Abba most ne menjünk bele, hogy legalább 5-6 napos csúszással blogolok a témáról, hiszen biztos akad köztetek olyan, akit érdekel a téma és nem látta a fotóimat, vagy a videómat. Blog vagyok, hírportáli ambícióim a Szakítással kicsit elhaltak, így nem ugrok és rohanok mindig aktuális lenni. Tessék megkövezni érte, de a fejemet ne dobáljátok, mert akkor nem mutatnék jól. A szombathelyi Latex gyárépületet három fázisban robbantották fel. Először az épület egyik felét, ezen ott voltam, blogoltam is, itt olvasható. Aztán volt a második robbantás, amire nem mentem el, s végül jött a maradék, ami szintén egy nagyobb épületrészt döntött le és törölte el ezzel az épületet véglegesen.

Most sokkal jobban helyezkedhettünk el, nem küldtek el minket a rendőrök sem a robbantáshoz közeli sarokról, persze ahova először beálltunk, onnan el kellett jönni, az egész utcát kiürítették. Azért egy kamerát véletlenül a kerítésre kötözve hagytam:P A másikkal a sarokról vettem, ez a videón látszik is, az oldalnézetért felelős a kerítésre rögzített felvevő:) Ismét hatalmasat durrant, és ha jó a basszus a gépeden vagy a hangrendszeren, akkor a torony ledőlésének morajlása is jól hallatszik. Azt pedig érezni lehetett a földön is, remegett kicsit a talaj.

Szerencsére fotózni is tudtam, így van pár képem az esetről és az azt követő porról. A képekre kattintva galériát láthattok ezekből.

Ismét nagy élmény volt, ismét borsódzott a bőröm, ismét megijedtem a durranástól és ismét sokszor írtam le az ismét szót egy mondatban:P A falak leomlottak, a por elszabadult, fényképezőgépek gombjai mellé és vakupapucsokba is belelépett, s lehet, hogy az épület maradékát hamar eltakarítják, emléke örökké bennünk marad, hiszen annyi port sikerült ott abban a pár percben beszívnom, hogy szerintem kiköhöghetetlenül leült a tüdőm aljára és ott csücsül egy halomban, beintve a robbantómestereknek...