1-2 hónapja néztem meg ismét a Donnie Darko című filmet, amellyel kapcsolatban elég megosztottak a vélemények, de ez nem meglepő, hisz melyiknél nem azok?:P
Ez a film kicsit jobban igénybeveszi agyunknak azt a területét, amely elsőre ezt az ismerős mondatot szokta küldeni beszédközpontunknak: "Most akkor mi van?" - kicsit gondolkodós, ha nem figyelünk elveszíthetjük a fonalat és nem is kicsit... Nah mindegy, egy-két jelenetet leszámítva (amiket én csak amolyan filmbéli vakfoltnak hívok), nagyjából értettem az egészet.
A film legismertebb zenéje a Mad World, Gary Jules és Michael Andrews előadásában, ami már szerepelt reklámban, ill. több sorozatban is már, példaképp a Jericho egyik részében ill. legutóbb az egyik Helyszínelőkben, asszem a CSI-ben.

A dal zeneileg toplistás nálam, nagyon szeretem és szerintem jogosan jelentem ki azt is, hogy a klippje is kreatív:)

Itt van még a Donnie Darko-s verziója is a klippnek:

 

Kedden voltam kolibuliban*... Egy ideig vártam, hogy gyűljenek az emberek, nem bulizni mentem, hanem fotózni és interjúvolni a Frissítőn keresztül, meg hát egész nap a Pannonia-Ringen güriztem így csak azt vártam, hogy összegyűljön némi embertömeg a tánctéren, katt, és menjek haza kicsit pihenni, ha már szerdán hétkor kezdünk suliban és még fotóznom is kellett másnap, nem is beszélve a PR zh-ról... Tehát sörömet szürcsölgetve vártam a tömeget, közben a háttérben oly csodás melódiák zengtek, mint "Barbie girl", "It's my life", "Coco Jumbo"... Régebben azért jobban kedveltem eme slágereket, mint napjainkban. 1 körül hazajöttem, túl fáradt voltam, lehet később jobb volt a hangulat, nem tudom... Azért a buli egyik legragyogóbb részletét lekattintottam nektek, íme:

Divatos nem? 'Asszem' nyáron ilyet hordok...

*kolibuli: Szombathelyen, az egyik fősulis kollégium földszintjén időközönként megtartott rendezvény

Az utakon járva és az utcán sétálva már megannyi sapkát láttam ilyen-olyan vonóhorgokon. A két legtipikusabb a tejszínhabspray kupakja ill. a teniszlabda. Szombathelyen van egy extrém is, egy babának a feje van ráhúzva a vonóhorogra és amíg mögötte mész Téged néz.
Ha látom egyszer és fényképgép is lesz nálam, akkor azt is megörökítem:D
Nah, de tegnap sétáltunk el a suliból Ádival és Dáviddal, amikor hirtelen felrobbant bennem egy amolyan nosztalgia-bomba, e jellegzetes műanyag forma láttán.

Már nem emlékszem mi volt benne, de tudom, hogy volt ilyenem, több is:D Tolltartónak, pohárnak s miegyébnek használtam gyermekkoromban... Tök jó:D És felettébb felpimpeli a színbeli egyezés is ezt az öreg Passatot!

Pár éve divatba jöttek azok a telefonos fityegők. Eleinte még a telefon fityegett mindenki nyakában, ezzel is kiszabadulva a zsebekből és megmutatva mindenkinek, hogy van. Aztán ezt váltották azok a villogó hívásjelzők és a megannyi tárolási-viseleti-jelzési mód...
Annak idején a még '99 elején az türkiz Ericsson T10s-emhez vettem egy érdekes tokot, ami által néha alsó lábszáramon, vagy épp a felkaromon hordtam a telefont, majd valamikor nekem is bejött ez a nyakban dolog, de annyira nem szerettem és levetettem, mondjuk a 6600-ással vagy a PDA-kkal már vicces lett volna:P Nah, röpke mobilnosztalgiának vége, egy éles kanyarral visszatérek az eredeti témához, szóval vannak azok a fityegők, amik pl. úgynéznek ki, mint az e szöveg mellett található képen. Néha látok olyan telefont is, amelyiken egy mobilbolt fél fityegőkínálata ott lóg és csak úgy kocognak egymáshoz a műanyag bizgerentyűk. E műanyag bizgerentyűk hangját hivatott elnyomni a zene, amelyet éjjel-nappal bármikor mindenre való tekintet nélkül hallgatnak hangosan a mobil 'zenegépek' utcán-buszon-padon-stb.

Aztán láttam egy érdekes kompozíciót csoporttársam telefonján. Egy vizilójelmezt öltött Csőrikéről van szó, amit kicsit közelebbről is megvizsgáltunk. Én arra a véleményre jutottam, hogy Csőrikét eszi egy viziló és még nem fejeződött be a táplálkozási folyamat.
Ádi azt is felfedezte, hogy Csőrike fejéből kiállló zsínor a viziló fején megy át, így egyfajta Csőrike-piercing-je van a vizilónak:P Akárhonnan is nézzük furcsa egy kompozíciót fröccsöntöttek össze a távol-keleti üzemben. Kiváncsi lennék, hogy kik és milyen felindulásból találnak ki ilyen figurákat...

Nah, ilyenre is nehéz rávenni engem, reklámozok a blogomon egy előadást, amire Orsi kért meg. Cserébe megnézhetem az előadást. Ha nem lennék ennyire elfoglalva/elhavazva a szakdogámmal, szerintem elmennék, mert jókat hallottam a darabról:)

bővebb infó a tovább gomb után

Azt hiszem, hogy ezt a képet nem is kell kommentálni. Eric még mindig sztár...

Természetesen egy másik bejegyzésben közzé teszem a fantasztikus képeket amiket Ádival csináltunk, de ezt külön kellett posztolnom:D
Vajon mit gondolt a bácsi?

Ezen a héten a Hard Candy és az Awake című filmről beszélgetünk elvileg... Ezutóbbihoz kapcsolodik a plakát is, melyen a kicsit aránytalanul kis fejű Dávid most bosszút állhat rajtam a műtőasztalon az előző plakátért:D A másik meg pedofilos film, ahhoz nem adjuk az arcunkat.
Ezen plakáton Ádi az altatóorvos, de ez egyértelmű szereposztás volt, hisz ha a mostani beszéd/hangerőt-sebességet-hangszínt vesszük alapul, akkor az idősebb korban tökéletesen álomba fogja ringatni az unokákat 2 mondat után:D

A berzsenyiradio.hu-n jobb oldalon van az élő adás link...

Gabi, bátyám, (itt a blogon egyszerűen csak Dr Garai Gábor vagy a Doktor Úr), most szakácsként tevékenykedik. Elvileg még csak gyakornok, de hozzáértése és tehetsége a főzés világában egyből a Chefek közé kalauzolta őt.
Az alábbi videó egy biztosítást reklámoz, szerencsére tudom, hogy Gabinak már van csúszásmentes cipője és amúgy sem egy figyelmetlen ember. Na nem egy Monk szintű megfigyelőképességekkel felruházott kétlábonjáró kockázat-elemző, de nem elveszett gyermek... Egy-két marketinges néha elég sokkoló kampánnyal képes meglepni a világot, e rövid kis reklám esetében is így van...

Csak óvatosan azokkal az edényekkel! Tegnap én is leejtettem egyet, de szerencsére üres volt, épp törölgettem. Egyből vizsgálni kezdtem a "ZS" kategóriájú járólapot, hogy véletlenül nem sérült-e meg. Szerencsére nem.
Nah, de most (23:37) nem is fárasztok senkit tovább, megyek aludni, mert holnap fotózom egész nap a Pannonia Ringen, kezdődik a szezon és nem szeretnék félálmosan késői reflexekkel reagálni a felém repülő motorokra. Ágyő!

A minap Bonyi szokása szerint kiment a parkba újságot olvasni. Mint minden rendes nyugdíjas, ő is a kedvenc padján ücsörögve tölt el kis időt a nyomtatott sajtó karakterhalmazainak feldolgozásával. Egy idő után azt vélte felfedezni, hogy valami nincs rendben aznap, valami más volt. Rémülten tapasztalta, hogy a padnak rejtélyes módon nyoma veszett... Épp arra jártam és rövid helyzetfelmérés után rájöttünk, hogy ez az ügy nem tűr halasztást, mihamarább a végére kell járni az esetnek, mert pad nélkül (mint ahogy az balra a képen látszik) elég kényelmetlen egy idő után a zöld-környezeti művelődés. Néztünk csak körbe, hátha átvonszolta valahova egy csapat kollégista, akik szívesen ejtőznek délutánonként a parkban, de csak nem véltük felfedezni a sehol sem horizontálisan a pirosléces közterületi ülőalkalmatosságot.


Kerestük balra, kerestük jobbra, kerestük bokor előtt, bokor mögött, elöl, hátul, lent s végül fent... Amint feljebb emeltük tekintetünket, máris megláttuk a távolban a párhuzamos léceket, a közeli kollégium tetején...
Azt ne kérdezzétek, hogy miképp és kik által került oda... Egyértelműen laza volt az elkövető, mert óriási lazaság lehet a lemenő nap fényében (olyan sörreklám módjára) ücsörögni a tetőn és sörözni a csodálatos panorámában. Elég jó rálátást biztosít ez a környékre, affelől nincsenek kétségeim.
Másik megoldási teóriának tűnhet a Koli-Szoli nyári kitelepülése, hisz ki akarna a földszinten egy neoncsövekkel tűzdelt gépben barnulni, ha természetes formájában ezt megteheti a tetőn is? (ha ez utóbbi állítás bizonyulna valósnak, akkor hamarosan a szemben lévő másik kollégium tetején is lesz egy pad a nézőknek, vagy minimum vesznek egy bérletet a sréhen-szemben lévő tűzoltóság tornyába:P)

Amikor Uri Geller azt mondta, hogy: "Működj!" - akkor beindult a lakásomban az összes óra ami nem működött (még a napóra is) és lebegni kezdett az összes kanál, aztán mind elgörbült és leesett a tévé tetejéről...

Ha nem látnád a videót, kattints ide!

Megnéztem tegnap este az új műsort Uri Gellerrel, a kiválasztottat. A fellépők ügyesek voltak, főleg a rajzolós, de Uri Geller magánszámától nem indult be a lemerült karórám (igaz nem üvöltöztem a tévé előtt, hogy Működj!) és a kanalak is a helyén maradtak, sőt még a képernyő széléről az a "hibacsík" sem tűnt el:( Na mindegy, humbukk... A bejegyzésem címe kicsit hatásvadász, de legalább többen kattintanak:P Jeee....