Vannak olyan helyzetek, amikor úgy alakul, hogy nem a mi zenénk szól, legyen a "zaj" forrása rádió, csengőhang vagy épp egy jókedvű ember fütyülése az utcán. Magam is gyakran kerülök ilyen helyzetbe, hogy a legalapabb példákat hozzam:

- a helyi focicsapat indulóját nem szívlelem, mégis hetvenhárommilliónyolcázhatvankilenszer meg kell hallgatnom, ha kiküldnek a meccsre.
- több kollégám néha olyan csengőhangokkal keresteti magát, hogy attól a falra tudnék mászni, de nem mondhatom, hogy lődd le azt a szart, ha neki épp az a sláger kedves. (igaz már volt rá példa, hogy szóltam egy ismerősömnek közel egy éves tűrés után, hogy én nem kedvelem azt a zenét, amit ő időközönként hallgat a társaságomban)
- a rádió a fürdőben is szól, a múltkor kénytelen voltam zuhanyzás közben végighallgatni egy Lord számot, természetesen a Vándort, aminek már az első taktusaitól is fejelem a falat

Szóval előfordul, hogy nem a mi zenénk szól, vagy csak épp rosszkor szól. Pár hete hülyét kaptam a szerkesztőségben a "most nyugodt és lassú, lágy hangokra vágyok" órámban, amikor Bonyi fejhallgatójából üvölteni kezdett neotól az Aiiaiiiyo. Nemrégiben viszont vígan topogtam az imént említett slágerre a neo koncerten, tehát nem mindegy az sem, hogy mikor mi szól.

Tehát most már megpróbálok valahogy rákanyarodni a videóra, mert az egyféle visszatarthatatlan szófolyamomnak így nem lesz sosem vége. E videó láttán eszembe jut, egyik dolgos délutánom, elmélyülten püfföltem a billentyűzetet, fülemen fejhallgató, mindenféle zene szólt vegyesen. Aztán az egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy ingerült vagyok, ideges, valami nem klappol, kezd elegem lenni, majd felfigyeltem a zenére, amit leváltván egy kellemessebb hangulatúra, rögtön megváltozott minden. A világ lassabb lett, nem volt már zavaró semmi sem, s mindehhez egy valamiféle dj szett-et kellett csak kikapcsolni (amit egyébként Bonyitól kaptam, úgyhogy Bonyi b*zd meg! Hangulat-univerzális zenéket adj nekem!). A többit a videó után.

Tehát jön a kérdés: Ti milyen zenét hagynátok ott a főnöknek/rossz zene betevőjének? - Én minimum egy Dokik-féle speed metal válogatással indítanék vagy valami durva happy rave-el. Viszont embere válogatja, így olykor-olykor egy Zámbó Jimmy best of, egy Bódi Gusztis összeállítás, diszkós-mulatós zene vagy egy ilyen gyilkos förmedvény is jó választás lenne.

Magamnak való vagyok, szeretek egyedül lenni, de egyben közösségi is vagyok, s mindig van körülöttem valaki, vagy megyek valakik köré. Tehát nem okoz problémát egy üres nap, hiszen simán elfoglalom magam ezzel-azzal, viszont utálok magányos lenni, stb. Nem ragozom az ellentéteket, érthető ez így is.

Sokat ülök a gép előtt, munkám, blogom, agyzsibbadásom s sok tevékenységem ott zajlik, életem szerves része már, de mégsem a neten élem életem. Hogy mire is gondolok most? Bizonyára sokan találkoztatok már az iwiw üzenőfalon valami olyasmivel, hogy Móni küldött Bélának egy kávét. Aztán Béla is küld egy kávét Móninak, s imigyen elmondhatják, hogy kávéztak egyet. Igaz csak online, nem valami kávézó kényelmes foteljába süppedve, a hely félhomályában a kávégép háttérzajával. Csak úgy online, csak egy-egy klikk, se szó, se beszéd... Én nem küldözgetek virtuális italokat. Ha kávét akarok küldeni valakinek (küldeni valakinek? inkább inni valakivel), akkor felhívom és kész. Ennél jobb, amikor fröccsöt küldesz, az még olyan "vicces vagyok, fröccsöt küldök" fajta dolog. Á... Nem megy ez... Küldtek már nekem is sört. Nem reagáltam rá, csak élőben jegyeztem meg a feladónak, hogy állok elébe. Azt sem tudta mi van, majd elmagyaráztam, s nem hívott meg. Akkor minek küldte? Nem értem. Nem is akarom.

Az igazi facebook:

"Bökködés" - utálom ezt a szót. Bök - nekem nincs a szótáramban. Szúr, piszkál, döf - hasonlók. Ja hogy a neten hülyén néznek ki, hogy XY megszúrt vagy megpiszkált? Igen. Ezért használjuk a "megbökött"-et. De mire is? Múltkor megböktek, én visszaböktem, azóta teljesen más lett az életünk, sikeresek és boldogok vagyunk. Bökipajtások, akik elmondhatják, hogy már bököttek - vagy inkább lököttek. Nem értem. Nem is akarom.

Tegnap eszembe jutott egy gyerekdal, nevezetesen az "á bé cé dé". Az első sor és a dallam ott volt a fejemben s az is, hogy ezt valaha, még sliccmagas koromban énekelgettem, de a szöveg sehogy sem rémlett. Törtem a fejem sokáig, nem akartam megnézni a neten, hátha eszembe jut estig, de végül nem találtam meg azt a fiókot agyam archívumában, ahová a dalszöveget rejtő mappát raktam.

Most emlékezz vissza, hogy miképp folytatódik: Á, bé, cé dé, Rajtam kezdé... - kíváncsi vagyok, hogy csak nekem kopik az agyam, vagy másoknak is, így a 27 árnyékában. Ez van, öregszem, nem emlékezhetek mindenre. Lévén, hogy más most nem is jutott eszembe, ezért erről a gyerekdalról szól a mai bejegyzés (Heh. Hogy az ihlettelenség milyen formákat tud ölteni mi?!) Tehát emlékeztetőül itt van a szöveg azoknak, akiknek szintén túl sok az adat, vagy nagy a rumli az emlékarchívumában.

Á, bé, cé, dé,
Rajtam kezdé,
A nagy bölcsességet,
A nagy eszességet,
Á, bé, cé, dé,
Rajtam kezdé.

En, ó, pé, kú,
a nagy torkú.
Mind megissza a bort,
vígan rúgja a port.
En, ó, pé, kú,
a nagy torkú.

Iksz, ipszilon,
most ne sírjon!
Sőt, inkább vígadjon,
búnak utat adjon!
Iksz, ipszilon,
most ne sírjon!

Őszintén!: Hányan emlékeztetek a teljes szövegre?:P

Az embernek van egy olyan jó képessége, hogy ha lát maga előtt egy arra alkalmas mintázatot (nem négyzetrácsot vagy vonalakat) akkor abban arcokat keres. Így lehetséges az, hogy a Marson is felfedeztek egy arcot, holott az csak árnyékok és sziklák/dombok játékának eredménye.

Találtam sok-sok weboldalt, amik ilyen arcok képeit gyűjtik össze, ilyen például a faceseverywhere.com is, de a következő gyűjteményt nem ott, hanem itt találtam. Ezek közt is vannak kedvenceim, illetve kevésbé elismertek, de mielőtt beilleszteném, még visszahivatkozom egykori bejegyzésem, amiben három saját, 'arcos fotómat' mutogatom:) Azt mondják, hogy csak nyitott szemmel kell járni, s máris felfedezed magad körül, hogy szinte minden mosolyog rád (ezeket mondjuk némi segédanyaggal biztos hamarabb fel lehet fedezni:P)

Egy smiley jókor, jó helyen képes megnevettetni az embert, legyen az egy szerkentyű része, vagy csak egy kifli két paradicsommal a tányéron (pankeey-nek volt hasonló fotója:). No de nem ismétlem önmagam, hiszen eleget regéltem a múlt héten a mosolyokról a gyűjteményes bejegyzésemben.

Hosszú hétvége - mondták sokan a hétvége előtt. Az lessz... - gondoltam magamban, s szemezgettem a hétvégi teendőkkel. Négy focimeccset, egy Bijou és Voler Mouche koncertet, egy hastánc fesztivált és egy driftnapot magam mögött tudva, kicsit fáradtan, pötyögök itt hétfő este, s szummázom: tényleg hosszú volt ez a hétvége.

Egyszer már írtam arról bezsongva, hogy milyen jó volt driftelni, akkor Szentkirályszabadján ültem többször be egy kis pörgésre. Vasárnap Écsre mentünk Zsóttiékkal, Rábaringre, Jokersdrift-napra. Leégett karok és arcok, 10 deka gumipor a bőrünkön, illetve orrszőrzetünkben, de szerintem akadt a tüdönkben is egy kevés, hiszen párszor telibe kaptam a füstöt, s éreztem az arcomra pattogó darabokat.

Amikor Szentkirályszabadján huppantam a driftes autóba, akkor annyira tetszett, hogy még repetázni is mentem és egy BMW-be is bepattantam. Most is bizsergett talpam alatt az aszfalt és a gumizúzalék, sikerült is beülnöm a nap ügyeletes "őrültje", Bálint mellé, aki egy valami sokezer köbcentis V akárnyáhas motorú BMW-vel, divatos szóval élve: csapatta.

Az egyik srác elaludt egy utánfutón. A haverjai viccből betolták a pályára, majd lekötözték egy olyan rögzítő-kötéllel, gurtnival, vagy ahogy a srácok ott mondták: spaniferrel. Csak a gurtnit ismertem, no mindegy. Szóval lekötözték a srácot, majd tettek rá egy bóját, mi pedig körbedrifteltük. De ez ugye benne van a videóban is, ha megnéztétek fentebb.

Érdekes, hogy most annyira nem élveztem a driftelést, mint legutóbb. Mármint képileg ott volt rendesen, meg bizonyos szakaszokon legszívesebben az idióta vigyorgás helyett sikítottam volnam, mint egy tinilány, amikor meglátja a giga-pattanást randevú előtt az arcán. A végén annyit mondtam a srácnak: Beteg vagy! - volt, hogy az egyik lába s keze is kint volt az ablakban. Kellőképp őrült, merész, és nagyon érti a dolgát. Driftből tesin ötöst kapott volna.

Szóval jah, mindezt csak a gyomrom nem díjazta. Hányingerem volt hazáig, sőt még itthon is egy-két órán át. Most nem tudom, hogy miért nem sikerült megemésztenem. Zsóttinak is finoman kellett vezetnie, nehogy rosszabbul legyek, s hazaérve, még a focimeccsen is émelyegtem a játékosok lekövetése közben. Összességében jó volt a program, bár most nem vágyom (gyomrom képviseletében szólva) drifttaxiba. Egy darabig biztos nem:P

Kedden már jött is a kérdés a kollégától a dohányzóban: Na kipihented magad a hosszú hétvégén? - Persze, hogy nem. - feleltem, hiszen akkor egy csomó mindenről lemaradtam volna, nem? De. Pont.

A veszélyes ivóvíz 8 millió embert öl meg évente. - vagyis a nem ivóvíz minőségű víz, valahogy így kellett volna fordítanom. A lényeg azért érthető, nem? De! Pont.

A humanitárius munkát végző Solidarités International egy kreatív kampánnyal hívta fel a figyelmet az egyik legalapvetőbb problémára: az ivóvíz hiányára. Lenyűgözött a megoldás, amivel megoldották az információközlést, valószínűleg sok arra járó emberben hagyott mély nyomot ez a reflektorfényben úszó, víz alkotta szövegfolyam. Szabad itt megjegyeznem, hogy a szervezet nem csupán elmés reklámokat készít, hanem elősegíti az éhezést és a szomjazást megszüntető tevékenységeket, infrastrukturális tervek megvalósítását.

Hogy mennyire hasznos e szervezet munkája? Erre szoktuk azt mondani környezettudatos nevelésekkor, hogy ha már egy ember máshogy gondolkodik, takarékosabb a vízzel és az árammal, egy cikk elolvasása után, akkor már megérte azt megírni. Imigyen szólva: ha már csak egy ember szomjazik kevesebbet a világon, akkor már megérte a munka. Mert emberi szemmel nézve nincsenek járulékos veszteségek. Naponta százak halnak meg az éhségtől és a szomjúságtól. Sokan könnyedén kimondják ezt, de ha mi is ott lennénk a százak peremén, akkor örülnénk, hogy egyesek tesznek az ügyünkért. Nem? De! Pont.

E felvezetés után következzék a kampány, ami így a gép előtt ülve, egy videón keresztül is ütős, nemhogy élőben:

Szóban: Dicsértek a hétvégi munkám miatt és beszéltettek a meccsről többen is. Hogyan magyarázzam el az embereknek(?): Az hogy három focimeccsen voltam a hétvégén nem egyenlő azzal, hogy szeretem ezt a sportot... - :P

Szerkesztőségben: Iszunk egy kávét? - kérdi Bonyi. Valamit hebegtem-habogtam, de végül azt mondtam némi vacilálás után, hogy nem, mire Bonyi: - Fizetem! - amire én pillanatok alatt rávágtam: - Na jó. - de ugye nem adtam el túl hamar és olcsón magam? Vagy igen? A fenéért vagyok néha ennyire kiszámítható. Jobban szeretek bonyolult képlet lenni, úgyhogy ne dugjatok kávét, csokit, muffint és muffot az orrom alá, mert ezekre eléggé kiszámíthatóan reagálok:P

Csóróságban: Ugye pénzt kaptam? Ugye pénzt kaptam? - mondom Zsóttiéknak, amikor csipog a telefonom, hogy sms-em van. - Ez az! -kiáltok hangosabban. Azért tiszta gáz, hogy ennyire függünk ezektől a hülye számoktól, s úgy vártam én is az utalást már, mint egy pohár vizet a szomjúságban. Pedig hányan vágynak csak egy pohár ivóvízre, mi meg sokan itt várakozunk izgatottan a pittyenést várva. Nah, tartalékot kéne képeznem, mert ez így nem kóser. Azt hogy hogyan ill. miből fogom a svájci bankszámlám megtömni még nem tudom:P

Ágyban: Volt egy Dokik epizód, melyet nem tudtam végignézni. Este nézem ágyban, lefekvéskor, így a feliratok elolvasásával bajban vagyok pár perc után, s mivel e rész feliratos, így öt napba telt (öt lefekvésbe), mire sikerült a végére érnem. A legjobb benne, hogy előtte és utána is szinkronosak az epizódok, no mindegy.

Lépcsőn: "Jó tudni, hogy mikor lesz, mert akkor szakítok rá időt" - mondja Bonyi a lépcsőn egy programot illetően, mire Ildikó ezt feleli: "Jaj Bonyi! Neked mindig van időd!" - s ezzel nagy igazságot mondott, hiszen Bonyi az, aki napjainkban az időhiánnyal szenvedők táborát gyarapítja, de ugyanakkor időmilliomosnak is tűnik. Hogy miért? Vannak ilyen ellentétek. Én is hiszek Istenben, mint ahogy az evolúcióban is. Jehovások erre azt mondták: Hogy tudsz így élni? - nem is tudom már mit mondtam. De élek, nem? De! Pont.

Ágyban: Nagyon-nagyon fogsz hiányozni! Isten veled! - hangzott el e mondat az egyik Dokik epizód végén (s6e15), én meg könnyes szemekkel feküdtem a matracon, takaróm szorongatva, egy torkomban képződött fullasztó gombóccal. Hétfőn éjjel átolvastam magam a fentebb említett feliratos epizódon, majd eljutottam addig az epizódig, amelyben Roberts nővér, vagyis Laverne autóbalesetet szenved. Lévén, hogy mellékszereplő, így nem is figyeltem rá annyira sosem, s nem szokásom meghatódni sorozatokon. Viszont most úgy összeállt minden, az epizód mondanivalói, a karakterek felszíne mögé látás, s a búcsú. Na ezt megspékelték egy nagyon jó zenével (Keane: A Bad Dream) s máris gördül a könnycsepp, akár egy mellékszereplőért is. A jelenetben búcsúzni kell, s persze a búcsú az, ami meghat, amikor örökre kell elköszönni, mint ahogy az Armageddon végén is, amikor Bruce Willis elköszön a lányától... Na ja, mindenkinek vannak gyengéi...

Klubban: "Ezt nem hiszem el. Focit nézek és a háttérben a Bikicsunáj szól. Ez a legalja." - mondom Bonyinak a klubban, mert tévézni kezdtem egy pillanatra (Fradi-Pápa meccs ment) s a DJ pedig betette a bikicsunájt (amit utálok). Bonyi csak annyit fűzött hozzá, hogy ami a tévében megy az nem foci, és a bikicsunáj feldolgozás szerinte is siralmas. 

Nemrég botlottam bele ebbe az animációba, s bár abba az ugri-bugri kategóriába tartozik, amit annyira már nem tartok különlegesnek és imádnivalónak, de mégis beillesztem négy dolog miatt.

1. 0:30-nál úgy remeg tintahalunk tekintete, mint Scrat-é, amikor a makk veszélybe kerül.

2. 0:51-nél úgy remeg tintahalunk agya/teste a széltől, mint ahogy egy jóravaló kutya pofazacskója, amikor kidugja fejét a száguldó autó ablakán (bár olyankor nem ilyen tekintetet vágnak az ebek).

3. Az 1:46-os védekező tintázás imádnivaló.

4. A film utolsó jelenetében bizonyított kitartás, a slusszpoén pedig olyan szerelemre vall, amire az életben azt szokták mondani: szerelem utolsó vérig - e film esetben talán az utolsó tintáig:P

Azt mindenki tudja, hogy a mosoly jót tesz. Ha mosolygó embereket látunk, sokkal jobb is lehet a közérzetünk, mintha búskomor arcokat kell bámulnunk hosszasan. Többek közt ezért járok sokfelé félmosollyal, vagy olyan nyugodt tekintettel, ami azt sugallja, hogy minden rendben van, s nem vágok búskomor arcot, csak ritkán. A búskomor tekintetem sosem hordom magamnál, azt mindig otthon hagyom, nehogy valaki leutánozza, és ha szükség van rá úgyis csak a 4 fal közt teszem fel. A 4 fal közt, ahol minden helységben van valahol egy mosoly, mert ilyen vagyok, kell, hogy valami plüss vagy valami kép idiótán bámuljon rám. Összegyűjtöttem azt a pár mosolyt, ami nap mint nap otthonomban körbevesz - mosolygyűjtemény az Atombunkerből.

Nappali/dolgozó szoba/tévészoba/vendégszoba/társalgó (kb. ennyi funkciót betöltő helységem): minimum 17 mosoly

A szoba sarkában, a kanapé mellett található a vigyor-sarok. Szeretek a Flat Ericek fejére nézni, mert annyira idióta vigyoruk van, hogy az másodpercek alatt már engem is mosolyra fakaszt. Középen gülüszemű tigris, amelyből van egy teve is. Ők nem mosolyognak, mint az látható tekintetükön.

Nemrég halt meg a Dédink, aki 99 éves lett volna kicsivel több mint egy hónap múlva. Életerős, korához képest túlon-túl fitt és épp emberként gyűrte le maga mögött azt a 98 esztendőt. 1911-ben született, sokat dolgozott és nélkülözött életében gyermekei, majd később unokái-dédunokái javára is. Kisgyermekként átélte az első világháborút, a monarchia felbomlását, fiatalként a diktatórizmust, a világválságot. Fiatalasszonyként a II. világháborút is megtapasztalta, és még rengeteg fontosabb történelmi eseményt/korszakot. Élt - majdnem egy évszázadot. Az alábbi kép majdnem napra pontosan egy éve készült. Egy ideje már menni akart, megpihenni, ma temetjük, Érden.

Sok örömöt kapott, sok örömet szerzett, Dédinek szép, de egyben nehéz élete volt, s mint azt már ő is sokszor mondta az elmúlt években: számára a halál már egy nagyon hosszú, fárasztó nap utáni alvás, megnyugvás lesz. Megnyugvás, majd' egy évszázadnyi emlékkel...