Nah. Itt vagyunk decemberben. Rengeteg szülinap, Mikulás, Hanukka, karácsony, koncertek, óév búcsúztatása újév köszöntése, miegymás. Már előre fejreállok a sok munkától, ünneptől, mindentől, de persze ezt most nem úgy panaszkodva mondom, csak úgy megjegyzem, mintha minden egy napra esne:P

Ajándékok terén eléggé elvagyok maradva, idáig csak egy személynek szereztem be a meglepit (csak családon belül ajándékozom), a többieknek még azt sem tudom, hogy mit szerezzek be, de majd kitalálom ezt is, mint ahogy minden mást is. Mondjuk, hogy szülinaposaim minek örülnének és hasonlók. Ez egyébként az elmúlt napok párbeszédeiből kiderült, hogy nem is olyan egyszerű feladat, sőt inkább kihívás.

A novemberem egyébként összességében jó volt. Így visszagondolva egy csomó pozitívum jut eszembe. Hmm.. ..na jó, nem mélázom el a dolgokon, bár nektek nem tűnhet fel, hogy két szó közt vajon mennyi idő telt el, 52 másodperc, avagy 52 perc?! - szóval azért akadtak hülyeségek is, volt sokmunkás napom, de volt legalább tél előtt még egy jó nagy motorozásom, éjszakai fotózás, koncertek, mozik, Kispálfilm s még sorolhatnám, de most nem akarok cselhez folyamodva visszalapozgatni a blogon.

A tegnap is szép volt, eljött az ideje, hogy vegyek téli gumit az autóra, persze nem akartam, de pénteken muszáj lesz nagyobb távon használnom, így most már az 1 hét ide vagy oda nem számít, max anyagilag terhel meg, s hasonulok most kicsit a hőmérséklethez, mínusz van eléggé. No mindegy. A tegnapi napnak volt is egy tanulsága, ugyanis hat éve ülök Luigi volánja mögött, és tegnap megtörtént másodjára is a nagy kifogyás.

Ha úgy gondolod, hogy ráérsz majd utána tankolni, akkor tedd meg azt előtte!

Elmentem, hogy vásároljak az évszakhoz megfelelő, alacsonyabb hőmérsékleten jobban tapadó és csapadékelvezetésében a jelenleginél korszerűbb téli gumiabrocsot venni a robbanómotoros gépjárművem hajtását az útra átadó mechanizmusra, amit nevezzünk most egyszerűen csak keréknek. Rápillantva a műszeregységre úgy ítéltem meg, hogy az adott üzemanyagszint feltételez még annyi kőolajszármazékot a személygépkocsi üzemanyagtartályában, hogy azzal csak másodlagos úti célként tűzzem ki az üzemanyagtöltőállomást és elsőként a gumiszervizbe menjek.

A gumiszerviz udvaráról kihajtva a kocsi rángatózni kezdett, erősen megmarkolva a kormányt kértem, hogy bírd ki még egy kicsit! De az érzelmekkel telített könyörgésem az egyfajta hörgő fuldoklást hallató s majd kettőt buggyanó leálló motor hangjában el is fojtódott. Kifogyott, gondoltam, s a kezdő triciklis kisgyerek sebességével megegyező sebességgel begurultam az első alkalmas parkolóhelyre, majd összeszedtem a cókmókom és hazasétáltam a délutáni hidegben, de nem zavart, jót tett a friss levegő, meg a kis esti séta a tél kezdetén, nem volt ellenemre:)

A legszebb, hogy 350 méterre voltam a benzinkúttól, tehát ha elsőként oda megyek, akkor még épp begurultam volna a kútra. Sebaj. Bár némileg zavart, hogy kifogyott, majd legközelebb jobban figyelek rá... Egyébként este elmentünk Bonyival a kocsihoz, megitattuk Luigit egy kis benzinnel és minden happy. Aztán egy kis klub, majd otthon egy jó film az ágyból, jee.

Így végződött az alapjáraton vegyes érzelmekkel és élményekkel tűzdelt novemberem tegnap, egy kis sétával, benzintöltögetéssel és esti filmnézéssel... Jöhetnek az utolsó havi megpróbáltatások, igyekszem megfelelni nekik vagy leküzdeni őket:)