Ismét filmajánlok, mert jó volt, mert tetszett. A szabadság útjai című film DVD-je akadt a kezembe legutóbb, ami nem csak egy jó film, hanem egy jó film mondanivalóval. Bírom DiCaprio filmjeit, nekem ő nem csak a Titanic és a Rómeo és Júlia univerzumában létezik. Hirtelen ami eszembe jut: Egy kosaras naplója, A part, Kapj el ha tudsz!, Aviátor, Véres gyémántok, Hazugságok hálójában, A tégla, Gilbert Grape, sö-tö-bö

A szabadság útjai azért tetszett, mert nagyon valósághűen sikerült bemutatni az 1950-es évek Amerikájának világát (bár nincs valóság-viszonyítási alapom), nem csak nagy autókat láttam, meg korszakra jellemző frizurákat (mint ahogy az nagyrészt lenni szokott). Nem is az ötvenes évek, hanem a mindennapok szürkesége az, ami nagyon jól visszaköszönt a képkockákon.

A rendező Sam Mendes, rendezte az Amerikai Szépséget is, ami hasonlóképp a sorozatgyártásban készült amerikai kertvárosok bájmosolya mögötti intim-szférát hivatott bemutatni. Erre mutat rá ez a film is, mert hiába szép valami, ha az belülről rohad. Alább idézném is publikált gondolataimat.