Hazudnék, ha azt mondanám, hogy idén tegnap ültem először motoron, hiszen párszor megesett, hogy mikor Igor (igen, még mindig így hívom a motorom), szóval mikor Igor abroncsai egyik oldalukról a másikra fordultak téli álma közepette, néha-néha felültem a vas nyergébe. Sőt, szombaton pár perces ébresztgetés után sikerült is felkelteni uraságát, aki eleinte csak két hengerrel köhécselt, majd egy kis krákogás után köpött egy-kettőt és elégetve a kiváló benzinből lerakódott mocskot, nyújtózkodott egyet, s hátára kapott, hogy átmozgassa kissé elgémberedett tagjait.. Ez egy város körül megtett rövid kört jelentett, tekintve a nagy szelet nem mentünk 15 percnél többet.

De már ez a 15 perc is elég volt ahhoz, hogy érezni kezdjem azt a pluszt, amit annyira szeretek a motorozásban, amit annyira várok télen, és annyira szeretek nyáron. Ne kérdezzétek mi ez a plusz. Ebben benne van a vezetési élmény, a szélzaj, a gép uralma (még ha ez csak látszólagos is néha), a rákészülés, a ruha, a hang, és még sorolhatnánk azt a sok dolgot, ami a motorozással jár:) (lentebb egy tavalyi kép)

Aztán tegnap kicsit későn kelve, de még nem annyira délben már láttam, hogy az időjárás kedvez, úgyhogy egy kávé után már rohantam is a garázshoz, hogy kirángassam az ágyból ismét Igort, az orosz nevű, de eredendően japán származású kétkerekűmet. Most már a "pöccre indul" kategóriában vagyunk, így is van ez rendjén, csupán egy kicsit kell szívatót használni, de ez ugye belefér. Mindenki szomjas ébredés után nem?

Napsütéses időben és bélelt motorosruhában kellemes gurulás volt hazáig, csupán Sárvár után volt egy kicsit szelesebb az idő. Egy jó ebéd otthon, egy kis duma, aztán már jöttem is haza, délutáni munka miatt, sebaj. Legalább megint eszembe jutott, hogy mennyire tré dolog pontosan a nappal szemben hajtani, amikor a sisak plexijén át sül az arcod, és hiába a napszemüveg, inkább csak kontúrok látszanak, mintsem valós kép (na igen, amikor nagyon szembe van és már a fejet sem lehet hova lehajtani a sugarak elől, bár ilyenkor várni kell és elmúlik. Mindegy:P)

Szoknom kell újra a vasat a fenekem alatt. Akárhogy is nézzük, 4,5 hónap az nem kevés idő, akkor mentem utoljára. Éreztem is az óvatosságot most menet közben, de az sosem baj. Sajnos már az első gurulás alatt látnom kellett, hogy rámnézve kihajtott volna az autós, csak meglátta, hogy a másik irányból autó jön, így fékezett és a helyén maradt. Pedig semmi különbség nincs köztünk ha az alapokat nézzük. Mindketten a forgalomban résztvevő járművek vagyunk, mindketten elvileg max 90km/h-val közeledünk afelé a kereszteződés felé, amelyben ő a főútra akar kanyarodni. Na mindegy. Ezt megszoktam. Vigyázni kell, meg kamion, vonat, illetve hajókürtöt felszerelnem egy sor reflektorral, akkor talán hallanak és látnak is majd. Bár szerintem az sem mindig elég.

Szóval jó gurulás volt, remélem a vészjóslók előrejelzései (Viharok lesznek, újabb havazás) elmarad és már elő-elő lehet venni majd egy-kétszer a gépet délután, amikor nem megyek épp valahova fotózni és elakarok kicsit menekülni a városból, hallgatni valahol a csendet... Aztán utána megzavarni/felrémiszteni a körülöttem lévő hasonló "csendhallgatókat" a dübörgő kipufogóimmal:P Na ja:P Előfordul az ilyen is... Ha meg borúsabb az ég legalább lesz idő pucolgatni, fényesítgetni a gépet:) Tegnap szokás szerint vettem fel videót is sisakból, de kiestem a rutinból, így hülyén állt a kamera és ezért nem is csinálok semmit sem a felvétellel, mert tré...

Most megyek aludni, késő van, sok fotózni való vár holnap is rám. Márc. 15 városszerte. Stílusosan a Nemzeti Ünnephez illő képpel zárom bejegyzésem: