Hú de szokatlan, hogy ilyenkor írok, de hát ez van. Most utolért nagyon az a fura érzés, hogy egyedül vagyok. Már végigböngésztem az egész netet, megnéztem minden számomra érdekesnek vélt dolgot ami eszembejutott és ennyi. Szóval most unatkozom, egyedül vagyok és a nagy magányomban úgy próbálok társaságot képezni magam köré, hogy blogolok...
Az első nap fantasztikusan telt, megvan az órarendünk, ami majdnem teljes, de már így elég rosszul fest, igazság szerint nem volt semmi különös a mai napban... semmi... Valamikor délután hazajöttem és azóta itt csücsülök a magányomban... Tévém nincs, rádiót most nincs kedvem hallgatni, kb fél órája Mr Hudson - Too late, too late-jét hallgatom... Na jah... Azt hiszem, hogy olvasok egy kicsit, zene marad, vagy bővül, eszem egy kis fagyit is és ha már nagyon unatkoznék, akkor beteszek valami filmet:P 22:42 van és most dörgött egy akkorát az ég, hogy holnap az lesz az első mondata Mari néninek a közértben, hogy: "Hallotta este aranyom azt a nagy dörgést? Én úgy megijedtem, még a kutyák is ugattak."
22:43 ebben a percben nekiállt esni úgy az eső, hogy halljam is a zene mellett a csobogást. Hát erről van szó.... Gyorsan befejezem ezt a bejegyzést mielőtt tudósítani kezdenék percről-percre az esőről...

Ágyő! Peace! Ou revoir!

Pesti túrám alkalmával sétálgattam a városban rengeteget, fülemben a Petőfi dallamai szóltak, jó idő volt, tetszett a mini-túra. Az egyik kirakatban szembevigyorgott velem Coyote, közelebbi ismerőseim tudják, hogy mennyire szeretem a Prérifarkast, ők már látták a poharam:).

Egyértelmű volt, hogy bemenjek a boltba és ha nem is bármi áron, de megszerezzem. Mázlim volt:-) Hazafelé a vonaton csak vigyorogtam ahogy kilógott a táskámból hol a füle, hol a feje:D

Ha valaki tud gyalogkakukkot is szóljon! :D (de jó néha gyereknek lenni:-)

Ebben a szent pillanatban (amikor megjelenik e bejegyzés) épp a főiskola előtt találkozom sorstársaimmal (Gabesz, Ádi, Dávid, Pajti), kik szintén nem tudnak semmit az órarendünkről az első napon. Vicces és hülyén hangzik, de mi már rég felvettük a tárgyainkat és a reg-hét alatt is lett volna rá idő, de úgy tűnik, hogy mégsem jutott az illetékeseknek annyi, hogy összeállítsák az órarendünket. Azért ez kész röhej, hogy nem tudunk semmit, se időpontok, se épület, se termek, se semmi... Na mindegy, remélem eredményesen zárul a nap és sikerül felgöngyölítenünk ezt a kis ügyet. Bevesszük a tanulmányi osztály vagy az oktatásszervezők erődjét és kiszedjüka túszokból a szükséges információkat. Ha nem sikerül, akkor Jihad-ot hirdetünk a neptun-iroda ellen. Je...

"Whoo-oo
Im an alien, Im a legal alien.
Im an englishman in New York Sopron..."
Zsóttival Bécsből hazafelé láttuk a határon ezt a taxit, szerencsére pont kéznél volt a fényképezőgép egy seggagyú BMW-s miatt, így pont le tudtam kattintani az old-school british-taxit. Angol rendszám volt/van rajta lehet, hogy épp hazafelé tartott a szigetországba, mert egyik honfitársunk londoni kiruccanása után megengedhette magának, hogy hazautazzon taxival (miért is ne? Jó pénzért...).
Nekem mindig is tetszettek az ilyen egységesítések, mint ahogy Londonban ilyen taxik (vagy hasonló kinézettel modernebb változataik), New Yorkban meg a temérdek hasonló típusú sárga taxi rójja az utakat. Még sok-sok városban láttam ezt az egységet, nekem nagyon bejön ez a típus-rendszer:D Persze mindig az tetszik ami nincs:P

(pankeey féle világban majd H2-es taxik rójják az utakat. rotöfölö)

Mint félaktív* Forrásközpont használó személy úgy gondolom, hogy ennek van értelme.
Aki tudja mi az a Forrásközpont és még járni is szokott oda, esetleg szereti/tetszik is kattintson ide!

Én már kitöltöttem, mert megérdemli...

(Ez pedig kelleni fog hozzá:
BDF Regionális Felsőoktatási Forrásközpont - Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4.)

*nem minden nap, de azért sokszor bejáró

A múltkoriban pesten jártam és erről még nem írtam meg a bejegyzésem, de úgy látom, hogy elérkezett az ideje, hogy csurrantsak-cseppentsek egy-két dolgot azokból a dolgokból, amiket ott tapasztaltam (mint a kocsi alatt keresgélő embert a forgalom közepén). Sétálgatva a Rákóczi úton arra lettem figyelmes, hogy elhaladtam a "bookline" könyvesbolt mellett, majd a "Fókusz Könyv"-et elhagyva a "Libri Könyvpalota" előtt állok. Halált megvető bátorsággal átkeltem az úttesten, ami a zebra zöld jelzésének ellenére is trükkösre sikeredett egy kisáruszállító miatt, és sikerült megörökítenem Nektek, hogy Ti is feltehessétek a költői kérdést: "Hogy a fenébe élnek meg egymás mellett?"

Okés, tegyük fel, hogy nem egy konkrét könyvet keresek, hanem csak valami olvasnivalót, akkor melyikbe menjek be? Mégis mi alapján döntsek? Nekem ez így zavaros, üzletpolitikailag meg érthetetlen... De biztos megvan a titka...

Rengetegen mondták már, hogy nem vagyok normális és mostanság kezdem úgy érezni, hogy igazuk van. Amennyit hajtottam az utóbbi 20-21 napban, az kicsit tényleg sok volt. Na most az a helyzet állt elő, hogy blog+két újság+suli+szakdoga... Én azt mondom, hogy hallgatok a többségre és visszaveszek a tempóból. Nem minden napra lesz 2 bejegyzés. Ha nem lenne semmi dolgom menne, de így túl sok helyen kell megfelelnem és nem szeretném, hogy valamelyik rovására menjen. Megértéseteket köszi:) Persze, ha ráérek azért meglesz a kettő:) Ágyő, peace! Ou revoir!

Tegnap hajnalban meghalt Luciano Pavarotti a művészvilág egyik legnagyobb alakja. Tudom nem kell senkinek sem bemutatni, mindenki olvasott/látott már valamit róla, vagy jobbesetben hallotta Őt énekelni.
Pavarotti szerint Isten megcsókolta a hangszálait, ez volt az Ő ajándéka. Bevallom nem vagyok egy operarajongó és nem is hallgattam éjt-nappal alá téve Pavarotti áriáit és nem is szeretném ezt a látszatot kelteni. Nekem ha valaki azt mondta, hogy operaénekes akkor az első név és arc fejemben Pavarottié volt, a második kettő pedig Domingo és Carreras. Ez olyan, mint a köztársasági elnök szó, erről nekem rögtön Árpi bácsi képe ugrik be. Vannak dolgok, amiket összekötünk arcokkal, jelen esetben hangokkal.
1935-ben született Pavarotti Modenában és 2007-ben ugyanitt halt meg. Rengeteget jótékonykodott, rengeteg sztárral énekelt, neve és hangja bejárta az egész világot. Ilyen közhelyes hülyeségeket nem fogok írni, hogy mostmár a mennyek kórusában énekel és stb... stb... Pavarotti elég nagy ember volt ahhoz, hogy örökre köztünk maradjon és ne felejtsék el az emberek 1-2 évtized múlva, senki sem fogja úgy énekelni az "O sole mio"-t és ilyen "három tenor" sem lesz több, a világörökség részévé vált, mikor előszőr a színpadra állt.
Egyébként a karnevál után az egyik éjjel néztem rengeteg Pavarotti videót a youtube-on, a Figaro-tól kezdve a világsztárokkal énekelt dalokig, ugyanis szokásom néha komolyzenét hallgatni éjjel. Aki gondolja csak írja be a nevét a keresésbe és rengeteg videót talál... Aki többet szeretne tudni Pavarottiról kattintson ide! Én pedig ugyanúgy élem az életem tovább, csak ezentúl máshogy fogom hallgatni hóbortos éjjeleimen a nagyember áriáit...

Készítettem egy galériát, melyben megtekinthetitek az eddigi képeimet és pár frissebbet is az Édász központ bontásáról. Így legalább egy helyen van az összes:-)
Kattints a képre és nyílik a galéria.