Pár hete együtt laktam Luciennel (kaszáspók), még a fürdőszobában vettem észre a nyolclábút, s tudván, hogy ott kevés az eledel, többször kitessékeltem uraságát nagy ellenkezésére a konyhába, de ő csak-csak visszaszökött. Közepes méretű volt, amikor először találkoztam, amolyan tinédzser, nem cseszegettem, néhány fotót csináltam róla, illetve többször nyugtáztam a porcelánon trónolva, hogy már megint nem vagyok egyedül. Lucien aztán nőtt és nőtt, majd egyik nap azt vettem észre, hogy a padlón hever, összehúzva-csomózva langaléta lábaival, vélhetően nem volt elég eleség, se muslinca, se egyéb...
Gondoltam, hogy az újabb Lucien érkezéséig még csinálok gyorsan pár makrót az elhunytról. Ilyen volt szemből:
Fotóztam póktérdeket is, látszik hogy hím, nem borotválta a lábait. Mondjuk nyolcat epilálni amúgy is macerás lenne.
Ilyen felülnézetből, azért ennyire közelről nézve nem is annyira barátságos a külleme, vagy nem is tudom, ti hogy vagytok vele. Kicsit ijesztő, nem vagyok egy túl félős gyerek, de a pókoktól férfiasan sikítva menekülök.
Újabb térdek, könyökök...
