Hú de szokatlan, hogy ilyenkor írok, de hát ez van. Most utolért nagyon az a fura érzés, hogy egyedül vagyok. Már végigböngésztem az egész netet, megnéztem minden számomra érdekesnek vélt dolgot ami eszembejutott és ennyi. Szóval most unatkozom, egyedül vagyok és a nagy magányomban úgy próbálok társaságot képezni magam köré, hogy blogolok...
Az első nap fantasztikusan telt, megvan az órarendünk, ami majdnem teljes, de már így elég rosszul fest, igazság szerint nem volt semmi különös a mai napban... semmi... Valamikor délután hazajöttem és azóta itt csücsülök a magányomban... Tévém nincs, rádiót most nincs kedvem hallgatni, kb fél órája Mr Hudson - Too late, too late-jét hallgatom... Na jah... Azt hiszem, hogy olvasok egy kicsit, zene marad, vagy bővül, eszem egy kis fagyit is és ha már nagyon unatkoznék, akkor beteszek valami filmet:P 22:42 van és most dörgött egy akkorát az ég, hogy holnap az lesz az első mondata Mari néninek a közértben, hogy: "Hallotta este aranyom azt a nagy dörgést? Én úgy megijedtem, még a kutyák is ugattak."
22:43 ebben a percben nekiállt esni úgy az eső, hogy halljam is a zene mellett a csobogást. Hát erről van szó.... Gyorsan befejezem ezt a bejegyzést mielőtt tudósítani kezdenék percről-percre az esőről...

Ágyő! Peace! Ou revoir!