Tegnap reggel nyolckor kipattantam az ágyból, megittam a reggeli kávém, elolvastam a híreket telefonon (rss), aztán összeszedtem magam és kitaláltam mit vegyek fel. (Bevallom ez tette ki az eltelt idő nagy részét, lévén hogy nem szoktam nagyon ünneplőben fotózni, de most azért mégiscsak kellett valami félelegáns, de kényelmes, sportos kombináció. Kilenc órától megemlékezéseket és koszorúzásokat fotóztam a városban. Aztán a nagy ünnepély előtt még gyorsan nadrágot cseréltem (időközben rájöttem, hogy van egy másik, ami jobb lenn:P) s folytattam a melót délig. Képgalériám (hátha esetleg valakit érdekelhet itt és itt).

Aztán az ünnepségekről rohantam a Savaria moziba, ahol az I. Szombathelyi Sajtófotó Kiállítás megnyitójára voltam hivatalos, s most nem csak azért, hogy fotózzam és írjak róla, hanem azért is, mert a kiállítók közt lehettem, hiszen a helyi médiamunkások fotóiból válogatták össze a kiállítást:) Alábbi képen pózolok két fotóm közt (alsó képek), a harmadik kiállított fotóm a Koccintós, amit ide kattintva nézhettek meg.

Na képcsodálás és egy fura bájvigyort követően meg kell hogy jegyezzem: örülök. Mert jó viszontlátni nagyban a munkáimat, amely felé egy elismerés az, hogy a falon függ két héten át számos másik fotós, remekbe szabott felvétele mellett:) A kiállítók egy része alább:

Ja igen, a tárlat március 31-ig látható a Savaria mozi aulájában, belépődíj nincs.

Most viszont rohanás és alvás, mert holnap is sok a dolog és fájnak a szemeim már (kb. 5 óra fényképezőgép mögött, s minimum 6 notebook előtt). Pihentetni kell kicsit...

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy idén tegnap ültem először motoron, hiszen párszor megesett, hogy mikor Igor (igen, még mindig így hívom a motorom), szóval mikor Igor abroncsai egyik oldalukról a másikra fordultak téli álma közepette, néha-néha felültem a vas nyergébe. Sőt, szombaton pár perces ébresztgetés után sikerült is felkelteni uraságát, aki eleinte csak két hengerrel köhécselt, majd egy kis krákogás után köpött egy-kettőt és elégetve a kiváló benzinből lerakódott mocskot, nyújtózkodott egyet, s hátára kapott, hogy átmozgassa kissé elgémberedett tagjait.. Ez egy város körül megtett rövid kört jelentett, tekintve a nagy szelet nem mentünk 15 percnél többet.

De már ez a 15 perc is elég volt ahhoz, hogy érezni kezdjem azt a pluszt, amit annyira szeretek a motorozásban, amit annyira várok télen, és annyira szeretek nyáron. Ne kérdezzétek mi ez a plusz. Ebben benne van a vezetési élmény, a szélzaj, a gép uralma (még ha ez csak látszólagos is néha), a rákészülés, a ruha, a hang, és még sorolhatnánk azt a sok dolgot, ami a motorozással jár:) (lentebb egy tavalyi kép)

Aztán tegnap kicsit későn kelve, de még nem annyira délben már láttam, hogy az időjárás kedvez, úgyhogy egy kávé után már rohantam is a garázshoz, hogy kirángassam az ágyból ismét Igort, az orosz nevű, de eredendően japán származású kétkerekűmet. Most már a "pöccre indul" kategóriában vagyunk, így is van ez rendjén, csupán egy kicsit kell szívatót használni, de ez ugye belefér. Mindenki szomjas ébredés után nem?

Napsütéses időben és bélelt motorosruhában kellemes gurulás volt hazáig, csupán Sárvár után volt egy kicsit szelesebb az idő. Egy jó ebéd otthon, egy kis duma, aztán már jöttem is haza, délutáni munka miatt, sebaj. Legalább megint eszembe jutott, hogy mennyire tré dolog pontosan a nappal szemben hajtani, amikor a sisak plexijén át sül az arcod, és hiába a napszemüveg, inkább csak kontúrok látszanak, mintsem valós kép (na igen, amikor nagyon szembe van és már a fejet sem lehet hova lehajtani a sugarak elől, bár ilyenkor várni kell és elmúlik. Mindegy:P)

Szoknom kell újra a vasat a fenekem alatt. Akárhogy is nézzük, 4,5 hónap az nem kevés idő, akkor mentem utoljára. Éreztem is az óvatosságot most menet közben, de az sosem baj. Sajnos már az első gurulás alatt látnom kellett, hogy rámnézve kihajtott volna az autós, csak meglátta, hogy a másik irányból autó jön, így fékezett és a helyén maradt. Pedig semmi különbség nincs köztünk ha az alapokat nézzük. Mindketten a forgalomban résztvevő járművek vagyunk, mindketten elvileg max 90km/h-val közeledünk afelé a kereszteződés felé, amelyben ő a főútra akar kanyarodni. Na mindegy. Ezt megszoktam. Vigyázni kell, meg kamion, vonat, illetve hajókürtöt felszerelnem egy sor reflektorral, akkor talán hallanak és látnak is majd. Bár szerintem az sem mindig elég.

Szóval jó gurulás volt, remélem a vészjóslók előrejelzései (Viharok lesznek, újabb havazás) elmarad és már elő-elő lehet venni majd egy-kétszer a gépet délután, amikor nem megyek épp valahova fotózni és elakarok kicsit menekülni a városból, hallgatni valahol a csendet... Aztán utána megzavarni/felrémiszteni a körülöttem lévő hasonló "csendhallgatókat" a dübörgő kipufogóimmal:P Na ja:P Előfordul az ilyen is... Ha meg borúsabb az ég legalább lesz idő pucolgatni, fényesítgetni a gépet:) Tegnap szokás szerint vettem fel videót is sisakból, de kiestem a rutinból, így hülyén állt a kamera és ezért nem is csinálok semmit sem a felvétellel, mert tré...

Most megyek aludni, késő van, sok fotózni való vár holnap is rám. Márc. 15 városszerte. Stílusosan a Nemzeti Ünnephez illő képpel zárom bejegyzésem:

Szokásos csütörtök esti kávézásunk cigiszünetéből Hanzs és Timi egy kisautóval tért vissza a kávézóba, ekkor Hanzsnak az az ötlete támadt, hogy csinálni kéne ennek egy blogbejegyzést, egyféle felhívásként. Ím:

Minden gyermekkel megeshet, hogy elveszti a játékát. Nekem is voltak kedvenc Matchbox, Lego, és egyéb játékaim, amik elvesztek, kirándulás alatt ott maradtak valahol, nyaralás után nem leltem őket, stb. Ilyenkor ha nem is sírtam, de fájlaltam elvesztésüket, számos kisautóm megannyi akció részese volt, üldöztük a banditákat vagy épp menekültünk a rendőrök elől. A gyerekszoba egy komplett város volt, a könyvespolctól az ágyon összegyűrt takaróig, ami alagútjaival egy sivatagi hegységet jelképezett, imádtam játszani.

Lehet, hogy a fenti képen lévő kisautóhoz is kötődik gazdája, Szombathelyen, a Belső Uránia udvarban találtuk, csináltam egy kis bemutatóvideót róla. Amelyben csak egyszer ejtettem le, és akkor is kis magasságból, így plusz sérüléseket a verdán nem hagyott a forgatás. Tessék csak megnézni, mert elszórakoztam vele pár órát éjjel!:P

Persze kicsi az esély, hogy belefut az autó tulajdonosa (vagy szülei) ebbe a bejegyzésbe, de kicsi ez a város is, megadjuk a lehetőséget:) S talán ez a kopott Ford sem olyan nagy érték, hogy ezért most "álgazdik" jelentkezzenek érte...

Telefonban: Üvöltve fogom bedobálni a Gábornak a kocsonyát az utcáról. - mondja Anya, miután mesélte, hogy a család oda volt a svéd brutális metálos konyhás videóktól:) Ja ha már ez, akkor hétfőn és kedden kétpercenként emlegettük Bonyival: Swedish Style!!

Szerkesztőségben: Az ultrák így, az ultrák úgy. bla-bla-bla beszélt bent Bonyi a szerkesztőségben, aztán egyszer eljutott addig, hogy valami olyasmit mondott, hogy "mi az ultra", amire én rögtön rávágtam, hogy: Tisztítószer?!

Kávézóban: Gondoltam addig húzogatom, amíg nem kiabálsz, hogy: Ááá! - mondja Busa, mire rögtön jegyzeteltem a mondatot, hiszen kiragadva a környezetéből elég kétértelmű. Egyébként a kezemen tépkedte a szőrszálakat, mire azt mondtam, hogy Ááá!:P

Motor mellett: Jó reggelt! - üdvözöltem motoromat, miután jó pár gyertyapucolás és sok-sok indítózás után felhörrent téli álmából. 3 hónapja nem volt beindítva, a tankban lévő benzinből meg minden dzsuva leült az aljára (jövőre inkább leeresztem tél előtt). Mentem is egy kört a vassal. Jippí-jeee!

Kávézóban: Te Bonyi! - mondja Hanzs nekem, majd miután kiröhögte magát mindenki, majd megkértem, hogy ne szidjon, ne Bonyizzon le, ne emeljen egy fárasztósági szintre B-vel, akkor újra nekirugaszkodott a mondandójának, és véletlenül megint lebonyizott...

Telefonban: Jó étvágyat! Hozz nekem a zsebedben sok kaját! - mondom a telefonban Bonyinak, aki épp torkos-csütörtökösködött. Az alsógatyámba is teszek! - mondja Bonyi. - Hát abból inkább nem ennék, de azt majd felteszem vaterára tradicionális ételként, nyereg alatt puhított húsként. - mondom, majd Bonyi: Bár így most már a túrós-csusza is új értelmet nyer... - ekkor annyit mondtam, hogy baz'meg és letettem...

Kávézóban: Csütörtök van baz'meg és még nincs egy mondatom sem. - panaszkodom a Frei-ben, mert akkor még nem tudom, hogy mikkel fogom megtölteni a mai bejegyzést.

Tegnap nagyon jó idő volt s persze ilyenkor rögtön vágyik az ember egy kis sétára a gyenge, de már érezhetően meleg napsütésben. S ha zöldellő erdőkben ejtett túrákat még nem is látok magam előtt, egy kis motorozást igen:) Ha Igor is úgy akarja, hogy felébred a téli álomból, akkor megyek is egy-két kört a hétvégén vele:)

Ettől függetlenül, ha esetleg hasonlóan jó idő lesz hétvégén, mint tegnap, akkor érdemes sétálni egy jót, jót tesz a természet lágy öle a léleknek. Alább egy túra képekben, a Zöld alagút címet viselő alkotás.

Én vasárnap biztos látok sok zöldet, kezdődik a szokásos falusi focimeccs-szezon, újabb vasárnapok telnek majd el a zöld gyep szélén, sok baz'megot hallva, szotyiszagot érezve, stb. Jepp! Lesznek ismét mondatok Focimeccsen: kezdettel:P

A Medvecukros bejegyzés kommentjeiben említette Törzsvendég a Melódia szeletet, a minap ráakadtam a trafikban, "Szerencsi retró" néven fut, és kicsit drága volt, 195 Ft, de egy kóstolót azért megért. Rémlik, hogy láttam ilyen csokit már, de semmi több, ezért meg kellett vennem.

Lehet, hogy ez kimaradt a gyerekkoromból, vagy csak nem emlékszem rá. Azt sem tudom mikor gyártották. Nem tudom mennyire retró, mert ugye a téli fagyi is az, és még javában lehetett kapni/enni, amikor gyerkőc voltam (80-as, 90-es évek)(Dani kedvéért megjegyzem, hogy az ezerkilencszázas évekről beszélünk).

Finomnak finom. Azt kell, hogy mondjam, mindenféle buborékok és miegymás nélkül is jó ez a csoki. Kicsi ostya, kicsi étcsoki és mogyorókrém, ízlett:) Amúgy is imádom az étcsokit, így persze, hogy ízlik:)

Belül sem rossz, igaz az ára miatt nem fogok minden nap venni ilyet. Arra marad a jó öreg Lottó szelet:) Meg az autós, a kapucíner, a bohóc, (a szambát annyira nem szeretem), a sport szelet és hasonlók. Apropó, Eperjó még van? Rég kerestem, manapság mindig csak a lottót veszek, és mindig ötösöm van, amikor beleharapok:)

Ismét kávézó, mint a múlt héten, de ugye már érlelődik egy ideje a telefonomban ez a pár kép és miért is ne, a Frei-ben mindig előkerül egy-két képre a telefon. Most a kávékat válogattam össze, illetve egy tömegmasszírozós - kávézóidegen képet.

Tömeges masszázs a kávé mellé. Kényelem, aaz van:)

Ez az egyik legsűrűbben rendelt kávém, a jávai jeges narancs. Alul nagyon finom, édes-szirupos narancslé, felül pedig jeges, keserű eszpresszó. A kettő együtt (nem összekeverve, hanem váltva iszogatva) király:)

Tegnap színházban voltam. A Pygmalion című darab fotóspróbáját tartották, így lehetett kattogtatni a gépeket. Nekem nagyon tetszett a darab, könnyen emészthető, megmosolyogtató jelenetekkel. Szeretem az effajta, könnyed műfajt, a nem nehéz darabokat:) Képgaléria a fotókra kattintva.

Tegnap Bonyival kimentünk a város szélén túlra fényképezőgépekkel, érintve a Csónakázótót és csináltunk is pár képet. Ezek közül most kiszedném az állatokat. Csótónál nem meglepő módon kacsák és hattyúk, a szántóföldeken már őzek voltak az objektív célkeresztjében.

Érkező hattyú jobbról. Amint meglátták a kacsákat sürögni a parton, rögtön felénk vették az irányt.

Őzikék! ŐZIKÉK! - szólt Bonyi, mert én épp az eget bámultam, repülőket fürkészve. Elfutottak, de szerencsére egy pillanatra megálltak még és lehetett őket fotózni úgy-ahogy...

Bonyi ajánlotta az alábbi csatornát. Mióta megnéztem, egy kicsit fáj a hasam a röhögéstől. Egy kicsit brutál, s bár eleinte nem tetszett a vandálkodás, de aztán elkaptam a lényeget és kitört belőlem a kacagás:)

Érdemes megnézni az összeset, ha nincs idő, akkor este, délután, akármikor. Nagyon jók:) Nem egy Stahl-féle főzöcske. Brutális-metálos-aprítás. - hozzá kell tenni, hogy a végeredménnyel sosincs baj, tehát az elkészítési poénok és az étel is nagyot üt:)

Reggeli - a kedvencek: kenyérpirító betöltése, kígyóuborka