Mivel még tart a VB, ezért nem maradhat kommentár nélkül ez a hét sem. Olvastam két nagyon jó jegyzetet a fociról, most ezt ajánlanám nektek, még úgy is, ha nem érdekel benneteket a bogyó kergetése. Engem sem érdekel, köztudott, de az egyik jegyzetben szó esik arról, amit nagyon utálok (mert ugye egy ideje úgy teljes egy meccs, ha utána a nagyokosok megbeszélik a stúdióban). Megmagyarázzák, hogy mi lett volna ha, s kinek mit kellett volna csinálnia. No ez az, amit a világ kapott tőlünk - az indoklást. Legyen az hülyeség, legyen az értelmetlen szócséplés, vagy akár korrekt szakmai elemzés.
El tudom képzelni magam egy ilyen magyarázósdiban. Hamar megoldanám a hosszas beszélgetéseket, csírájában folytanám el hozzá nem értésemmel, amikor megkérdezné a riporter, hogy: Szerinted mit kellett volna tenni a zöldeknek, hogy legyőzzék a kékeket?
A válasz egyszerű, betalálni a labdával a kapuba. Több gól, egyenlő nyerés!
No de nem is jártatom tovább a szám olyan témában, amihez nem értek, ím itt egy főszerkesztői jegyzet, amely még egy ilyen antifocista Antinak is tetszik, mint amilyen én vagyok...
Mert kikapunk ugyan, de megmagyarázzuk. Erről eddig fogalmuk sem volt egyes labdarúgó nemzeteknek, de végre megtanulták tőlünk. Szóval túl meleg van. Illetve hideg. Túl sok tésztát ettünk. Illetve nem kaptuk meg a szokásos tésztaadagunkat. Lejtett a pálya. Az afrikai fű más, mint az európai. Nem kellett volna magaslati pályán készülnünk. Észak-Koreában létező szocializmus van. Dél-Koreában meg nincs. Hülye a bíró. Trianon. (Mondjuk ezzel az utóbbi érvvel a franciák kevésbé tudnak élni.) És persze a labda. A labda! Ugye erre nem gondoltak? Az az idióta labda, a Jabuláni.
A másik jegyzet a Jabulani-ról szól. Tudjátok, két újabb szót került be a hétköznapi nyelvbe, a Vuvuzela (amit okos hangmérnökök munkája miatt már-már keveset emlegetnek), no meg a Jabulani, ami a VB hivatalos focilabdájának neve. Ez az a labda, amely magyar boltokban 30 ezer feletti áron kapható, ez az a labda, amire most a figyelem irányul, hiszen akárhogy is rúgják, nem úgy reagál, mint az eddigiekben megszokott labdák.
Egyetlen ember tudta eddig normálisan megrúgni, Luis Fabiano, körülbelül tíz méterről izmozott bele akkorát, hogy más labdát ott helyben kilehelte volna belsőjét. De a Jabulani nem: ment volna fel a helyére, a nézők szeme közé, de pechjére nem volt helye emelkedni, így megakadt a hálóban. (Esküszöm, láttam, ahogy értetlenül pislog, hogyan kerültem ide, ekkora svunggal, valahol stadion tetején kellene lennem, árulás, szabotázs, Fabiano rögtön monnyon le.)
