Június 30-án és július elsején zajlott a Pécs-Pogány repülőnap.
Vasárnap reggel hatkor keltem, persze szokás szerint fél 7-ig még nem voltam ébren, addig csak amolyan zombiként mászkáltam a házban, ez már csak így megy, ha az ember hozzászokott az ébresztőkávéhoz. Hét óra után már robogtunk sebesen, hogy odaérjünk Pécsre tízre, az első bemutatókra. Mint minden rendes magyar ember, mi is fasírtos szendvicseket vittünk, ugyanis jó és régi magyar szokás a fasírtos szendvics. Végül is emlékeim szerint akárhányszor utaztam nagymamámékkal, nyugdíjasklubbal vagy osztállyal, mindig ugyanaz a kép fogadott. Reggel hatkor indulunk, 5:45-kor már bepárásodott üvegekkel állt a busz a startnál és benne áradt a fasírtfűszerezés tradícióinak minden egyes illatváltozata. A fasírtban az a legjobb, hogy könnyen morzsálódik és hús lévén romlandó. (Vajon akkor miért is alakult ki ez a szokás?!)
(a tovább után rengeteg kép tárul eléd)
Nos útközben végignevettük magunkat az összes közsség nevén ugyanis Baranya-megye településeinek elnevezésekor nagy valószínűséggel a névadók egy üveg pálinka mellett töltötték az estét. Baranya-megyére jellemző még, hogy nem szeretik túlzottan megkönnyíteni az idegenek életét, így a repteret táblák hiányában kérdezősködéssel sikerült kisebb-nagyobb idő alatt megtalálnunk. (Szigetvárra is beugrottunk hazafelé, de egy táblát sem találtunk amin jelölve lett volna történelmünk egyik legendás helyszíne.) Apám nagyon kitett magáért, a reptérre érve egy-két magabiztos mondat után máris a V.I.P. parkolóba irányítottak minket, ahonnan a bejárás természetesen ingyenes volt. A tűző napon az aszfalt csak úgy öntötte magából a forróságot, többek közt ezért is kezdtem egyből a sörsátorban. Aztán pár korty frissitő után célba is vettem a kiállított MI 24-es harci-helikoptert, amely méreteit és felszereltségét tekintve lenyűgöző s néha ijesztő is.
Nagyon tetszett felfedezésem ami a gép légkondiját illeti, ugyanis ezt a feladatot a békebeli bakelitházba foglalt ventillátor látta el, amely minden egyéb repülőben, autóban és más-más területeken használt ventillátor is egyben.
Nekünk is volt ilyen otthon asztali kivitelben, a szomszéd Ladájában is ez volt, és természetesen a kombájnokban ill. az Ifákban is ez hűsíti a pirosra pirult dolgozók arcát. Jelenleg már csak a balatoni nyaralónkban van ilyen ventillátorunk.
Lassan ki kellett kerülnöm a nosztalgikus légkondícionálás gondolatvilágából, ugyanis megérkezett Veres Zoltán, a műrepülőbajnok. Bessenyei mellett Veres az egyetlen akinek nullméteres engedélye van Magyarországon. (ez azt jelenti, hogy bármit csinálhatnak repülőikkel, akár nullméteres magasságban is)

Itt még integetett is Nekem, valószínűleg a félméteres kályhacső ami lógott a nyakamban azt a látszatot kelthette, hogy sajtós vagyok. (a kályhacső alatt természetesen Zsótti fényképezőjét kell érteni, ami a hátsó részétől az elejéig 37cm hosszú a teleobjektívvel.
Ezután érkezett Bochkor is Szekeres Úrral (honvédelmi-miniszter), akiket nekem csak kicsit távolabbról sikerült lencsevégrekapnom, nem úgy, mint apámnak, aki nem zavartatta magát és egyből elkapta őket egy kis beszélgetésre.






Természetesen sem a slágerrádiót sem a hadügyeket nem taglalták, csak a tokorcsi repülőnap ügyét illetően tárgyaltak. (Tokorcson dolgozik apám a reptéren). Tényleg, ha már itt tartunk reklámozom is, Július 28-29-én Tokorcson (Celldömölk mellett) repülőnap lesz, ami most eszembejut: íjászat, paintball, squash, bowling, lovaskocsizás, biciklitúra, sétarepülés, sárkányrepülők, paratrike-ok, légibombázás (persze csak célbadobás), gulyásfőzőverseny, borkóstoló, Balogh Eszter koncert repülő és helikopterbemutatók vásár, stb... Na ezt persze majd egy másik reklámposztban:D
Ím a sok karakter helyett beszéljenek inkább a képek.
Orsózás Veres-módra, 408 ilyet tudott megcsinálni egyszerre, amivel Guiness-rekorder lett.

Saját füstbe visszaesős.
Közeli messziről.Veresnek néha voltak olyan műveletei, melyben -8G-s terhelés érte. (ez csupán annyit jelent, hogy például ha 5 kilós a feje, akkor a nyakának 40 kilót kellet megtartania).
Aztán volt L-39-es Albatros bemutató. (ezen tanulnak a vadászpilóták repülni, csak 800km/h körül lehet menni vele, nem 'túl komoly' gép:P)



"Buliverda", ezeket a léggömböket kellett a Malév kötelékrepülés utánlevadászni a gépeknek.
Édes hármasban.
Mintha csak pár méterre lennénk tőle.
Egy kihagyott lufi.
KEDVENC KÉPEM: TESSÉK CSAK MEGNÉZNI A GÉP FARKÁNÁL A LUFIT, MÉG NEM DURRANT KI, DE MÁR DEFORMÁLÓDIK!
Figyeljük csak meg a képen a kissé nonfiguratív, skorpiófarkakra emlékeztető füstcsóvákat a Comet típusú gép alatt!
Az a bigyó ott a sárkányrepülő mögött 360 méter hosszú. Tényleg annyi... (bigyó=nylonból készített cső)
Ez pedig egy nagyon régi repülő, egy PO 2-es, ha jól emlékszem, ebből ez az egy darab működőképes/repülni képes van jelenleg.


Csináltam még fotókat, de ezek száma összesen 650-re rúg, így nem szúrom be őket ide, kicsit sok lenne, és azért sem, "mert hülye azért nem vagyok".