The Ecstasy of Gold" is (itt a filmrészlet ami alatt hallható). Ebben a Nike reklámban ez a szám szól, pontosság kedvéért a: The Ecstasy of Gold (Bandini remixe). Kattintva meg is hallgatható teljes hosszában, de itt is hallható videóba biggyesztve, ha már ennyire tetszik nekem:)

Aztán itt van a másik reklám is, amely a kitartásról, a győzni akarásról szól. A meg tudod csinálni, küzdj, semmi sem lehetetlen, ha el akarsz érni valamit megteheted és stb dolgokról szól, amiket a filmekben szoktak mondani az edzők az öltözőben, ami után természetesen a csapat vagy a játékos látványosan erőre kap, felszabadítja utolsó erőtartalékait is és megnyeri a meccset (ami szinte mindig bajnoki döntő).

  Jók ezek a reklámok:)

Láttam már egy két érdekes "utast" autókban, guminőt, sikolymaszkos bábot, csontváz-szerűséget és egyebeket. Mellettem is utazott már Flat Eric biztonsági övvel becsatolva, nincs ebben semmi különös. Régebben a gazdaságos áruházban lehetett venni "igazán nagy" Walt Disney-s Lali királyt, Lajcsi orángutánt (aki a dzsungel könyvében a majmok királya és a Balu kapitányban is szerepelt, mint kocsmáros). Rengetegszer elképzeltem, hogy veszek egy ilyen plüssLajost és beszíjjazom az anyósülésre, mert jól nézne ki, aztán az ár mindig visszatartott...
Nos mondhatni "Önök küldték" rovatunkban a mai napon Bonyi egy fotóját publikálnám, mely a FőiskolaEgyetem előtt készült egy "klasszikus_libafoszöld" Trabantról készült, ím:

A nagyítás után jobban kivehető a gigantikus béka az anyósülésen, még színben is passzol a kocsihoz:) Bírom az ilyen poénokat, szeretem a meghökkent nézéseket, a mosolygó arcokat, amelyeket kihoz az emberekből:)

Nemrégiben Busával a nemlétező tárgyak-dolgok kiállításán. Végre láthattam, hogy milyen is az a radai rosseb és milyen formát ölt a gyermekkorom nagy réme: a rézfaszú bagoly. "..., mert jönnek a rézfaszú baglyok!" - intett óvva minket nagyapánk alvásra utasítva vagy rosszalkodás után. Nem is tudom miért, de valahogy tartottunk a rézfaszú baglyoktól, holott szerintem sejtettem, hogy nem igazi...
Óriási ötlet volt ezt a kiállítást megalkotni! Az egyik percben a fejemet fogtam a "fájdalomtól", a másikban a hasamat a röhögéstől:P Gratula az ötletgazdáknak és Nobel-díj meg Lovagrend:P

Ilyen a radai rosseb, a kedvenc szobrom, hogy a rosseb vinné el:

Ez meg a klasszikus rézfaszú bagoly, akinek egy rézkilincs jelképezi aranyló férfiasságát, melytől ő lesz a gyerekek réme:)

Mint azt már írtam tegnap, Pesten jártunk standot szerelni, viszont amíg oda s visszaértünk:
- olyan gyönyörű Mustangot láttam a forgalomban, hogy még most is csak szedegetem össze az állam a földről. Régi típus, '60-as évjárat, olyan volt, mint a '67-es évjáratúak, de azért nem esküdnék meg rá. Minden egyes krómozott négyzetminimétere tükörként csillogot a többi autóra, a fényezése hasonló tulajdonságokkal bírt, az egész út úgy tükröződött benne, mint egy kisebb halszem lencsében. Valószínűleg nagyon-nagyon sok pénzből egy frissen restaurált példány lehetett, talán még szebb volt annál is, mint amikor kigördült a gyárból... Itt egy fantasztikus kép is róla, persze mire előkapartam a gépet már előzött, mire az ablakot lehúztam már nem is látszott:(

Aztán annyi dudálást hallottam azon a két napon, mint Szombathelyen egy év alatt. Volt, amikor megkérdeztem, hogy vajon most kire dudáltak, amire tényleg a legjobb választ kaptam: mindegy, csak nyomni lehessen:P - mondta ezt Pisti és igaza van, mert ránkdudáltak többször is és mitagadás, feleslegesen, mert egy autót elengedni még nem forgalomfentartás, hanem kedvesség (pláne, hogy ha már majd kilométeres sor áll a szembe sávban szegény lekanyarodó mögött).
Szombaton pestre menet a kedvenc jelenetemet láttuk: 80km/h-val haladó kamiont előz kamion 85km/h-val. Majdnem volt egy frontális crash is közben, de hát ez nem érdekelte a sofőrt. Egy másik kamionos meg az M7-esen kezdett átcsúszni a sávunkba úgy, mint aki elaludt volna: szép lassan index nélkül. Majdnem benyomott minket a palánkra. Őrület.
Aztán hazafelé még láttunk egy szarvast is az út szélén legelészni, amely kicsit nagyobb volt, mint az autó, de ez már nem zavart senkit. Kicsit ijesztő volt ám a többszáz kiló hús méteres aganccsal az út szélén...

Logisztikai anyagmozgató és szerkezeti összeállító munkát végeztem illetve ennek ellentétét - azaz szerdán összeraktunk, szombaton pedig szétszedtünk egy standot. Ilyen érdekes információkkal bombázlak benneteket a mai napon.
A Dental World kiállításra mentünk szerdán, a SYMA csarnokba, összerakni nem kis munkával egy kiállítói standot* s tegnap ugyanezen helyszínre mentünk szétszedni, visszacsomagolni alkatrészenként, majd óvatosan hazaszállítani a remekművet. Igazság szerint nem is olyan nagy "wasziszdasz", de úgy összetákolni, hogy minden mindenhol mindennel passzoljon és a rengeteg egyéb apróság, ami ilyenkor közbejön, az már nem annyira leányálom.
Fotóztam a munkafolyamatot, már amikor volt rá lehetőségem és nem kellett épp tartanom valami többméteres vasdarabot valahova vagy csak egy lécet, amíg becsavarozzuk...

Vasárnap kijött Pappa és Mamma is megtekinteni a munkafolyamatot illetve Atomot, aki lapát hiányában mindig a közelében lévő bármire támaszkodott... Ez persze így nem igaz, mert támaszkodás helyett fantasztikus egyéb elfoglaltságot találtam magamnak, "buborékos" csomagolóanyagot durrogtattam:) Persze nem csak én:) Aztán este nagyon későn hazaértünk és most itt pötyögök nagyon álmosan pár sort... Megyek is inkább aludni...

*nem akármilyen stand ám ez, a zágrábi valamilyen nagy fogászati kiállításon elnyerte a "legdizájnosabb stand" címet, jee...

Valamikor nemrégiben, pankeey és Bonyi nálam járt. Bonyi ugye fényképezőgépét bütykölgette, mentett, töltött, kattintott, visszanézett, mert hát az ember miután megveszi tükörrefis gépét, hónapokig alig tudja letenni. pankeey, hogy ne unatkozzon, szépen berendezete magának a placcot: gyékény, hűtőtáska, horgász sapka, szék, plüssök és egy pecabotnak látszó egylábú fényképezőállvány - na ebből lett e szép kis tóparti csendélet:)(a tavat képzeljétek oda) (a szemeket természetesen kitakartam, nehogy személyiségi jogokat sértsek:P)

Aztán pankeey a pecázás után átcsapott fodrászba, ugyanis szerinte túl göndör volt a hajam így hamar orvosolta a problémát s szerencsére nem beüzemelt vasalóval simítani kezdte hajam.

Már csak arra lennék kiváncsi, hogy mi lett volna a következő "jelmez"... Ugye milyen fantasztikus dolgokkal tudjuk magunkat elfoglalni?!:P:)
 

Szakmai ismerettség hiányában lapzártig nem sikerült teljesen megbizonyosodni arról, hogy ez a technika és módszer mennyire elterjedt a mezőgazdaságban. A kép beszédes, sokatmondó, igazi kreatív gondolkodásra utal. Nem muszáj mindent gépesíteni, lehet emberesíteni is (mint az uborkaszedők esetében is), vegyíteni a fémet a hússal, ők lesznek a jövő terminátorai. Majd bekapja a futószalag az egyik munkást és utána bekebelez mindent a gép, mint a South Parkban a "Dawson és a haverok"-os irattartó, amit Cartman kapott...

"fehérorosz uborkaszedőgép" tárggyal landolt levélben a fenti kép a minap a postaládámban, egy link is tartozott hozzá, mely egy videóra hívja fel a figyelmet, amelyben több ilyen kép is látható. Kiváncsi vagyok, hogy hol találták/fejlesztették ki ezt a módszert és mikor, illetve az is érdekel, hogy ez mennyire hatékony, mennyivel jobb, mint a hagyományos szedés (sajnos egyéb típust nem merek leírni, mert az ide vonatkozó információs felkészültségem mondhatni szegényes).
 

Amikor leültem a gép elé és megnyitottam az admin felületet, elgondolkodtam, hogy vajon miképp álljak neki ennek a bejegyzésnek, vajon mely oldaláról közelítsem meg a témát. Més most is ezen gondolkodom, de már a kétmondatos felvezető után máris könnyebb. Egy-két napja keresni kezdtem egy számot, amiről csak annyit tudtam, hogy az egyik heineken reklámban volt és a szó, amit többször énekelnek benne úgy kezdődik, hogy "unforg...". Viszonylag hamar rá is leltem a vágyott zenére, Nat King Cole - Unforgettable. Nat King Cole-t talán nem kell bemutatni, elég sokan ismerik (legalábbis én úgy gondolom, de lehet, hogy tévedek). 1951-ben Irving Gordon írta az Unforgettable-t és még abban az évben Nat King Cole sikerre is vitte, persze ezek után még elég sok nagy név is énekelte e dalt. Más oldalról megközelítve a dolgot, ugye mindenki látott/hallott már olyan klippeket, amelyekben egy régi (általában már elhunyt) sztárral énekel valamelyik aktuál-bálvány. Pl.: Frank Sinatra-val énekelt Robbie Williams (egyébként ez a kedvenc ilyen jellegű számom:)), vagy 2Pac-et hozták össze egy felvételre Elton Johnnal stb...
Nekem nagyon tetszenek ezek a megoldások, szeretem az effajta technikai trükköket, de akadt már több olyan "sláger" is, ami nekem annyira azért nem tetszett. Ez viszont... Hát ez megint egy kicsit más dimenzió...
Szóval Robbie Williams esetében azért ott van az énekes arcán egy nagyadag tisztelet Sinatra felé, amin nem is csodálkozunk, hisz Sinatra-t életében s halála után is különösen nagy tisztelet övezte/övezi. Nat King Cole-t lányával Natalie Cole-al editáltak egy klippé s valljuk be, nagyon jól. A pontos szövegnek már nem is néztem nagyon utána, hisz elég volt a cím: Feledhetetlen - s valóban, NKC feledhetetlen dalokat adott az utókornak.

Érdekes, hogy egy 18 éves dalról most így írok. Úgy, mint ha valami mostani nagy új sláger lenne, holott már 1991-ben megjelent és egy év múlva még Grammy díjat is kapott. Valójában nekem új sláger, hisz ebben a verzióban még sosem hallottam/láttam, így abszolút az újdonság hatásával tette libabőrössé a kezem. Most is dúdolgatom, miközben ezt írom... :)

Párszor már csináltam blogfejlécet, Scheerti blogjára, Anyáéra, Dávidéra, Karcolatra, meg persze a sajátomra is. Most megint rámjött a variálhatnék és Anyánál cseréltem le a kinézetet. Tessék megnézni és megdícsérni a felettébb rózsaszín világot:) Katt a linkre!
szerintem.blog.hu
Már akinek tetszik, az dícsérje, akinek nem, annak inkább maradjon csendben a klaviatúrája:P
Nehéz dolog ám ez a fejlécezés, legalábbis amikor magamnak csinálom. Másokénál két-három minta és összetevő, aztán kész is, bezzeg az enyémnél... Akkor nem jó semmi, mindig máshogy akarom, más figurákkal, más szögből stb... Szóval azon kicsit elszoktam ücsörögni. Na, de ez most nem az enyém lett, így szerencsére hamar megcsináltam és most Anya boldog:) Jeee... Itt vannak az eddigiek (felülről sorban): Atom első, Anya első, Scheerti, Dávid, Karcolat, Atom második (nézz fel), Anya második (kattints a linkre szerintem.blog.hu)... Hjajj... ezek a kinézetek?! Utólag annyi mindent javítanék itt-ott, de hát ez van... Már kicsit előrébb tartok a ps-ben, mint akkor:P

A múltkor a kolibuliban járva feltűnt a klubban Viki vállán egy érdekes táska, menten kaptam fotómasinámat, hogy megörökíthessem. Állítólag ez nem újdonság, de nekem mégiscsak az volt, hisz most láttam először ilyet. A megoldás nagyon egyszerű, végy egy bakelitlemez méretű kerek táskát, egy jó öreg fekete lemezt, fúrd ki négy helyen, majd szegecsekkel mehet a tatyó oldalára és kész:)
Aztán megvizsgáltam egy kicsit közelebbről is, hogy milyen lemez is fedi a táska oldalát, majd elismerően nyugtáztam, hogy jövőre már 20 éves lesz a válogatott karcgyűjtemény. Még 1989-ben vésték fel rá, talán még a szocializmusban az elvtársak a Supra Hits! válogatást, melynek "A" oldalán a következő slágerek találhatóak (hogy teljes legyen az öröm, rálinkeltem mindegyikre a youtube-ról a klippet:)
Kaoma - Lambada
Kylie Minogue & Jason Donovan - Especially for you
Holly Johnson - Americanos
Donna Summer - This time i know it's for real
Tanita Tikaram - Twist in my Sobriety
Fine Young Cannibals - She drives me crazy

Szóval szerintem tök frankó ez a tatyó, nekem nagyon tetszik:) Most pedig, hallgatom s nézem a klippeket, mert címről ugye nem ismertem meg a számokat, aztán pedig tök jók:) Nosztalgia, jee:)

ps: a Kylie&Jason számot nem ismerem