December három. Ez a nap több dolog miatt is fontos. Elvégre ma ünnepli születésnapját Zsótti, ma játszik a városban az egyik kedvenc zenekarom a Quimby. Ma gratulálnak sok embernek - köztük Anyának is - akiknek egy pályázatra beküldött novelláját beválogatták egy könyvbe, így Anya lesz nyomtatásban is (még nem a szerintem.blog, de majd egyszer az is:P). És ma van a napja annak, hogy a blogomon megjelenik az 1500-ik bejegyzés.

Igaz végignézve az elmúlt hosszú-hosszú időszakot, akkor ez az 1500 még majdnemhogy kevésnek is tűnhet, de ha belegondolunk, nem az:P Manapság előfordult többször is, hogy ihlettelenséggel küzdök, aztán rájövök, hogy ha nem történik semmi egetrengető, akkor nehéz saját szellemi terméket előállítani, ami nem valami videó ajánlása, vagy hasonló. A bevezetett sorozatok sokszor nagy segítséget nyújtanak a napi szerkesztésben, megírásban, hiszen nem kell azon gondolkonom, hogy mit írjak. Persze ez is tud olykor nehéz lenni, hiszen van úgy, hogy a Mondatokban előtt ülök szombat este egy sorral, vagy csak négy kép van a telefonból és nem öt. Jellemzően a szombati videós bejegyzésekkel nincs gond, mert szerencsére sok kreatív videós él a világon:)

Beszélgettem már arról is egy-két emberrel, hogy miért is ez a kötelező menet, miért is ez a "napi bejegyzés" kényszer, de ezt már sokszor taglaltam, most nem is kezdek bele. A lényeg, hogy így képben marad az ember:)

Na de nem is próbálok most itt ilyen meghitt, ünneplős hangulatot kreálni, hiszen ez csak egy bejegyzés, amely az 1500-ik lett. Boldog születésnapot Zsótti! Jó szórakozást a Quimby koncertező ismerőseimnek, gratulálok Anyának és magamnak is, hogy ez is meglett. Külön kiemelném az olvasókat is, hiszen ha Ti nem lennétek, akkor nem csapkodnám ide a karaktereket. Köszi!