A minap szokásos "eszembejutott egy dallam, hazamegyek megkeresem a youtube-on" tevékenységet folytattam a Shadows - Apache című szám kapcsán. Megtaláltam a klippet, egy nagyon régi felvétel, nyugtáztam is magamban, világsláger. Ide kattintva látható a klipp.
Aztán ezek után valamilyen úton-módon eljutottam egy 1977-es feldolgozáshoz, Tommy Seebach jóvoltából újra felcsendült, immáron modernebb hangzással és indiánlányokkal az ismert dallam. Viszont amiért most ezt megosztom veletek:
Nézzétek meg a klippben Tommy Seebach mozgását, bajusza alól kikandikáló állandó vigyorát és az egészet úgy egyben. Én csak röhögtem rajta... Nem keveset...

Ha nem látnád a videót kattints ide!
Kb hasonló mennyiségű röhögés lett rajtam úrrá, mikor olvastam a blogom (igen, néha én is olvasom, hogy miket írtam régebben:P) és megtaláltam azt a videót, amelyben németül mond el Louis de Funes egy receptet. Haláli:)

Ez kikészített amikor elolvastam...

Kezdőknek:
Három boszorkány Swatch órákat néznek. Melyik boszorkány
nézi melyik Swatch órát?

Three witches watch three swatch watches. Which witch watch
which swatch watch?

Haladóknak:
Három nemileg átváltoztatott boszorkány három Swatch óra
gombját nézi. Melyik nemileg átváltoztatott boszorkány nézi
melyik Swatch óra gombját?

Three switched witches watch three Swatch watch switches.
Which switched witch watch which Swatch watch switch?

Profiknak:
Három svájci boszorkány ribanc, kik nemileg átváltoztatottak
szeretnének lenni, svájci Swatch óragombokat nézegetnek.
Melyik svájci boszi ribanc, mely nemileg át szeretne
változni, mely svájci Swatch óra gobját nézi?

Three swiss witch-bitches, which wished to be switched swiss
witch-bitches, wish to watch three swiss Swatch watch
switches. Which swiss witch-bitch which wished to be a
switched swiss witch-bitch, wished to watch which swiss
Swatch watch switch?

300, egy egyszerű szám, mindenkinek más juthat róla eszébe. Van akinek egy filmcím, van akinek egy Chrysler, van akinek egy Lexus típusa, van akinek gyári Corvette-motort jelöl lóerőben, és lehet akár egyes benzinek ára is, de még a vizitdíj is ennyi.
És mi lehet még? Hát blogbejegyzés, mármint számszerint 300-ik:D Ugyanis ez a 300-ik* bejegyzés az Atom Népén:D Minek is fecsérelem ilyenekre a karaktereket... Lesz még itt nagyobb szám is, majd akkor ünnepet hirdetek:D
Egyébként már túl vagyok az egy éves blogoláson is:D Azt viszont nem írtam meg, mert egy másik blogon ment anno a kezdet. Hehe... Majd április 29-én, akkor lesz egyéves az Atom Népe, az atom.blog.hu-n:D Ou revoir!

*valójában a 303-ik. Csak megint elcsesztem és lecsúsztam róla. Rosszul számoltam, de mivel ez az én blogom, akár fel is gyújthatom, így kicsit csúsztatok:P

Imádom az ilyen gányolásokat! Értelmetlen, nem funkcionál, de legalább látszik a szándék, a szándék, hogy befedjük azért azt a lyukat, ha már nem volt kedvünk lemenni egy darab funérlemezért és két csavarért. Ezt már csak az überellte volna, ha zöld-sárga csíkos szigszalaggal készűl a remekmű:P

Szombathely, BDF, D-épület, II. emelet, "fenetudjahányas" terem

Előfordul, hogy kreatív diákok rajzolgatnak szünetben a táblára. Előfordul, hogy elfelejtik letörölni mielőtt elkezdődik az óra. Előfordul az is, hogy figyelmetlen a tanár és képes megtartani úgy két órát, hogy nem néz a táblára:D

Elgondolkodtató ez a film. Elmagyarázza és megmutatja, hogy az amerikai  többiztosítós egészségügyi rendszer mennyire katasztrofális, mennyire nem működik.
Elgondolkodtató a helyzet, hogy életünk egy biztosítótól függ, az pedig az emberek élete elé helyezi a profitot, annál nagyobb a nyereség, minél kevesebbet ad ki. Logikus, de érthetetlen is egyben, hisz hogy szervezheti egy társadalom az életek védelmét profit alapon?! Hogy lehet arról dönteni, hogy mennyit ér egy élet?! Hogy lehet azt mondani egy haldokló ember fölött (legyen az gyerek vagy felnőtt), hogy nem látjuk el, mert nem fedezi a biztosítása?! Igazi Michael Moore-ra jellemző tragi-komédikus dokumentumfilm...

Michael Moore dokumentumfilmjei közül idáig láttam a "Fahrenheit 9/11"-et és a "Kóla, Puska, Sültkrumpli"-t. Most megnéztem a Sicko-t, ami az amerikai egészségügy deffektjeire mutat rá. Teljesen le voltam döbbenve, még annál is jobban. Érdemes megnézni és máris eloszlik a felhőmentes "milyen jó az amcsiknak" kép, nem is olyan problémamentes élni (pláne betegen) az újvilágban. Amerikában csak egészséges lehetsz. Ha nincs rengeteg pénzed, akkor megszívod! Betegbiztosítás? Hogyne, ha nem rendelkezel kizáró okokkal és utólag sem tudnak sehogy sem belédkötni, akkor fizetik a kezelést (ha nem tudnak belédkötni az erre alkalmazott "kötekedők" sem). Soha nem gondoltam volna, hogy még Kubában is jobb az ellátás... Durva dolgokat tudhatunk meg a profithajszoló biztosítókról és az egész rendszerről, ami betegebb, mint akiket ellát.

Megjelent az áruház. Mindenki rohant vásárolni, csak ámultunk és bámultunk, hogy mennyire olcsó, mekkora a választék... Tyűha... Aztán megszoktuk, megtapasztaltuk, sokszor szidtuk, átkoztuk. Ráébredtünk, hogy nem is nyitnak új kasszát, ha a 70ből csak egy van nyitva és annál harmincan állnak sorban. Nem is minden 99Ft-os dolog olyan jó, mint gondolnánk, nem mindig fut oda hozzánk mosolyogva nyolc segítőkész eladó, mint Esztergályos Cecíliához a reklámban. Aztán megjelentek a Tescos termékek, az E-birodalom kiépült, 99Ft-ért dönthettük magunkba az E adalékokból és némi vízből összemixelt üdítőket, vagy 20Ft-ért kenhettük a kenyérre a gazdaságos májkrémet (már akinek volt gusztusa hozzá). Egy idő után beleuntunk a sok átverésbe, megannyi sztori után már nem a Tesco volt az Isten, csak vásárolni jártunk/járunk, ki-ki odafigyelve, ki csak délutáni vagy éjszakai programként. A 30Ft-os sajtos-stangli is megdrágult, ma már 85-90Ft, már azért sem járunk ki, mint régen. Viszont most már tankolhatunk Tesco-benzint, virágaink a gazdaságos virágföldben eresztik gyökereiket és akadnak sokan, kiknek gazdaságos samponhab lepi el haját zuhanyzás közben. Alig akad olyan terület, amire a Tesco ne gondolt volna, még pénzügyeinkben is kisegít, a Tesco-hitel. Aztán jött a Tesco-könyv, leleplezett sokmindent, rávilágított a rabszolgahajtsár megalomán cég és dolgozói stiklijeire.
De a Tesco mindig tud újat kitalálni, nem fog rajta ki semmi. Itt a legújabb gyermek, a kötelező biztosítás... E-mailben értesítettek róla, bár nem tudom, hogy honnan tudják az e-mail címem?! (Egyszer jártam a honlapjukon, akkor is az összes vírusírtó felugrott, hogy trójai meg minden gyilkos dolog akar betörni a gépemre, ezért kilőttem még mielőtt bejött volna a nagy fehér-kék vonalas háttér...) Ha már az autóink nem gazdaságosak (mert nem mindenki jár Lupo-val vagy Prius-al), akkor legalább a biztosításunk legyen az.

Már előre várom a bevezetést követően x idő múlva elterjedő rémtörténeteket:P Nem tudom kinek lesz jó, a Tesconak vagy az ügyfélnek, de van egy tippem... Addig meg fantáziálok arról, hogy milyen lesz harminc év múlva, amikor gazdaságosan klónoznak minket (mondjuk a páros szervekből csak egyet-egyet kapunk), vagy a mirelit osztályon vehetünk szerveket, sőt rendelésre majd gazdaságos gyerekeket is adnak, akik keveset esznek... Na kiszállok az elvetemült kék-fehér csíkos utópiákból, mielőtt gazdaságosan kezdenék gondolkodni és lecserélném a Globus majonézem valami E-ízesítővel kevert tevetakonyra...

Meguntam. Megtettem. Újratelepítettem. 2 év és 4,5 hónap után úgy éreztem, kicsit lassú a gépem egyes helyzetekben.

2005. június 15-én megvettem a laptopomat, aznap feltelepítettük az XP-t. Azóta mindig csak halogattam, de tegnap este tengernyi időm volt és nekiálltam a frissítésnek. Alapjában véve nem volt nagy a káosz, mondhatni hiba nélkül teljesít a gép, megannyi program fel-le telepítése után is.
A hibák ennyi idő után: készenléti üzemmódból nem tudott visszalépni az windózba,
Az indulás* és leállás** kicsit lassú volt, tulajdonképp ebbe fáradtam bele és abba, hogy a "program files" ill. a "windows" mappám már elfoglalta a fél winyóm. Meglepő, hogy nem voltak lefagyások, sem kékhalál. Miután felállt a rendszer már zökkenőmentes volt a munka. Na ja...

*0perc 0mp - bekapcsoló gomb megnyomása
 1perc 06mp - bejelentkező képernyő megjelenik
 2perc 05mp - asztal megjelenik, de még betölt
 4perc 35mp - használható a rendszer
** 2perc 17mp-ig tartott kikapcsolódni

Szerencsére két winyóm van, így nem olyan hirtelen az átállás. Jelenleg is az "öreg" rendszert használom, majd ha meglesz minden program, akkor kicserélem a lemezt.
Ja, az új rendszer 90%-os programtelepítettséggel 1perc 5mp alatt használatra kész és 10-15mp alatt képes leállni.

Mindenki tisztában van azzal, hogy ki az a Lassie. Eric Knight 1940-ben megjelent "Lassie hazatér" című regénye egy skótjuhászról szól, 1943-ban filmesítették meg először, utána többször az évtizedek során, legutóbb 2005-ben ('80-as évek végén filmsorozat is készült belőle). Nem is ez a lényeg, hanem az a német képregény ami 1965 és 1985 között jelent meg ugyanabban a felállásban, csak Bessy névvel.

Fantáziadús a névválasztás. Mint ahogy az asztalon szereplő többi képregényé is, balra Tibor, Bessy fölött pedig Lasso (cseréljünk kezdőbetűket, Lasso --> Basso, Bessy --> Lessy :P )

A vámpírfogú és repülni tudó családi kedvenc agresszív öleléssel üdvözöl.

Cikkírások, blogbejegyzések és egyéb dolgok közepette egész nap ment a tévé a háttérben, este pedig az HBO műsorán a Nyughatatlant adták. Johnny Cash története még harmadjára is megfogott, nagyon jó film.
Annak ellenére, hogy Cash élete nem volt épp egyszerű és szép dolgokkal tűzdelt, a vége felé mindig mosolyogva nézem, olyan aranyos az egész, ahogy összejönnek a feleségével (bár lehet, hogy befolyásol a tény, miszerint csípem Reese Witherspoon-t). Nem igazán vagyok egy country-zene rajongó, de egy-két filmzene hallatán és a Nyughatatlan után bírom Johnny Cash számait, hallgattam is sokat a soundtrack-et.
Ti láttátok már? Ha nem, akkor tessék csak minél hamarabb megnézni!