Tegnap este (vagyis már ma, hajnali egykor), keresgéltem a gépemen, aztán a személyes fotók mappában valahogy belekattintottam egy régi mappába, aminek már a neve is: Régi fotók... E mappában leltem a 2002-es ballagásomról készült pár darab képet, összesen hat darabot szkenneltem be. Vagy azért, mert hat kocka volt már csak a tekercsen, vagy azért, mert ennyit gondoltam digitalizálni, nem tudom... A hat kép mindegyike szokásos ballagós, menetelős, sorban állós, pózolós, viszont a legutolsó képen megakadtam.

Az utolsó képen már a ceremónia után sétálunk öcsémmel, Marcival az autó felé, és ezt lefotózta anya hátulról.

Mai szemmel, amikor fotók tömkelegét nyálazom át hétről-hétre a weben (és magam is készítek néhányat), elidőztem e kép felett, mert jó. Mára már az öcsém egyforma magas velem, vagy alig marad el néhány centivel. Ma már nem vennék fel vastagtalpú Piston bakancsot, ma már nem ezt az öltönyt hordom (egyébként még megvan), ma már öcsém sem hord hózentrógert. Mára már anya fehér Seicentója sincs meg, amely mellett ott ácsorog bátyám a kép jobb szélén, s ma már nem kell fogni öcsém kezét amikor sétálunk a járdán...

Akkor még nem úgy ballagtam el, hogy osztályfőnökömnek elismerően biccentve megköszönjem az élethez adott instrukcióit, majd belevágjak a nagybetűsbe. Anya exponálását követően még hat éven át koptattam hátsómmal különféle iskolák székeit, mire megtaláltam azt, amit csinálni szeretnék... Viszont jó volt akkor is, amikor ez a kép készült. Még nem tudtam mi leszek, 19 évesen még csak az volt fontos, hogy kismotorom nyergébe pattanva lemenjek balcsira dolgozni egy nyarat. Hogy utánam jöjjenek majd a Pilléék és elmotorozzunk Tihanyba. Hogy minél több mindennel színesítsem azt a nagyjából három hónapot, ami akkor előttem állt. Végül színes lett.

Volt sok élmény a Balatonon, rengeteg új ember, 1-2 új barát, nagy szerelem, bulik, életem első abszint ízlelése s még sorolhatnám... Jó nyár volt. S ha azt nézem most hol tartok utamon, azt mondom: Jó irányba ballagtam a fenti képen:)