Az elmúlt egy-másfél hétben ismét elhanyagolódott kissé a blogom, de mint mindig, a sok-sok tennivaló, időhiány és fáradtság okozta egyveleg fogott ki rajtam annyira, hogy amikor akadt 10-20 percem, csak ihlettelenül nézelődtem a gép előtt, és utasítottam magam, hogy videót most ne tegyek fel alibiből.

Sok minden történt az elmúlt egy hétben, voltam Budapesten családdal, állatkertben és vidámparkban is jártunk, erről már beszámolt Bori, Anya, csak még én nem. No de majd ezen is túl leszek, ha letisztázom a képek hova-hogyan töltését, mert ugye tökölés van ezzel is, de ezt most hagyjuk. Motorral mentem haza pénteken anyáékhoz, vasárnap pedig Szombathelyre jövet Sárvár után elém tárul az ég, az a nagy, több négyzetkilométernyi kékség, rajta egy mondhatni egybefüggő óriás-felhővel, amely alul és felül is véget ért, csak jobbról s balról nem.

Ez a kép csupán illusztráció, hogy legyen fotó a bejegyzéshez. Nem akartam megállni a motorral, hogy fotózzak, már bánom kicsit. Annyira magával ragadt az az óriási felhő, a hatalmas kék ég, le kellett szegnem a fejem, hogy az útra figyeljek. Gyönyörű volt, és persze átértékeltem magamban ismét a hatalmas fogalmát. Amikor azt mondom valamire, hogy nagy, gigászi, óriási, akkor még a közelében sem járok a természet, pillanatok alatt elénk csettintett alkotásainak nagyságához. Ez a felhő pedig gigászi, óriási, hatalmas és nagy volt:)

Próbálom magam utolérni mindenben, úgy tűnik menni is fog, tegnap kimostam az összes szennyest, az ágyneműhuzatokat, konyharuhát, lepedőt miegymást, és rendet raktam, ma a munka mellett azért vasalok is egy kicsit, meg porszívózok és talán még a felmosás belefér. Lehetőség szerint nagyon kevés eltologatott tennivalóval akarok nekivágni a jövő hétnek, és hétfőn-kedden nem azzal rabolni energiáimat, hogy mi maradt még a papíromon. Jó utolérni magam, jó listát írni a teendőkről és sorban kihúzni őket, nálam már csak így megy, ha nagyon dolgos a hét:)