atom

Atom és a C-17-es: elveszettnek éreztem magam a betonon

2011.05.13. 20:11 | Atom | Szólj hozzá! komment komment
Atom és a C-17-es: elveszettnek éreztem magam a betonon Tovább

A héten lehetőség adódott arra, hogy elmenjünk Pápára a repülőtérre és kívülről-belülről bejárhassuk az óriás szállítógépeket, típus szerint egy C-17-es és egy C-130-ast. A szállítógép méreteit egyszerűen nem bírtam "befogadni", oly hatalmas, magas, robosztus, hogy el sem tudom képzelni azt, hogy repül. (A bejegyzésben beillesztett fotókra kattintva további képeket láthattok:)

Persze, amikor már közelebb mentünk a géphez és szó szerint eltörpültem a hatalmas hajtómű alatt (amiből négy van), akkor már kezdtem érteni, hogy van mi, ami a levegőbe emeli és ott is tartja. Először élőben egyébként a kecskeméti repülőnapon láttunk C-17-est, akkor is előtört belőlem a repülőbuzi kisgyerkőc és teljesen a hatása alá vont a gigászi szerkezet.

Az, hogy most testközelből, és belülről is láthattam teljessé tette az élményt, Kecskeméten a levegőben húzott el felettünk, most parkolt mellettünk. Gyönyörű. Azért van bennem egyfajta rajongás az óriási műszaki gépek felé.

Persze nem csak C-17 volt, akadt ott ugye másik gép is, egy Holland Gulfstream IV.

Meg a C-130-as, ami szintén a "nem egy kisrepülő" kategóriába sorolandó:)

A pilótafülkében kapcsolók százai várják, hogy eligazodjanak rajtuk. Ezek láttán mindenki azt mondja, hogy: "Úristen! Ezen én nem tudnék eligazodni." - ez igaz is, természetes. Először az autó három pedálján és a sebességváltón sem igazodunk el, de ha már megvan a jogsi, akkor tudjuk melyik kapcsoló után kell nyúlni:P - csak hogy lesarkítsam.

A gép orránál sem éreztük magunkat nagynak, de amint haladtunk a gép hátulja felé, úgy növekedett a magasság is, köszönhetően a függőleges vezérsík égbe nyúló állásának. Az óriás mögött állva, hiába vagyok majd' két méter magas, egyszerűn elveszettnek éreztem magam a betonon. Nagyon könnyen össze tudom foglalni a méretét kifejező jelzők sokaságát: hatalmas.

A raktérről szintén ez mondható el. Arról most nem is ejtenék szót, hogy mennyire ötletes és funkcionalitásban gazdag minden egyes négyzetméter. Kezdvén a pár kattintással megfordítható padlóelemektől (amelyek görgős felületet eredményeznek így), a minden egyes szegletben megbúvó rögzítő-elemekig.

Amúgy a kedvenc képem a legfelső állókép és az alábbi, amit egy mentőautó hátuljánál láttam- és örökítettem meg:)

A nagyokon kívül is akadt látnivaló, Panther tűzoltóautók, muzeális MiG-ek, és Mi24-es. További képeket nézzétek meg az alábbi fotóra kattintva:)

Amúgy nagyon sok gyerkőc volt ott és kifejezetten jó ötlet így megnyitni a kapuit a reptérnek, hiszen ilyen gépeket nem sűrűn láthatnak, és én, aki 27 éves fejjel majdhogynem extázisban voltam a hatalmas vasak láttán, bizton állíthatom, hogy a imádtam volna, ha kölyökkoromban ilyen élményt szerzek. Tökéletesen előttem van, amikor először láttam kölyökként egy Hercules gépet, meg azt sem feledem el, amikor Papával kimentünk a Ferihegyre, és az ablakra tapadva bámultam sokáig az útnak induló vagy épp érkező járatokat...

Tovább a poszthoz
komment komment

Facebook hozzászólás

Blog.hu hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://atom.blog.hu/api/trackback/id/tr602901298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása