Tegnap este övtáskákat nézegettem a vaterán, hátha találok valami jót. Sok-sok böngészés után már azt hittem, hogy nem lelek egy értelmeset sem, aztán végül találtam két szuperjót.

Az egyik egyenesen az afrikai szavannákról érkezett, azt hiszem nagyon jól állna, s méltóságteljes megjelenést kölcsönözne nekem egy ilyen szütyő. Olyan, mintha beraknánk a nagy rekeszbe egy bébioroszlánt:P

A másik kedvenc ez a Puma. Na ez kb annyira vadítóan ugrik, mint az előbbi zipzárral félig becsípett Szimba. A legjobb az egészben, hogy amikor megnézed a táska aukciós lapját, akkor bejön egy kérdés mielőtt még bármi is megjelenne: "Elmúltál már 18 éves?" - és katt az okéra, de azt már kicsit elcsuklott röhögéssel:P

Örömmel töltött el, hogy tegnap sok-sok embernek eszébe jutottam. Nagyjából ennyiben ki is merül a nagy szülinapi feeling, hiszen nem volt nemzeti ünnep, se torta, se más... Majd hétvégén grillezünk meg ilyesmik. És örülök a kommenteknek, sms-eknek, iwiwes üziknek, e-maileknek szóbeli jókívánságoknak:) Bonyi James Bondos időzítésű, 0:07-es smse után pankeeyvel beszélgettem, 0:14-kor kapcsoltak össze minket a mobilos adótornyok (na igen, akik elsők akarnak lenni):P

Felmerült egy kérdés Anditól: Mit kaptál? - ezt a kérdést több szempont szerint lehet vizsgálni. A családtól, Anyától általában már január után megkapom az ajándékomat, de azt vagy ötször: "Jó, akkor ezt megveszem és ezt kapod tőlem szülinapodra." - hangzik el többször is:P Utoljára egy inget és egy táskát kaptam.

Aztán kaptam tegnap fodrászkupont is Julitól, ha jelentkezem érte. Ez smsben érkezett, s felér egy hajvágási-felhívással is, ugyanis kezd kicsit elviszes lenni a séróm. Több, mint két hónapja nem voltam fodrásznál, tehát valami már burjánzik a fejemen:P

Illetve megérkezett egy könyv is, amit még a múlt héten vettem (így lényegében kaptam ajándékot, csak fizettem érte:P). Réz András: Mozibubus című könyve. Ezt a Réz könyvet és a válogatott szorongásokat bírom. Olvastam mást is már tőle, de az annyira nem fogott meg.

Még kaptam Henitől is két képet, de azt majd később bejegyzem:P ... Nem hazudok, örülök az ajándéknak, viszont nem szoktam várni/elvárni. Ha valaki ad egy tábla csokit, már attól is tapsol a fülem:P Jee... Nah, de most már befejezem e bejegyzést, mivel a blog.hu sünetel, ezért csak holnap teszem fel. Most megiszom egy sört, nézek valamit a tévében és alszom:P Micsoda buli?!:P

Péntek este színházban voltam. A Weöres Sándor Színház ajándék előadására elkísért Sziszka és Bonyi is. A harmadik mondat közben sem tudom még, hogy miképp vezessem be ezt a bejegyzést.

9700 - megannyiszor írom ezt levelekre, papírokra, csekkekre, idáig csak egy irányítószám volt számomra, most már egy kicsit több is... Az öreg barnaköpenyes szaki (Jordán Tamás) feltalálja egy időgépet, amit megépít a musicalesek hűtőgépéből. A gépet a SZOSZETEVA (Szombathelyért Szeretnék Tenni Valamit) egyesület tagjainak bemutatja, akik pedig utazni akarnak az időben. Utazni az időben, hogy pénzt szerezzenek a valaha élt tehetősebb emberektől színházra. Az időgép viszont lokálisan fixált, így akármikorra is állítják a dátumot, mindig Szombathelyen maradnak.

Répa Rozi és Sobri Jóska - Fotó: Benkő Sándor

"Minthogy a bizottság ideológiai és politikai okokból több részre szakadt, már azt sem könnyű eldönteni, ki legyen az első megkeresendő személy. Széchenyi István, a legnagyobb magyar, aki a városban érettségizett? Sobri Jóska, aki a legenda szerint Szombathelyen vált betyárrá? IV. Károly, aki innen szeretett volna visszatérni a magyar trónra? A középkor egyházi hatalmasságai? Honfoglaló elődeink? Vagy maga Claudius császár? Ha sikerül a küldetés, nyilván sztárokra is szükség lesz, érdemes lenne szerződtetni a város szülöttét, a híres színésznőt, Márkus Emíliát is..." (forrás: WSSZ honlap)

Jó kis időutazás volt ez, sokat nevettünk. Volt kiakadós-visítós-könnyezős-levegő után kapkodós nevetésem is az egyik jelenetnél. Nekem, mint laikus nézőnek, aki beesett az utcáról egy darabra, mindenféle előolvasás nélkül, szóval nekem, nagyon-nagyon tetszett. Sikerült összehozni egy olyan előadást, ami után majd mindig egy kis mosoly kanyarodik arcomra, eszembejut a szoszeteva, amikor a postán ráírom a csekkre az irányítószámot...

Most azért lehetne vitatkozni arról, hogy mennyire "kedvenc" ez a rajzfilm családunkban, de én abból építkezem, hogy Anya több jelenetét látta az alább beillesztett mesének és tetszett neki:)

A mesét viszi az oroszlán - már maga az a fenséges pillanat, amikor a hegyoldalon beballag az epizódba, már az is vicces azzal, ahogy eloson a másik oroszlán után (görbe háttal, mint egy macska).

Nálam az volt a leg-leg-röhej tárgya, amikor Donald felpofozza nagymacskát, majd az némi hörgéssel kommentálja a szituációt. Annyira jó hangja van a szitkozódó oroszlánnak:P Na de nem is húzom tovább, ím:

Megjegyzem így utólag, hogy ilyen elegáns pitézést (4:31) is ritkán látni:P

Ismét filmajánlok, mert jó volt, mert tetszett. A szabadság útjai című film DVD-je akadt a kezembe legutóbb, ami nem csak egy jó film, hanem egy jó film mondanivalóval. Bírom DiCaprio filmjeit, nekem ő nem csak a Titanic és a Rómeo és Júlia univerzumában létezik. Hirtelen ami eszembe jut: Egy kosaras naplója, A part, Kapj el ha tudsz!, Aviátor, Véres gyémántok, Hazugságok hálójában, A tégla, Gilbert Grape, sö-tö-bö

A szabadság útjai azért tetszett, mert nagyon valósághűen sikerült bemutatni az 1950-es évek Amerikájának világát (bár nincs valóság-viszonyítási alapom), nem csak nagy autókat láttam, meg korszakra jellemző frizurákat (mint ahogy az nagyrészt lenni szokott). Nem is az ötvenes évek, hanem a mindennapok szürkesége az, ami nagyon jól visszaköszönt a képkockákon.

A rendező Sam Mendes, rendezte az Amerikai Szépséget is, ami hasonlóképp a sorozatgyártásban készült amerikai kertvárosok bájmosolya mögötti intim-szférát hivatott bemutatni. Erre mutat rá ez a film is, mert hiába szép valami, ha az belülről rohad. Alább idézném is publikált gondolataimat.

A bejövő levelek közt bóklászva találtam egy e-mailt, amit még pár hete küldettem át magamnak, a tárgyban a következő állt: Magyar oroszlán

Na ebben is lehet sok minden, de e név alapján nem árpádsávos Leóra, s nem is szürkemarhák és betyárok közt egy puli-falkában nevelkedett sörényesre kell gondolni. A megfejtés nem más, mint egy kutya, akit kicsit oroszlánszerűre kozmetikáztak.

Nem tudom, hogy tényleg magyar-e. Ha igen, akkor eszembejut a jelenet A tanúból, amikor bástya elvtárs és Pelikán beszélget:
Bástya elvtárs: (a felkínált citromba harap) Mi ez?
Pelikán: Narancs.
Bástya elvtárs: Narancs?!
Pelikán: Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.
(forrás: wikidézet)

Bár sosem értettem egyet a kutyakozmetikával (mármint azzal a fajtával, amikor a kutyát kopaszra nyírják s csak pár helyen hagynak rajta szőrt), de ezen az emailen elnevettem magam. Remélem a műhelykutyának azóta már visszanőtt a szőre és nem képzi hasonló hülyeségek alapját a szakik közt.

Este volt 5 percem bóklászni és "szörfölni" ama nagy digitális mozgóképcsarnokban, amit úgy hívnak: indavideó. Nem szoktam nagyon az indákon csimpaszkodni, mint ahogy a videa sem igazán az idea. Alkalom adtán van némi lassúság a hazai videómegosztós oldalakon a túlbonyolított lejátszódesignok miatt.

Ezért néztem gyorsított videókat:P Vagyis olyan videókat, amik lassúnak tűnnek, de gyorsítva vannak. Hogy ne kavarodjam bele jobban: vannak azok a felvételek, amikor leteszik a kamerát egy helyre, a lencse előtt valami alakul, valami zajlik. Legyen az jégkrémolvadás, hangyák missziója, városkép, napfelkelte, vízpárolgás, bármi más - amit aztán felgyorsítva órák helyett pár pillanat alatt megtekinthetünk.

Miután megleltem a kedvemre valókat átnyargaltam a TeCsőre (értsd: YouTube) (oldalbetöltési megfontoltságból). Szóval kezdeném is az elsővel, Los Angeles, nagyon jó kis vidi, a füstölgő kémények, a rohanó felhők, de legjobban az éjszakai reptér képe üt:

Nagyon sok jeles munkát találtam a kategóriában, nem is tudtam nagyon választani közülük, aztán erre a Citizen promó-filmre voksoltam végül. A címe Infinity és ehhez még jár pluszban egy jókora plusz digitális munka is, így állnak össze a kockákból az épületek, s válnak vízzé egy pillanat alatt. A felhőkarcolókon bemutatott fényjáték, pedig maga a tökély:)

 Wooow!:)

Mindig is érdekeltek a hangoskönyvek. Egy időben be is szereztem párat, de valamiért nem tetszettek. Volt amikor a felolvasó hangjával és stílusával nem voltam elégedett, volt amikor maga a könyv adta azt, hogy azt inkább olvassam, s ne halgassam.

Aztán kaptam postán tegnap egy csomagot, amiben a hangoskönyv felolvasójának hangja és előadásmódja is tetszett, így rögtön utánazéztem, hogy hol szerezhetném be Réz András hangoskönyvét. Kb egy éve annak, hogy beíratkoztam a könyvtárba, hogy kikölcsönözhessem filmesztéta Válogatott szorongásaim című könyvét, amiből olvastam valahol egy részletet és rögtön érdekelni kezdett.

A könyv hangos változata, a Hangos szorongásaim persze nem volt meg senkinek, de sikerült végül beszereznem és az elmúlt egy napban már háromszor is meghallgattam. Teljesen olyan, mint amilyen akkor volt, amikor olvastam. Persze kicsit furcsa, hiányzik az, hogy a kezembe fogjam a könyvet, érezzem a lapokból felszabaduló új illatot, vagy épp az antikváriumi dohos levegőt... ...de van benne valami jó.

Réz András duruzsol a fülembe, válogatott eszmefuttatásait jó hallgatni az ő előadásában. Sétálok az utcán reggel, többször elnevetem magam a hasonlatokon, egyesek furcsán néznek rám, én meg arra gondolok, hogy bizonyos poénokat jobb, hogy nem is hallanak. Ez kicsit olyan, mint amikor kabarét hallgattam a buszon hazafelé. Már nem tudtam hogy elfojtani a nevetést, többször kacagtam, kivéve a hallójárataimból a fülhallgatót csak utazási zajok hallatszottak, így érthető volt az egy-két "hát te meg?" tekintet. Aztán visszadugtam a fülest, s nem zavartattam magam:P

Szóval most ezzel is elleszek pár napig, ha már itt porosodik egy könyv hetek óta az asztalomon és még csak 1-2 oldalt haladtam. Amikor már lenne időm olvasni, akkor általában már fáradt vagyok és elalszom rajta, mert ugye szeretem, ha van rá időm és nem csak rohanva futok át pár oldalt. Na jah, majd szép lassan...

Na milyen csomagot kaptam tegnap? (tessék letaglózva s nem bagolymódra húúzni meg azt mondani: "Mennyi bélyeg, tök jó!")

Imádom, amikor valaki tud kreativ lenni!:) Andi ötféle bélyeget ragasztott a borítékra. Van Csehszlovák repülős, cirillbetűs gőzmozdonyos, régi Ikarus buszos, repülős magyar postás, de még nem Malévos, és egy nagy-nagy hőlégballonos Mongóliából.

A borítékban többféle lemez érkezett, némi mozgóképpel és audióval. Többek közt Gyalogkakukk-sztori (ezért jelképes bónuszpontok tömkelege jár), animációk, Parker Lewis sohasem veszít zajos-szemcsés VHS-RIP (de legalább megvan!), már alig várom, hogy megnézzem! Majd a Shaun a bárány epizódok mellett (amire manapság igen jól alszom el), valamikor beidőzítem:)

Kaptam egy hangoskönyvet is, ami a dohányzásról való leszokásban segít. Nem, nem szugerál, nem hipnotizál, hanem elősegíti a jó gondolkodát, megadja az iránycsapást, hogy merre haladj. Erre mondjuk kíváncsi leszek, majd elkezdem a közeljövőben az egész herce-hurcát, amibe már sokszor belevágtam és csak szétcseszte/felborította az életem a cigi utáni nyavalygásommal fűszerezve s végül sutyi bagózássokkal tűzdelve.

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A PAKKOT! Atom most megint örül. Pláne úgy, hogy még az előző pakk mozgóképjeit sem dolgozta fel teljes mértékben:P