Sosem voltam sportrajongó, valahogy ez a szál hiányzott az életemből. Nem szerettem focizni, de kosarazni sem igazán. Nem labdaundorom volt, hiszen kifejezetten imádtam egyérintőzni meg ilyesmik, csak a csapatszerűen mások ellen vívott harc a bogyóért az, ami nem fogott meg.

Ez azóta sem változott – igaz valamikor végignéztem egy curling meccset a tévében és tavaly még vízilabda mérkőzésen is voltam. Emellett az olimpia alatt néha ráfeszültem hajnalban a képernyőre, persze csak lazításképp. Na igen, az ember változik. Manapság már nem sport iránti érdeklődési köteléknek egyetlen, rövid és rojtos szála hiányzik, hanem egy hang a háttérből. Hat éve...

Stílusosan egy jéghokimérkőzés aláfestő zenével a Ganxsta Z. és Kartel - Jégre Teszlek című albumról...