Annak idején emlékszem, hogy még az oviban minden második lány, ha nem tündérnek, akkor katicának öltözött, mert ugye ahhoz csak fekete harisnya, valami antennás hajpánt, meg két nagy piros karton kellett pöttyökkel. Ekkor nem kedveltem a katicákat, lévén hogy fiú voltam, nekem jó volt a matchbox meg a katica, ha matrica. Na jó, nem csaptam agyon őket, mert volt abban valami jó érzés, amikor a kezeden mászkált egy kis piros félgömb, amitől nem parázol (egyébként nem szeretem a rovarokat magamon).

Emlékszem, hogy volt egy lány még általános iskolás koromban, aki mellettem ült, s volt egy katicás fülbevalója. Nem szerettem a lányt, a színes ceruzáit sosem adta oda, így a bogarait sem kedveltem... Nem vagyok egy katicás ember, ez már biztos volt akkor is.

Aztán valamikor az elmúlt tíz évben egyszer kimentettem egy kis pirost a Balatonból, meg vigyorogtam a katicás Peugeot reklámokon, megtetszett, hogy angolul "lady bug"-nak hívják, nagyokat derültem a Minuscule epizódokon. Nagyon-nagyon-nagyokat, itt az egyik kedvencem:

Tegnap pedig belefutottam e két videóba. 7000 fps (azaz a szokásos 25-30 képkoca helyett 7000-et rögzített a kamera) így be lehet lassítani annyira a felvételt, hogy csak ámuljunk és bámuljunk.

És így a végére jöhet egy olyan vidi, ami jó zenére készült egy jó fényképezővel (Canon EOS 5D) és annyi katica van egy rakáson, hogy ezt nem is tudom felfogni.

Így a végére már rá is jöttem, hogy nincs is nekem semmi bajom a katicákkal. Elkezdtem írni egy bejegyzést, amelyben vázolni akartam, hogy jók a vidik, bár ettől még bírom a kis pöttyösöket, s végül kiderül, hogy tulajdonképpen nincs is semmi ellenszenvem velük szemben:P

Na azért farsangon előbb öltöznék sáskának...