Tegnap reggel figyeltem fel az alábbi szép csendéletre, az egyik szombathelyi kaszinó előtt. A nevadai Bellagio névrokona előtt egy igazi falusi járgány állt, egy MTZ.
Lehet, hogy a gazda beugrott, hogy föld helyett kicsit a rulettet forgassa, vagy épp vetőmag helyett kártyát vessen. Mindenesetre nagyon szép az összkép. A földművelés egyik jelképének találkozása az szerencsejáték barlangjával. Akár lehetne nálunk is idealizált sajátosság fénycsövekkel ábrázolva, mint ahogy Las Vegasban is az egyik jelképpé vált integető neon-cowboy. Milyen jól mutatna egy szerencse-város határában egy integető traktoros?! :P
Még a koleszban futottam össze ezzel a kajás-dobozzal. Nem merem azt írni, hogy ételtároló, mert nem tudom, hogy miként funkcionált annak idején e műanyag doboz.
Minimum valami orvosi doboznak nézném, hisz a biohazard avagy biológiai veszély jelet a hasonló nevű együttes rajongóin kívül más nem nagyon "használja", értem ez alatt, hogy André sem rajongója a Biohazard bandának, mégis ilyen "veszélyes" dobozból eszik. Talán a jel nem a benne lévő hazai kosztra vonatkozik, ennyire csak nem lehet rossz egy anyuka főztje sem.
Mindenesetre reménykedjünk, hogy talán nem ebben a műanyag dobozban csempészték ki anno a Szovjetunió egyik titkos laborjából a pestist.
Valaki találkozott már ilyen dobozzal? Valaki tudja, hogy eredetileg mié lehetett ez?
Van az az új Soproni Ászok reklám, amiben a srác büszkén említi Magyarország afféle Hungarikumjait. A betyárokat, Erős Pistát, Rodolfót, a sárga villamost és - zenei csúcspontra - világ legszebb nőit:) E reklámot én is nagyon szeretem, és már el is készült a paródiája, ami szintén csak jó és találó lett:)
Itt a szövege: "Nincs karikás ostorom, nem vagyok betyár és nem hordok bő gatyát. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, s rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: Bokros-csomag. A hírnevem megelőz, ha külföldre megyek és szinte már örülök, hogy ha a turisták összekeverik Budapestet Bukaresttel. Megvetéssel gondolok Győzikére, Horváth Ágnesre, Pákóra és az egész képviselőtestületre. Nem szeretem a parlamenti közvetítést, a sárga combino-t, a szegfűt és a narancsot se. Itt élek Európa szívében, mégis azt mondják, el lehet innen menni. Bürokráciában mi vagyunk a császárok, és igenis.. nálunk vannak Európa legnagyobb adóterhei... Magyarország, én most leiszom magam."
Itt pedig az eredeti reklám látható, ami azért nekem sokkal jobban tetszik, inkább vagyok optimista és pozitív, mintsem a rosszon rágódjak. Pont emiatt nem írtam úgy a címet, hogy "így szeretlek/utállak":
Azt már tudjuk, hogy miképp lehet befogni a szelet, a nap sugarait, a folyó hullámait vagy a Föld melegét. Ezeket mind arra használjuk, hogy mindenféle elektromos kütyük és rendszerek működjenek, szórakoztassanak, kényelmünket avagy biztonságunkat szolgálják. Befogtuk a "zöldenergiát". Az alábbi videóban a sheepfilms-es srác ezt megfordítja. Mi lenne ha energia kellene a zöldhöz?
Szeretek bizonyos egyezőségeket megörökíteni. Például a mikor az iwiw-en gyarapodott az ismerőseim száma, akkor mindig mentettem egy képet 111-nél, 222-nél és így tovább. Arról már egyszer beszámoltam, hogy milyen volt, amikor "kergetett a Sátán" és mindenhol utolért a 666, azóta nem figyelem az ilyen összefüggéseket, láttam a 23-as szám című filmet, amiben látható, hogy miképp lehet túlzásba vinni az effajta megfigyeléseket. Mivel nem nagyon sikerül rávezetnem az eszmefuttatásom a kép témájára, így most inkább hirtelen váltsunk a kilométerórán látható azonos számokra.
Nah, ugye milyen szép ez az egység, a "hatvanhatezerhatszázhatvanhat"? Függetlenül attól, hogy hatosokról van szó. A "hetvenhétezerhétszázhetvenhét" most nem ugrik be, hogy megvolt-e, azt sem tudom, hogy most mennyinél tart az óra, de a "kilencvenkilencezerkilencszázkilencvenkilencre" rákészülök:)
Bonyi a múltkor piros hajat varázsolt nekem képszerkszesztő segítségével. Nem tette közzé sehol, de honnan tudjam, hogy küldés közben nem kavarodott-e el egy-két bájt úgy a hálón, hogy más is láthatta. Aztán most izgulhatok, hogy majd hívnak Pumukli casting-ra. Na mindegy. - Én közzé teszem az ifjú "falusi fiú" karrierjét, aki képi-világon eleinte még juh-ász volt, aztán a tanyai látképből átlépett a sós vízen és delfin-ász-ész lett:) Avagy halpásztor, ami valójában emlős.
Réges-régen volt egy kedvenc sorozatunk. Egy sorozat, amelynek minden részét láttuk a tévében (amit leadtak), egy sorozat, amiért egyaránt rajongtunk bátyámmal (bár sok ilyen dolog van, amit mindketten bírtunk), és ez nem más, mint a Parker Lewis sohasem veszít.
Épp a minap jött szóba beszélgetés közben e régiség, hazaérve rácuppantam a hálóra, de csak nem találtam sem dvd-n, sem máshol. A fórumokon is csak keresik a magyar szinkronos verziót, sajnos ott sem találják. Pedig képes lennék azt hiszem újra megnézni, mert az ugyanilyen humor-stílussal szerelt Dokikat (Scrubs) is csípem, tehát még mindig tudnám szeretni ezt is:D Ritka az ilyen stílus, pedig én szeretem.*
Parker haja, kifogásai, hülyeségei, tökéletes ötletei és barátai, Mikey Randall és Jerry Steiner karaktere is örök emlék marad. Igaz a vezetéknevekre már nem emlékeztem, de Larry Kubiakra és Jerry ballonkabátjára azért igen:) Na meg Miss Mussora:) (Valószínűleg a Mussolini rövidítése lehetett:P) És az időtálló, minden részben elhangzó Lewis-mondat is megvan: „Uraim! Egyeztessük óráinkat!” _ :)
Jó előszedni az emlékeket. Remélem majd egyszer ismét műsorra tűzik (annak ellenére, hogy a mai tiniknek már valószínű, hogy nem tetszene). Ha még egyszer sugározni fogják, azt hiszem, akkor aztán leporoljuk a videómagnót:)
*nehéz meghatározni mire is gondolok ilyen humor alatt. Tehát mindkét említett sorozatban narrál folyamatosan a főszereplő, avagy beszéd helyett magában beszél, kommentál stb. Emellett vannak a suhanó mozdulat-hangok és még a sok más apróság, hülye-valótlan jelenetek, sokszor elméleti síkban stb... Ha megnézted a fenti videót, akkor nézd meg ezt is. Ha látod a hasonlóságot, akkor tudod mire gondoltam, ha nem, akkor hagyjuk:P
Az egyik multiban (na vajon melyikben?!) vásárlás közben az alábbi képen látható jelenségre lettem figyelmes a ketchup-mustár-majonéz szekciónál. Aztán később máshol is feltűntek ezek a kis táblák. Ezt így lehet?
Bevallom nem mai a kép, most került elő a telefonom memókártyájának egy eldugott szegletéből (2008.09.28). Azóta nem tudom, hogy kint vannak-e még ezek a "nálunk csak ennyi" táblák, mert nem járok sűrűn a kék-fehérben.
Győrben sétálva (vagy Győrött?) az egyik kapualjban meg kellett állnom, mert ugye nem minden nap lát az ember olyan plakátot, ami az acélos-fekáliát hirdeti. Közelebb mentem, még mindig Vaskaka volt, de már kezdett gyanús lenni. Aztán beléptem a járdáról az ajtóba, s megláttam a megváltó "s"-t, ami teljesen más értelmet ad a képnek. A Vaskakas bábszínház plakátjáról van szó, ami úgy van egy oszlopra ragasztva, hogy futólag kicsit félre- avagy nem teljesen olvasható:P
Viszont még mindig jobb, mint egy másik plakát, amit Szombathelyen láttam, amin volt egy kis elírás.
Nem tudom, hogy tévébelakó-zebragyőző hatott-e íly szép "á"-san a plakát szerkesztőjére, vagy esetleg szándékos-e az elírás. (Ha szándékos, akkor tudatlan vagyok, mert nekem nem esett le a dolog.) Boldog Kárácsonyt csájje!
Szombaton Folkfree lemezbemutató koncerten voltam, ami kiegészült olyan sztárvendégekkel, mint a Freestylers, a Dub Pistols DJ set vagy épp Bina, az osztrák Bauchklangból. Bina mikrofonhangolása egy külön show volt, ő egyébként az osztrák beatbox-csapat, a Bauchklang szájdobos formáció egyik tagja. Először mindenféle hangszert hallottam a színpadról, majd később feltűnt, hogy a zenészek kezében nincs semmi, és az erős basszus sem a lábdobból pufogott. Hihetetlennek tűnt, hogy milyen hangrepertoár lakozik az osztrák szájdoboló művész beszélőkéjében. A hangosítók csak annyit szóltak előre: "Big bass please!" Big bass az osztrák beatboxos ráhajolt a mikrofonra, és olyan erejű basszus zúgta át az egész aulát, hogy még az egykori pénztárablak felújítás után itt maradt szelleme is beleremegett. Aztán a színpadot elfoglalta a Folkfree, és szép lassan megannyi MC.
A tekerőlant szolgáltatta az állandó zenei alapot, de nem csak magyar népzenét hallhattunk, olyan nagy klasszikusok is elhangzottak, mint a Daft Punk Aerodynamic. Ez utóbbi örökzöld tekerőlanton előadva akkora világszámnak számított, mint annak idején Rodolfo trombitás száma. Lentebb látható s hallható, az A38-as koncertjükön szerencsére valaki megörökítette:
Lényeg, hogy szuper buli volt, nekem nagyon tetszett amit ezek a srácok zeneileg odatettek a színpadon. Jó szervezés volt, jó hangosítással!
