Megannyi variációt taláni a neten arra, hogy egyesek miképp próbáltak hasonlót csinálni egy bizonyos autóhoz egy adott autóból. Na most nem arra gondolok, akik replikákat építenek és nem is azokra a széria-autókra, amelyeket valaki beadott egy Halálos Iramban-on szocializálódott gittmesterhez, aki légbeömlőkkel díszíti a kocsit a tetejétől az aljáig. Az ilyen autóknál az orbitális szárny suhogása mellett már csak az aszfaltkaparó lökhárítók hangja jobb és a sportkipufogó öblös lehörgése az erőlködéstől, amikor beleakad a szél a 100 kilónyi pluszsúllyal járó tuning részeként installált "vak" légbeömlőkbe. TEHÁT (hogy egy éles kurflival visszatérjek a témához), az olyan autókra gondolok, amelyekre más típusok felségjelzései kerülnek, és nagyjából ennyiben ki is merül a nagy átalakítás. Láttam már Skodából Ferrarit, Ladából Ferrarit és Audit, Opelből Audit és Volvót és még sorolhatnánk. Az egyik kedvencem a Mazdarri, amit a SafetyArea blogon láttam:

Nagyon tetszik ahogy a szerző kommentálja az esetet: "Akinek sikerült valahogy összekalapolnia annyi értéket az életében, hogy egy Mazda RX-8 tulajdonosa lehet, az kérem már ki kellett volna, hogy nője az ilyen ultragagyi péniszhosszabbító ötleteket."

Tegnap a városban járva egy Renault 9-esre lettem figyelmes (azt hiszem 9-es), amely elején a hűtőrács inkább volt BMW, mint Renault. Ahogy elsétáltam mellette vissza is tolattam, hogy megnézzem mi volt a fura:P

A hátulját nem néztem meg, de lehet, hogy ott is lett volna valami tarka dolog:P Azért így is ütős nem? A BMW vesék a Renault "p*nci" helyett:P Ennél már csak az az egyszerűbb megoldás, amikor felkerül a matrica a hátsó szélvédőre, hogy: Amúgy BMW-m van, csak most sietek.

Átvinni egy tevét a tű fokán? Nem olyan egyszerű feladat. Vagy közelről nézünk át a tű fokán egy tevére (bár ettől még nem jut át), vagy paszírozunk, de annak a sivatagi cirkáló nem fog örülni, vagy szerzünk egy nagyobb tűt, viszont olyat nem kapni minden rövidáru boltban.

Egy orosz miniaturista, Nikolai Aldunin (latin átiratban Mikola Szjadrisztij) megoldotta a kérdést, nem csak egy tevét, hanem ha kell egy hétfős karavánt is átpöccint a tű fokán, oázist jelentő három pálmafával. Persze ehhez mikroszkóp kell és a művész koncentrációja. A "szobrász" elmondása szerint két szívverés közt dolgozik, hogy tökéletesen mozdulatlanul tartsa a kezeit.

A művész hat hónapon keresztül dolgozott, míg létrehozta ezt a 34 különálló részből álló arany AK-47-es gépfegyvert, ami összehasonlításképp egy gyufaszálra lett helyezve. E fegyver fenekét amikor először elkészítette véletlenül el is vesztette munka közben. Valahol ott lehetett az asztalon, de annyira apró volt, hogy már nem találta meg, ezért újat kellett csinálnia.

Érdekes, hogy amikor rengeteg dolga van az embernek, és elvileg cseppnyi ideje sincs, akkor néha mennyire rá tud érni. Van úgy, hogy a hajtás közepette egyszer csak utolér az Állj!, és akkor félretolok mindent, ilyen volt a kedd estém is. Egész nap írogattam az anyagaimat, a híreket, rendezgettem az ügyeimet, este hat után indultam csak haza a munkából. Hazaérve épp hogy leültem a konyhába, még kávét sem tudtam inni, mert már indultam is a suli-újság szerkesztőségi ülésére.
Fél kilenc körül értem haza, terveim voltak: borotválkozás/zuhanyzás, interjú megírása, blogolás, evés és alvás. - ez így persze nem jött össze.

Bloggal kezdtem, viszonylag hamar sikerült is kiegészítenem a macskás bejegyzésemet, közben még az interjút is elkezdtem írogatni, mondhatni 60 százalékával végeztem is, aztán eszembe jutott még egy-két macsek, éjfél magasságában azt hiszem már a blogom is rendben volt. Térnék vissza az interjúra, egyre nagyobbakat ásítok, egyre kevésbé van kedvem bármit is csinálni, közben csak úgy elindítottam egy Pom Pom epizódot a youtube-on, nem néztem, csak a háttérben ment, hallgattam, és akkor jött az Állj!

Ahhoz már fáradt voltam, hogy dolgozzam, még keressek macskákat a blogra, olvassak, bármi egyéb "termékeny" dolgot csináljak, de Pom Pomhoz nem. Egy 4 szeletes zsíros-kenyerezésen kívül nem szakítottam meg a mesedélutánt (éjjelt), így hajnali kettőig csak bámultam gyerekkorom egyik kedvencét.
Nagyokat derültem, több helyütt röhögtem is, imádom a karakterek nevét, mint például Festéktüsszentő Hapci Benő, vagy a Mindent Ragasztó Rezső, de a Lesből támadó szárítókötél sem gyenge:)
Annyi vicces dolgot, igazi meseszerű dolgot mesél el Pom Pom. Szeretek egyes mostani meséket is, de egy ilyen sorozathoz olyan fantázia kellett, mint manapság keveseknek van. Persze nem bújom a mostani mesekönyveket, utoljára Varró Dani, Túl a Maszat-hegyen című könyvében olvastam hasonló karakterneveket (Lecsöppenő Kecsöp Benő, Szösz néne, stb.).

Viszont a "námbör ván" akkor is a dagadt madár, Gombóc Artúr marad.

„Gombóc Artúr a világon mindennél jobban szerette a csokoládét. Ha megkérdezték tőle, hogy milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta:
A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét¸ a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét amit csak készítenek a világon.”

Olyan nyugodtan mentem zuhanyzás után borotválatlanul aludni, mintha nem is lettem volna fáradt, mármint agyilag. Álmos voltam, de nem éreztem leterhelve magam... Hogy kicsoda Pom Pom? Többféle alakban láthatjátok: lehet paróka, szobafestő pemzli, egyujjas kifordított bundakesztyű vagy papucs orrán pamutbojt. Vagy akár szellemileg lemerült Atomnak egy energia-pamacs:)

Tegnap délután törtem a fejem (és utána a google-t is:P) és ismét sok emlékezetes macskuszt találtam. Pontosan +17-et, amivel így már 44-re nőtt a macskák száma. (Ami valójában több, hiszen a Turpi Úrfiék is többen vannak a képen, meg a két sziámi macska is, na meg a Macskaarisztokraták, de mindegy...) Na igen, tegnap elfelejtettem például Hello Kitty-t vagy Cartman macskáját, pedig tervezve volt. Aztán komment is segített (a legnehezebb volt Tommi kérésének megfelelni) Cili-t pótolni, alig találtam rá.

Szóval ma csak ajánlom a tegnapit, tessék megtekinteni az immáron 44 főre bővült macskagyűjteményemet! KATTINTS!

Mi a közös szál a következő felsorolásban?: Tom, Szilveszter, Mir-Murr, Szia-miau, Giovanni Gatto, Lukrécia - természetesen az, hogy mindegyikünk macska, aki valamely mese révén vált ismertté.

Összegyűjtöttem 27 44 49 mesemacskuszt egy bejegyzésbe. Amennyiben a teljes mese-macska társadalmat vizsgáljuk, akkor a teljesség igénye nélkül jártam el, de a többit talán majd szép lassan hozzáteszem.

Péntek este Mystery Gang koncerten voltam a Végállomásban, túl sokan nem voltak, de azért akadt egy-két kőkemény jampi a közönség soraiban. Ahogy elnéztem az egyik Elvis-szerű figurát, akkor azért elgondolgkodtam. Láthatóan nem frissen "készült" az imidzs, így valószínű, hogy hétköznapokon is jampec a srác (Bonyi szerint autószerelő, de nekem sikerült elvonatkoztatnom Rönétől is a Made in Hungáriától, így termetre nézve azt mondtam hentes). Kedvencünk ugyanezen figura távozása volt. Libakergetővel érkezett (a régi fajta nagykerekű általában fekete színű bicikli, így néz ki (katt!)). Nincs probléma a bicikli milyenségével, csak ugye fura látvány amikor az Elvis-féle haj, kockás ing, börjakó és szögletes barkó tükrözte amerikai archív kép találkozik a magyar kerékpárgyártás manapság már csak vidéken felbukkanó világával. A koncert egyébként tetszett és jó is volt, ahogy az MG-től már megszokhattuk, a buliról írtam itt.

Szombaton Rockabilly Night volt a Savaria Moziban, egy kicsit rá is készültem az estére, már ami a frizurám illeti. Egy kis zselé, hab, hajlakk és a tükör előtt eltöltött x idő után felszárítottam a séróm, fehér ing, állított galérral, trikó, mi kell még? Jeee! Az előző esti Mystery annyira tetszett (annyira nem, mint a szeptemberi fősulis koncert), hogy egész délután rockabilly rádiót hallgattam a neten.
A szombati buli sem volt rossz, de kicsit tovább is tarthatott volna, illetve kevesen is voltak, na de mindegy, azért volt mire csörögni:) Nem mindig vannak egymás után két napon át ilyen koncertek a városban, azt gondoltam nagyobb érdeklődés övezi majd őket. A szombati buliról írtam itt.

S végül persze marad az én fejem is a beblogolandó tételek listáján. Imigyen néztem ki, s bár a frizu annyira nem is kifejező, de azért "alapanyag" híjján jóra sikeredett:) A buli után az egyik ivóba lépve így szólt egy ürge a pultnál: "Figyed má! Elvisz" - ez volt a tegnap este "csúcspontja". Király!

Mystery Gang koncert galériája ide kattintva.

Rockabilly Night galériája ide kattintva.

A héten interjúzni voltam Rábasömjénben egy férfinél, Kápolnási Tamásnál, aki kígyókat illetve siklókat tart (többek közt van pár Tarantulája is, de azt most hagyjuk).
A kígyók szemrevételezése után beszélgettünk, történeteket mesélt gyerekkoráról és a "gyűjtőszenvedélyéről". Eleinte még csak a siklókat hordta haza és tette az ágyneműtartójába, aminek édesanyja annyira nem örült, mert volt, hogy sikítva futott ki a szobából. Azóta már kicsit komolyabb szinten űzi e hobbit/állattartást, közel 50 kígyója van Kápolnásinak. Megsimogattam egy-két kígyót, a nem mérgesektől nem félek, sőt már a nyakamban is volt pár régebben. Még az egyik Szombathelyen rendezett hüllőkiállításon csúszott a nyakamba egy albínó tigrispiton, később pedig egy erdei óriáskígyó.
Így nem is aggodalmaskodtam, amikor Tamás a kezembe nyomta Bleckit, az amúr siklót, amíg újságcikkeket vadászott elő.

Blecki egyébként Tamás és felesége kedvence, olyan nekik, mint egy kutya, Blecki gazdája nyakában sokat szokott időzni, és előfordul, hogy a gazdi füle mögé hajtott fejjel alszik.

Blecki nekem is tetszett, nem úgy, mint a vadabbak, meg a harapdálós sztorik. Kicsit para azért a kígyókkal, hisz hiába nem mérgesek, azért harapni tudnak, és szoktak is.

Két dolgot tanultam:
1. a kígyó annyira buta, hogy hozzá képest a tyúk egy professzor.
2. a kobra nem kígyó, hanem sikló*

Az interjú ide kattintva olvasható.

*a kígyók annyiban különböznek a siklóktól, hogy van medencecsontjuk és hátsó lábuk. A nagyobb kígyóknak látszanak is hátul lábaik (1-2 cm-es szarukörmök)

Köszi Csabának a fotóért:)

Még annak idején amikor megnéztem a 23-as szám című filmet, már akkor nagyon megdöbbentett, hogy mennyire el lehet merülni egy szám bűvöletében. Stílusosan x óra 23 perc volt, amikor vége lett a filmnek, tehát ha akarja az ember, akkor megtalálja ezeket az "összefüggéseket".

A filmben előjön az a sok-sok 23, ami körbevesz minket. "A latin ábécé 23 alapbetűből áll, Euklidész geometriájának 23 alapszabálya van. A 23 az első olyan kétjegyű prímszám, melynek mindkét számjegye szintén prímszám. 23 másodperc alatt járja a be a testet a vér. A 23 hordozza minden misztikus szám között a legtöbb titkot." - port.hu
Jim Carrey egy könyv miatt a 23-as szám megszállottja lesz, majd szép lassan azt is felismeri, hogy az a könyv róla szól. Végül persze beteges méreteket költ a megszálottság.

Ennél kevésbé indultam be én amikor a 666-ot kerestem és lám-lám meg is találtam, elég sokszor. Ez tényleg azon múlik, hogy mennyire akarjuk a környezetünkbe belemagyarázni.
Ez az egész amúgy azért jutott eszembe, mert a minap mentettem este a blogom, amikor a dátumra néztem ez a kép fogadott:

Nem nagyon látszik, de azért ott van: Megjelenés ideje: 2009-02-23 23:23 Jeee... akkor most bekattanok és mészárolni kezdek vagy veszek egy Michael Jordan mezt:P

Egy kis ismeretterjesztés, az englishrussia.com-on találtam ezt a kis érdekességet. A pokol kapuja, avagy a "Door to Hell" egy gázkráter, ami egy szovjet gázkutatási balesetben keletkezett még az ötvenes években. Geológusok gázfúrási gyakorlatokat végeztek, amikor találtak egy földalatti barlangot, amely annyira nagy volt, hogy a berendezéseik és a táboruk "beleszakadt".

Hogy ne jusson ki semmilyen mérgező gáz, begyújtották s már több mint 35 éve ég (wikipedia és google, tehát vagy nem az ötvenes években keletkezett, vagy később gyújtották be, vagy nem 35 éve ég.)

Az égő földgáz szagát messziről érezni, a forró kráter közelében elég erőssé válik. A kráter évtizedek óta világít az égő gáztól, hogy mikor fogy ki, azt egyelőre még nem tudni. Szívesen megnézném, érdekes, talán mire eljutok oda, addigra még pislákolni fog valami öngyújtólángnyi.

A kráter 60 méter széles és 20 méter mély, még az űrből is látni lehet, Türkmenisztánban található, Darvaza mellett (kép: Google Earth):

Jönnek a spamek, csak úgy jönnek. Heti egy-kettő simán becsúszik a postafiókomba, nem zavarnak amíg nem bombázzák postafiókom túl nagy számban, hiszen rögtön törlöm őket. Szóval a cím annyira nem is helyes, na de mindegy:P
Heti egy-két hi5 meghívót kapok, aztán jönnek ugye tipikus spamek. Meg sem tudom mondani, hogy hány Ági meg Eszter írt már nekem, hogy jól van meg, nyaral, meg síel meg eltörte a lába a kutyáját, vagy a kutyája a lábát és végül azért nézzek be erre vagy arra az oldalra, mert ott jó filmeket lehet letölteni, amitől aztán über-boldog lehetek. Én sosem kattintok tovább sőt, most már meg sem nyitom ezeket a leveleket, de lehetne csemegézni dögivel.

A reklámozók szerint baromi jól járok, hogy ha egy több száz forintos sms-ért letöltök valamit az oldalukról, meg ha netán nincs pénzem, akkor küldjek nekik egy e-mailt és ők megmutatják egy gyorstalpalón (elküldik e-mailben), hogy hogyan kell tőzsdézni, és utána válság ide vagy oda, egy-két héten belül milliomos lehetek. Ha már jó filmjeim vannak meg csomó pénzem, de van amivel még nem vagyok elégedett, akkor kipróbálhatok némi lóvéért olyan módszereket, amikkel akár 5-6 cm-el (ezt írták) hosszabb lehet a farkam, ehhez persze szedni is kell majd valami szintetikus szart, jobb esetben placebót. Térdig érő pöccsel, egy csomó pénzzel, és jó filmekkel a hátam megett hátradőlhetek a fotelben és máris vehetek exkluzív egyhetes nyaralást a tengerparton valami csuda jó tizenhét csillagos szállodában teljes ellátással csupán 100 ruppóért, és meg is nézhetem az utazási irodát  az xy.uw.fw.extra.hu-n és ha érdekel, akkor írjak a xy@freemail.hu-ra. Biztos valós. Abszolút!
Ha netán gáz van a tőzsdén akkor sem kell félni, mert a hitelezés már a postafiókba jön. Fedezet és munkanélküli bar-listásoknak is simán adnak hitelt, házhoz jönnek egy napon belül. Biztos megbízhatóak és kedvesek, és nem ugrik rá senkire sem egy kétajtós szekrény izzó ököllel, ha az első törlesztéskor kiderül, hogy 500 százalékos a téháem. Mint ahogy az csak az én érdekemet szolgálja, hogy ha a Dear Friend! tárgyú levélben egy oldalnyi angol esetleírás után valami tökjó üzleti ajánlatot küldenek nekem. Csak küldjem át a nevem, születési dátumom, címem, e-mail, telefon és persze a bankszámlaszámom, amivel semmi rosszat nem tenne a tökéletes angolsággal író, de @.hu-s feladó, aki az én dear friend-em.
Szóval nem azért, de hülyébbnél-hülyébb spameket küldenek, talán van aki nem veszi be őket. Apropó, ne feledjétek, még a körleveles bejegyzésben írtam róla: Bill Gates most osztja szét a vagyonát! Csak küldd tovább a levelet és te is kapsz belőle!

Kapcsolódó:
Tele van a tele van a - postaládám körlevéllel