Pakolgattam a cipősszekrényemben:D Nem szeretem az Adidast, ááá én nem...

(Az ilyen bejegyzésekre mondják azt, hogy: "Minek raktad fel?" - én erre szoktam azt válaszolni, hogy: "Csak." :D)

Na most akkor mi is lészen így??? Kezdek kiakadni egy kicsit? Mi van már? Lassan több Ferrarit látok, mint Swiftet (na jó azért ez így erős volt...) Mi ez a nagy luxus gyerekek? A múltkor a 84-es úton három H2-esből álló Hummer-konvoj jött velem szemben.

Az F355 berlinettát már lejegyeztem, mint ahogy a 360-as Ferrarit is, de még van egy csomó autó, amit lefotóztam és közzé sem tettem. A Lamborghiniken már alig-alig lepődünk meg, a Porschék pedig lassan már unalmasak...

Augusztus 21-én Szombathelyen egy fehér Audi R8-as jött velem szemben, aminek szemmel való lekövetése kishíján összehozott egy Seicento vs padka mérkőzést:P Szóval hova ez a nagy sportluxus kérem? Én is akarok egy sportgépet, ez az

F430-as megteszi.. Köszi Anya, hogy gondolsz rám, amikor elmész egy Ferrari kereskedés mellett:-)

Még több kép itt.

A Titanic kiállítás óta tartogatom ezt a bejegyzést, aznap megtaláltuk Takival a legboldogabb férfi-mosdót a millenárison. Ím lehet csapkodni a térdeket, lehet fogni a hasakat, majd meghajolni a kreatívitás oltára előtt!

Hazánk alighanem legboldogabb férfimosdója tárul elénk, mindössze ötven forint ellenében. A megkönnyebbülésről az egyetlen működő piszoár hivatott gondoskodni, a maradék öt az esztétikai élményt szolgáltatja.
A cikk folytatódik, kattints ide!

"Pécs alkoholgőzös kohói érlelték rapszodikussá zenémet, ahol az élc és a líra kéz a kézben jár akárcsak a mindennapjaimban. Zenélési késztetésem ösztönös, és életfontosságú. Életfelfogásom: csömörből gyönyörbe.” – ezt írja honlapján Takács Eszter, aki az Agora pinceklubban szombaton este adott koncertet.
A cikk folytatódik, kattints ide!

Kattints a képre, galéria nyílik!

A Zuboly és a Takács Eszti koncert után levonhatjuk a konzekvenciát, ugyanis Irédy kollégával (egykori Szalézi-kollégiumos korszakom egyik szobaszomszédjával) is ezt tettük, felfigyeltünk rá, hogy rajtunk kívül nincs egy sajtós sem ezeken a rendezvényeken.
Oké-oké, nem baj ez, írunk mi róla ide-oda, csak azon gondolkodtam el így az estve, hogy ha mi nem lennénk, akkor a kulturális közönségtájékoztatás sem lenne és akkor a világ, mondhatom íly "szerényen": szegényebb lenne...
A képen egyébként Irédy Úr látható, figyelemmel kíséri az eseményeket, míg én lopva kattintgatok.
Tisztelt I.D.!
Csak egy képet lőttem közétek, azt is hirtelen/kapkodva, mert túl elmélyült volt a közönség, és ha észnélkül nekiálltam volna vakuzni a szemetekbe, akkor kis idő múltán: 'leteremtősdit, szembeverősdit,bunkó-fotósdit' énekelt volna Eszti...'

Akadt ám még egy-két dolog a Titanic kiállításon, amiről szólok egy-két szót.

Irigykedők
A fotózást a házirend tiltja, mint ahogy a videózást is, ennek megannyi oka van. A sajtó képviselői (márpedig én a sajtó képviselőjeként jelentem meg) fotózhatnak, bármennyire is nem tetszik ez a látogatóknak. Egy 50-es nőnek kb négyszer mondtam a tárlatvezető sráccal, hogy: "sajtósnak lehet", de ez nem jutott el az agyáig, továbbsétált és újra elmondta gúnyos hangon: "Nem lehet fotózni!" -  na mindegy. Vannak emberek, akiknek nehezebba felfogásuk, nem úgy, mint a sértődött emonak. Igen, emo mindenhol van, itt is akadt pár fő, biztos a lehangoló és sötét termek miatt jöttek. Megállt előttem egy pillanatra egy kb 6-7-ikes max 8-ikos emolány (ha jól láttam lány volt), lehajtott fejjel rámnézett: "Phö! Nem is lehet fotózni!" - majd durcásan visszatrappolt lehajtott fejjel az emofalkához depizni... (Akinek nem inge ne vegye magára, de ott ezt csinálták!)
Külön köszönet azoknak, akik echte átgyalogoltak a gépem előtt, amíg exponált!

Villámlátogatók
Nem is tudom, hogy miért mentek el sokan a kiállításra azok közül, akiket láttam. Sokuk csak átrohant a termen, ügyet sem véve arra, hogy mik vannak kiállítva, volt aki úgy elment a berendezett kabinok mellett, hogy észre sem vette őket. Ha már egyszer kötelezőségből berángatott a suli, érdemes lenne megnézni nem? Most csak átfutsz, de amikor 8-10 év múlva előjön a fősulin a téma, akkor majd biztos büszkén meséled, hogy voltál annak idején a kiállításon, tök jó volt, tök szép dolgokat láttál stb...

Hitetlenek
"Honnan tudjuk, hogy ez tényleg igazi? Miből higyjük el? Honnan tudjam, hogy ez a váza valódi és nem átverés?" - ezeket többször is hallottam. Tényleg ennyire hülye vagy? Eláruljam, hogy honnan tudhatod, hogy eredeti? Onnan, hogy ez a Titanic kiállítás b*zdmeg és teli van fényképekkel az expedícióról, meg onnan, hogy minden leletet mennyire védenek a hőmérséklettől és a párától ill. onnan, hogy utánaolvasol kicsit, vagy megnézel valamelyik ismeretterjesztő adón egy Titanicos dukumentumfilmet és rájössz, hogy ez tényleg onnan való! Hülyék...


Hát ennyit akartam így utólag megjegyezni...

Jesszusom, még jó hogy nem küldtek ki hivatalból erre...

A lerobbant gyárépület a kitört ablakaival már a bejáratnál visszavisz a múltba, ha akarom, egyből a Titanic fedélzetére. Antré gyanánt kaptam egy beszállókártyát, onnantól fogva a kártyán szereplő utasként tiszteleghettem teremről-teremre. Austin Partner, 40 éves angol családapa voltam, foglalkozásomat tekintve bróker, első osztályon utaztam Kanadába, egyedül.

Az első terem hatalmas volt, hatalmas képek lógtak a falon egy hatalmas hajóról, egy hatalmas jegyszedővel a háttérben kezdtem úgy érezni, hogy elhatalmasodik rajtam a pillanat, így hát továbbmentem. A második terem eléggé elgondolkodtató, drámai, sötét és dermesztő volt. A falakon idézetek, tények, a katasztrófában odaveszett emberek portréi lógtak, mindemellett sejtelmes hangok fagyasztották meg a levegőt. Néha harangkongás hallatszott, ugyanis itt állították ki a terem közepén azt a harangot, melyet Frederic Fleet őrszem háromszor megkongatott a Titanic árbockosarában és azt kiáltotta, hogy „Jéghegy egyenesen előttünk!” – Még a hideg is kirázott, döbbenetes volt.

A cikk folytatódik, kattints ide!

Kattints a képre, galéria nyílik!

Kilenc órakor végeztünk ma a suliban. Hogy reggel? Ááá... Reggel kilenckor már egy órája tespedtem a vezetési ismereteken, nyolckor kezdtünk, az ominózus időpont este volt, 21 órakor végeztünk némettel, 21:15-re már itthon is voltam. Nem is rossz végül is... Mindamellett, hogy ezért már kimennék tüntetni, csak egy gond van ezzel: az évek alatt már tapasztaltam, hogy ha reggel kezd a diák, akkor délután/koraeste már alig van agya a tanuláshoz. Az hogy mennyire lesz agyam a hétfői némethez? Ezentúl csak nyolcig lesz tartva, úgyhogy biztos több, mint ma:P

Van egy támogatás, a Bursa Hungarica, amit igényelhetek a helyi önkormányzattól, mint felsőoktatásban tanuló diák. Ezt sajnos nem tudtam megtenni, Na nehogy már támogassuk a kölyköket!

- Tisztelt Képviselőtársaim, kedves rokonaim! Van ez a Búza hun... vagyis Bursa Hungária vagy Hungarica vagy micsoda... Na! Hát ez ilyen izé, az a hogyishíjják.. ..felsőoktatásban tanuló kölköknek van, aztán adnunk kell nekik támogatást, ha igénylik.
- Felsőoktatás?! Pföö. Ha én tovább akartam volna tanulni, akkor biztos szíjat hasít apám a hátamból. Minek az? Elmennek mindenféle főiskolára, elköltik a sok pénzt, aztán utána nincs semmi szakma a kezükben! Apám is megmondta: "Fiam tanújj ki egy szakmát, aztán dógózzá abba, mer' a papírral sömirre se mész!" - azé lettem mezőgazdasági gépszerelő, amúgy meg traktoros.
- Úgy van!
- Ezeknek?! Minek?! Amúgy is, ha adnánk havi 5000Ft-ot az egy tanévben már... ...mennyi egy tanév?
- 12 hóónap
- 10 hóónap
- 8 hóónap
- Na szóval, 8 hónap alatt 5000Ft az már...öö..hm... - kis idő eltelik, mindenki a plafont bámulja - az már nagyon sok pénz! Aztán elmegy a bucsupénzből!
- Ja!
- Nem köll nekik! Úgyse tanúnak, tanujják meg a kétkezi munkát, ne csak lógjanak, úgyis ebben az országban mindenki csak lógni akar!
- Úgy van!
- A fiúk emennek géplakatosnak, azza úgyis felveszik a flexbe vagy Cellbe a MÁVhoz, a lányok meg varrónőnek, az úgyis mindig kell Jánosházán!
- Ja! Kóstoltátok a Pityu idei borát?
- Nem, de a Sanyi pálinkája az erős lett! Úgy ám, ementem hozzá, oszt ittunk egy két kupicáva!
- Na térjünk vissza erre a búzára. Megpályázzuk?... ...Tehát nem, akkor ezt megbeszéltük. Ebbő a pénzbő etuggyuk hííni falunapra azt a szintetizátoros gyereket, aki azokat a jó mulatószenéket jácca!
- Jaj! Aki tavaly vót?! Húúú milyen tánc vóót az, úgy megforgattam a Bözsimet, hogy még egy hét múlva is pörgött - ekkor a képviselő felugrik és belekarol a levegőbe, majd dúdolni kezdi a "Sejj ribizli" című nótát és táncra perdül -

Az elkövetkező pár percben megbeszélik a nótákat és a táncokat, aztán elosztják egymás közt a tűzifakészletet és lemennek a kocsmába fröccsözni... Óóó elnézést! Sörözni, a képviselőurak nem fröccsöznek...

(Természetesen tisztelet a kivételnek és valószínű, hogy nem így zajlott, de akkor is idegesítő a helyzet...)