Hanzs hívta fel a figyelmem tegnap, hogy tükördátumunk van/volt, ami azt jelenti, hogy 2011.11.02 az visszafelé ("tükörben") is ezt adja ki, ha kivesszük a pontokat. Hozzátette, hogy ennek örömére inni kell, s persze még lesz ilyen idén, szóval aki lemaradt, az ihat pár nappal később is, vagy akár ma is, csinált ürüggyel: Igyunk arra, hogy ma nem tükördátum van!

Tekintve, hogy őszi szünet van a sulikban, úgy gondoltam, hogy hazaugrom a szülői házhoz én is egy kicsike őszi szünetre, hiszen "gondtalan" munkanélküliként megtehetem ezt. Persze jót tesz az otthoni légkör, finom kajákkal, tanulgatok, dolgozgatok a gépemen, játszom a kutyával, simogatom a macskákat, sokat beszélgetek az ősökkel, és így csütörtökön végre blogolok is, ha már nem volt net az elmúlt napokban, így kissé elzárva éreztem magam a külvilágtól.

Na nem úgy, hogy nincs kapcsolat, hiszen van tévé, újság, élőszó, és eléggé akadozós mobiltelefonos lefedettség, amin keresztül 7 hívásból 6szor nem érnek el, de mindegy:P Szóval kicsit kifutott a napi rutinból a facebook, a gmail, a blog, a minden. Most van net, gondoltam gyorsan megjegyzek itt valamit, aztán ki is lépek, és majd csak később válogatom ki az öt képet a telefonomból, inkább elküldöm pár helyre az önéletrajzom, majd hazaviszem Borit, meg meg meg...

Tegnap már azt álmodtam, hogy valami neves elemző kritikusok nézegették a blogom, és megjegyezték, hogy nem lehet napokig bejegyzés nélkül hagyni egy ilyen oldalt, legközelebb írjam meg telefonról. Meg hozzá tették, hogy kevesebb videót és fotót publikáljak, mert hogy az átlagos, olyat mindenki tud. - na jó ezt szerintem azért álmodtam bele, mert egyszer Bonyi szólt, még régebben, hogy kicsit túl sok volt a videó a blogomon, aztán akkor visszavettem heti 1-2-re úgy, hogy abból később lett a szombati "kedvenc-kreatív-hangulat-látvány"-videó bejegyzéssorozat:)

Ollé, szóval élek, csak ugye őszi szünet van... Majd bejelentkezem, ha lesz még net később is:)

"Tedd ki te is ezt az ünőfaladra, ha szereted az őszi színeket, a ködös esté..." - meg a nagy francokat, azt tedd ki. Ha szereted az őszi színeket, meg mindent ami ezzel az évszakkal jár, akkor tedd ki te is a fejed öt percre szabda, el a gép elől és sétálj egyet minimum a legközelebbi parkban, ott kb. ilyesmiket láthatsz.

Buszban: A ruszli, az olyan mint a Bruce Lee, csak b nélkül.

Kávézóban: Amikor fogtam a Gergőékét, akkor én is láttam, hogy mennyire jó... - mondtam Zsóttinak, mire az asztal másik végéről Boriék rémülten néztek: A MacBookra gondoltam. :P

Beszélgetésben: Ha lenne egy Kovács nevű kutyád, akkor ebéd után mondhatnád neki a maradékot odaadva, hogy: Nesze csont-Kovács! - magyarázta Bonyi.

Kávézás után: Na menjünk, együnk egy kis kezes-gyrost! - mondta Hanzs, utalva a múltkori gyros-os mondatára.

Otthon: Szedjél magadnak egy kis krumplit meg sült húst tányérra fiacskám. - mondja anya, majd hozzáteszem: Tányérra? Affene, pedig bögrébe akartam...

Üzenetben: Venni fogok egy kiszuperált villamosszéket amibe bele tudlak szíjazni Kedvesem és pupillatágítóval meg lovaknál használatos szemtakarókkal felvértezlek, s így fogok 2 másodperces blokkokban információt átadni neked. - írtam Borinak, amiért egy többször megbeszélt dologra újfent nem emlékezett, persze később eszébe jutott:)

Beszélgetésben: Ha majd befut a dolog később tudsz beruházni, fejleszteni, veszel magadnak egy Canont... - mondják Bonyiék Borinak (aki egyébként Nikont használ). Persze a Canon vs. Nikon miatt Bori büntetett is a tekintetével rendesen.

Beszélgetésben: Ausztriában a jelenlegi szabályozás mellett rengeteg költséget elengednek ha hibrid autót vásárolsz - mondják, majd hozzáteszem - Én is szívesen vennék hibridet.. ..jó ez az áram és benzin vegyítés, de itthon, a jelenlegi magyarországi szabályozás mellett, csak azokból a hibridekből van sok, amelyeknél az áram helyett a kirohadt padlólemezen kidugott lábakkal segíted ki a benzinmotort.

Szombatonként mindig valamilyen kreatív kisfilmet szoktam ajánlani, most is ezt teszem, annak ellenére, hogy nem párperces time lapse-ről van szó, hanem csak egy 50 másodperces reklámról.

A reklámmal azt a fajta melegséget fejezik ki, amelyet a Q. polár pulcsik viselésekor érzel, azt a fajtát, amit én is éreztem, amikor belebújtam egy pillanatra a Decathlonban egy ilyen pulcsiba, és két másodperccel később már le sem akartam venni, mert olyan jó érzés volt, olyan jó meleg:) Nem vagyok egy fázós alkat, de én sem vetem meg a kényelmet:)

Akarok ilyen pulcsit, és dörgölőző vadállatokat, akik nem harapják le a fejem, és békésen megbújnak ölemben. Na azt hiszem ha nem is vadállatokat, de egy jó Kovácsot* (*értsd ezalatt: magyar vizslát) viszont igen, amelyik egy őszi/téli hétvégén ejtett séta után felugrik a kanapéra és amíg iszom a kávém, olvasom a tudományos magazinom vagy Angry Birds-özök a telefonomon, addig az ölemben heverészik és bevackolja orrát a karom és a törzsem közé:)

Tudom, hogy most ezt a bejegyzést el kéne küldenem a Ceresit forgalmazójának, hogy adjon már egy kis jutalékot, de nem teszem, nem is reklámnak szánom, csak leírom azt, amire én is rákerestem, hogy tudjam mit kell csinálnom a lakásban keletkező párával. Szeretek tapasztalatokat megismerni, mielőtt veszek valamit, ezért írom e bejegyzést, hogy egy másik Atom ha keresi, akkor lássa, hogy "műxik":)

Szellőztess, na ja, de azt nem lehet mindig, és hiába a sok nyári nyitott-ablakos állapot, az a kis dohos szag nem nagyon akart eltűnni a lakásból sosem, mert ugye kicsi a kégli, a szobából négyet lépve máris a fürdőben vagyok, ahol nincs ventilátor, csak egy ablak, de a pára sosem arra megy, amerre sugalljuk neki egy nyitott ablakkal az utat, hanem fogja magát és kijön veled a fürdőből, átmegy a konyhán és a fűtetlen szomszéd lakás miatt a kégli leghidegebb falán le is telepszik. No de mit csináljak vele? - Szellőztess! - javasolták, aztán pár hete pontszerű foltokra lettem figyelmes a falon...

Nem volt feltűnő, apró kis pöttyök, de közelről szemügyre véve hamar tudatosult bennem, hogy ez biza' penész lesz, úgyhogy mielőtt összerendeződne nagyobb foltokká és lemászna a falról, hogy megegyen, gyorsan über-totál takarítást végeztem, lefújtam penészkillerrel (Szavo és Cillit) majd amikor nyugtáztam, hogy eltűnt, akkor páramentesítő vadászatba kezdtem.

Nem mondom, hogy ha lett volna a zsebemben fölös 10-20 ezer forint, akkor most nem egy páramentesítő-készülék gyűjtené magába a nedvességet. Persze jó a légcserélő-légtisztító is, de erre a célra inkább a pára elleni javasolt (tekintve, hogy nem csak a fürdés, de a vasalás, a légzés, a szex, és a mosott ruha szárítógéppel való szárítása) is növeli a kégli levegőjében a kivonandó tényezőt.

Miután a neten olvastam mindenféle ezt-azt, újrafestést, szárítást, és SZELLŐZTETÉST, végül kilyukadtam a Ceresitnél, amiről itt-ott írták, hogy bevált. Gondoltam veszünk, így Anyával irány a tesco barkácsosztálya (igen, Szombathelyen ott keresd, ne a háztartási cuccoknál:P), és vettünk is kettőt belőle, egyet a konyhába, egyet a szobába. A két helyiség kb ugyanakkora alapterületű, 10-11m2, 370 centiméteres belmagassággal.

Három hét alatt kiderült, amikor már mindketten kaparó köhögést produkáltunk Borival, hogy ez így túl erős lesz, ezért a következő hónapban már csak egy készülékbe helyeztem tablettát, a konyhába nem igazán kell (nem főzünk túl sűrűn). A szobában a Ceresit óta megszűnt a dohos szag, tiszta a levegő, és nincs sehol sem folt a falakon, a sarkokban sem, és már ott sem bújik meg egy csepp víz sem, ahol a sólámpám van, mert kezd kiszáradni. Ennyit gyűjtött össze egy hónap alatt (mindkét páragyűjtő ennyit facsart ki, de valamennyi páratartalom azért kell.)

A készülék 2.500 Ft volt, az utántöltő (2db tabletta/csomag) 2.400 Ft. Kis fejszámolás után (vegyük, úgy hogy csak egy helyiségről van szó), ez egy évre 15.700 Ft, ha tartja az árát. Szóval ennyiből már elektromos páramentesítő-eszközt is vehetünk, és az csak egyszeri beruházás.

A lényeg, hogy egy tablettával pontosan egy hónapig tudom távol tartani a nedvességet és a dohos szag kialakulását, s tekintve, hogy nem békákat nevelek vagy trópusi növényeket, így erre szükség is van. Bevált, nyugodtan vegyétek meg, ha ilyen gondotok van, csak ügyeljetek a légtér méretére (kéttablettás készülék is kapható), a cuccot meg hazavíve leteszitek valahova és már szívja is magába a löttyöt...

A múlt héten Hanzsékhoz voltam hivatalos egy finom vacsira, s némi kreatívkodásra, amíg készül az étel. Ez kimerült abban, hogy az asztalon egy nagy tök pihent, mellette kés és Hanzs szemében pedig a kérés: Vágd fel, kanalazd ki, majd szabj arcot a tökömre! - ezt persze nem úgy kell érteni ahogy hangzik:P

Miután kivágtuk a kalapot, kikanalaztuk az egész agyát és minden feji szervét a töknek, előkerült egy ceruza, megszavaztuk a száj és az arc körvonalait, s indulhatott is a folyamat, melynek során arcot adtunk a zöldségnek.

Ezen a héten is Simon macskájával jelentkezem, mert tovább böngészve a videókat ismét egy tipikus macskás dologra lettem figyelmes, amivel én is találkoztam.

 Amikor labdáztam a macskámmal, sokszor elkergette magával a szivacsot, vagy a pattogóst, majd amikor bejutott a kanapé mögé, vagy a konvektor alá, akkor arra lettem figyelmes, hogy vadul küzd/játszik ott a macsek, és ezt akkor is folytatja, ha közben a labda kigurul. Nálam nem talált rejtett kincseket, de jellemzően mindig egy kövérebbre hízott portigrissel vagy egy másik, odapofozott macskajátékkal játszott ott, és ilyenkor már hiába hívtam, az jobban érdekelte:P

További Simon's Cat bejegyzéseim ide kattintva.

Bori már többször említette, hogy igazán lecserélhetném télire a blogfejléc képét, merthogy ott vigyorgok rövidnadrágban és napsütésben, kint meg már javában fázunk. Majd lecserélem. - mondtam többször is, és most végre eszembe is jutott, hogy hideg van, tekintve, hogy pulóverben és bélelt nadrágban ülök a gép előtt, betakart lábbal. Szóval CTRL+F5 és máris ott mosolygok téliesen, hóban guggolva, habár annak itt még nyoma sincs, de sebaj...

Tettem fel a címadó kérdést a múltkor otthon, s Anya értetlenül nézett rám, mert hirtelen végiggondolva a család alatt elkopott autóparkot, csillagosra nem emlékezett. - Dehogy. Volt apádnak a Gaz parancsnoki dzsipje, aztán 125-ös Polskiból kettő, után vettük az ezerhatos Ladát, majd jött a Ritmo, majd a Panda, mellé a négyütemű Trabi, a Piaggio kisbusz, a Seicento, az Agila, meg az új Panda. - ekkor megmutattam a még érdi házunkba vett franciaágy papírját, amely nem tudom hogy került az egyik mappámba, amely bizonyította: márpedig volt Mercink.

A Mercedes ágy egyébként hasonló sorsra jutott, mint egy autó, az évek során a szülők mindig örömmel huppantak bele, majd szép lassan öregedni kezdett, később a szülők váltottak és a kölykök furikáztak benne tovább, majd sok amortizálódás után "bontóba" került, s csak a fejtámla (itt falvédő) maradt meg utána emlékbe.

Hozzá kell tennem, hogy bár sok meghitt pillanat szemtanúja volt az ágy, mégsem mondhatja el sem bátyám, sem öcsém, sem pedig én, hogy egy Mercedesben fogantunk, a mi helyszíneink sokkal kacifántosabbak, vadregényesebbek, de ezek már másik sztorik:)