Gabival korzóztunk a Fő téren tegnap a verőfényes napsütésben, majd hazafelé menet betértünk egy boltba, hogy megvegyem ezt:


Joggal adódik a kérdés, hogy: Miért veszek 0-ás méretű babazoknit? Nos nem leszek apa mielőtt erre gondolna valaki és telefonjaim sem olyan apróak, hogy tokként funkcionáljanak nekik. Na akkor miért is vettem? Ezért:

Volt baba térdzokni is, de azt nem mertem venni, mert Ericnek nincs behatárolt térde, ott van ahol épp hajlik...
Már csak egy tornacsuka kell:D

Kapcsolódó:
Flat Eric berúgott
Boldog karácsonyt Ericcel
Küzdelem a fenyőfával, Flat Eric segített
Paparazzifotón a Mikulás
Flat Eric az új lakótárs

 

Ismét fantasztikus édesipari termékismertetővel látom el kedves olvasóimat, most egy pókemberes édességet szúrtam ki magamnak. A Kisbolt (bátyám) ismét szponzorált, ahogy ezt már a tubusos mogyorókrém, a Trik Trak, a Haver szelet és a szaloncukorkommandó esetében is tette:)

Lássuk is egyből a gyűjtődobozt, melynek grafikáját csak épp annyira változtatták meg (hogy ne hajazzon teljesen az eredeti Spiderman-re. Az ábrázolás lehet, hogy térben arányos, de kicsit így vízfejűnek vél hatni a kosztümös úriember, nemde?

Javaslom szemrevételezni a pók-ikont is a kosztümön, ezesetben egy fekete katica vagy egy bolhára esetleg kullancsra hasonlít a kis jelkép:D
Maga a termék nekem kissé olyan South Park-os pókember jellegét kelti, a fejtor-potroh, szóval a test arányai miatt. Kicsit olyan, mintha Cartman húzott volna magára egy zsugorfóliás pókjelmezt.


Nos kisebb-nagyobb küzdelem után sikerült megszabadítanom pókembert az álruhától, de Peter Parker helyett csak egy piros műanyag fröccsöntött szuperhőst találtam, melyet szét lehet pattintani a benne rejlő meglepetésért. Mondanom sem kell, hogy közel sincs meg az a feeling, mint amit a Kindertojás kibontásakor átél az ember, aki arra vágyik azt vegyen!
Egy laza mozdulattal két darabra szedtem Pókembert (erre még Pókember ellenfelei sem voltak képesek) és elémtárult a tartalom, ami egy kis zacsi Smarties-utánzatú minibogyó, egy tapadós (piros-zöld, gondolom a kék elfogyott) műanyag Pókember és egy matrica, a jellegzetes szemekkel.

A bogyók amolyan egyszerű csokik színes bevonattal, de végtére nem is rossz. A műanyag pókember pedig az a mászós fajta, ami kezein zselés anyagú (mint a takonylabdáké) gömbök vannak. Elvileg, ha a falra dobod, akkor egy idő után magától el kezd lefelé mászni. Kivágtam a szemeket a matricáról, hogy ráragasszam a nagy figurára, mondanom sem kell, hogy többféle alternatíva létezik ennek megvalósítására.


Miután kiszórakoztam magam a kardfogú Pókemberen már csak a mászófigura maradt hátra, kivitelezése fantasztikus, épp hogy szét nem esik, feldobtam a falra, hogy másszon... ...hát nem tette. Ezt meg is örökítettem videón nektek:

Ha nem látnád a videót kattints ide!

Aztán próbáltam műanyagon, üvegen, konyhabútoron, ahol az első gömb leválása után nem túl mászós módon, kamikazeként zuhant a "mélységbe".
Fantasztikus! Gondolom szokás szerint már minden gyerek végignyaggatta a szülőket, hogy "Anya vegyééél olyat... Naaaa... Anya vegyééél!" - mint ahogy én is tettem kiskoromban minden boltban, áruházban:P Majd miután végigjátszották a fent leírt procedúrát feldobták a falra és ott fog szervesen hozzákapcsolódni a vakolathoz az elkövetkezendő évek alatt, mint ahogy pankeey szobájában is...

Vége az egésznapos döglésnek a vizsgaidőszaknak, kezdődik az újabb félév.
Az int.komm. egy különleges szak, nekünk mindig valami érdekes dolog tarkítja a napjainkat, legutóbb például egy figyelmetlenség miatt (elfelejtették felvenni csoportot a listára) majdnem egy hónapot csúszott a kifizetésünk (csak a mienk). Nah mindegy, én nem szoktam panaszkodni, azt meghagyom a többieknek... Minek a feszültség? No stressz, yess...
A kedvencem mégis mindig a kezdés, az első napok! Tegnap reggel már nyolckor ott voltunk a fősulin egyetemen és vártunk... vártunk... vártunk... Majd megjelent egy tanárunk valamikor kilenc után s közölte, hogy a másik épületben várt minket (Ő már másfél hete tudja, hogy hétfőn mettől-meddig tart nekünk órákat). Nos, ha ilyen másfél hetes információk vannak, akkor biztos van valahol órarendünk is, ha már a neptunon nincs, így átmentünk a másik épületbe, érdeklődni a mit csináljunk.
"Órarend fent lesz, terembeosztás majd később." - All right! Akkor holnap nincs suli! (ahogy már megszoktuk, kell minimum 1-2 nap átfutási idő, hogy valami a kimondástól a fizikai (ezesetben virtuális) megvalósulásig eljusson:)
Mondjuk nem zavar a dolog túlzottan, így még van időm elintézni az utolsó szabadnapokra halasztott ügyes-bajos dolgaimat.
Na az sem utolsó szempont, hogy így van időm kicsit jobban belemerülni az emulálás világába, ugyanis wildgica jóvoltából egy adag Super Marios játékkal gazdagodtam emulátoromhoz:)

Megyek is pötyögni:)

Azt már mindenki tudja, hogy Dubaiban épül a pálmafa alakú mesterséges sziget, rajta luxusvillák sokaságával...
Több cikket olvastam róla, riportokat láttam egyes műsorokban és részletes dokumentumfilmet is a kivitelezésről az NGC-n. Bizonyára csak az én figyelmem kerülte el, hogy pálmából három van, honlapjuk itt, név szerint pedig The Palm Jebel Ali, The Palm Jumeirah és The Palm Deira. A Jumeirahon interaktív sétát tehetünk, szép épületek lesznek, érdemes megnézni.

Az első kettőről szép műholdkép is van,

a harmadikról egyelőre csak egy tervezet...

Való igaz, Dubai nagyágyúi amellett, hogy szuper sportautókat gyűjtenek és csodás palotákban laknak, gondoltak arra is, hogy mi lesz, ha elfogy a fekete arany, miből fognak megélni, ha már nem lesz olaj... Természetesen a turistákból és azok ellátásából.
Ezért épülnek sorra az olyan hotelek, mint a Burj Al Arab, hogy csak a leghíresebbet említsem.
Ezeket persze mindenki tudja, de hogy miért is írodott e bejegyzés? Hát azért, mert kaptam egy e-mailt, amiben az épülő luxusvillák láthatóak, melyek földrajzi adottságaikat, felszereltségüket tekintve már kecsegtetőek, "sorház"-szerű építésük ellenére:)

A képek megtekintéséért kattints a "tovább"-ra!

E-mailben kaptam ezt a viccet/történetet, egyike azon poénoknak, ami után hirtelen felindulásból leharapnám a fejét annak, aki kitalálta...

A pap és a fél citrom esete

Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult világot látni. Hosszú éveken át vándorolt, mígnem elérkezett egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem volt; a legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba jártak templomba. A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását kérve, a falu férfijainak segítségével saját templomot építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a misét, adta össze a házasodókat és mondott imát a temetéseken. Sok év telt el így.
Egy közönséges mise végeztével, egy kora tavaszi, hűvös vasárnap délelőttön, ahogy kiterelgette a gyülekezetet a templomból és zárta volna be a kaput, a templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt mondta:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! - a pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot. Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbe vágta, majd kivitte a férfinak és odaadta neki, aki hálásan tekintett vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a kíváncsiság. Azt kérdezte:
- Fiam, miért kell neked ez a fél citrom? - a férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap egy szót szólhatott volna, kirobbant a templomkert kapuján, és elszelelt.
Egy héttel később, megint csak kifele jövet a templomból a pap megint szembe találta magát a templomkertben a fickóval. Az így szólt:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! - a pap meglepődött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az újabb, furcsa kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de rögtön rá is kérdezett:
- Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a fél citrom? - a férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a pap sem volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó kondícióban, még sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a falu végében kifulladt, és csaknem elájult. Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a különös alak, és akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést. Így hát a következő hetet szorgalmasan futóleckékkel töltötte. Megérte, mert, ahogy gondolta, a következő vasárnap ismét belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a lakából a fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta:
- Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.
- Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap, de kérlek, áruld el, miért kell neked!? - a férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában volt. Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni, mire egy széles, sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás nélkül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd eltűnt futva a túlparton. A pap nem tudta követni, mert nem tudott úszni. Bosszankodva tért haza.
A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a 25 km-re levő kisváros uszodájába járt gyakorolni. Izgatottan várta a vasárnapot; most már biztos volt benne, hogy a fura szerzet újra ellátogat hozzá.
Vasárnap, ahogy bezárta a templomot, megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! - a pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a futócipőt is), fogta a fél citromot, és kivitte az idegennek:
- Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked? - a fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána. Elérték a folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton futott tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék szélén álló, magas fáig futottak. A fickó macskaügyességgel felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a földön maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele. A következő héten a falubeliek furcsállva nézték, ahogy a pap minden nap a templom kertjében a fákra mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve igen furcsán viselkedik. De a papot nem érdekelte, megszállottan gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise előtt felvette reverendája alá az úszónadrágot és a futócipőt. Sőt, jó volt, és még a fél citromot is előre a zsebébe tette. Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a misét, és amint lehetett, megszabadult a gyülekezettől, és bemelegítésbe kezdett. Pontban, amikor a misének rendesen végződnie kellett volna, a kertkapun belépett az idegen férfi.
- Pap, kérlek, légy jó, és ... - a pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben visszakérdezett:
- Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére? - a férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a folyóig, átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá. Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az elkapott egy indát, és átlendült a szakadék túlsó oldalára. A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy másik indát. Nosza, megragadta, és átlendült ő is a szakadékon. Ott azonban nem várt akadályba ütközött: egy repülőgép-temető volt ott, ahol az egyik roncsban elzárta magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe a roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált bejáratot; azt kellett valahogyan kinyitnia. Csaknem őrjöngve tért haza. A következő hét minden napját a falu lakatosánál töltötte, ellesve a zárak kinyitásának minden lehetséges módját.
Vasárnap futócipőben, úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba rejtett feszítővassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel tartotta a misét, majd kiállt a templom elé, várva az idegent. Amaz csakhamar meg is érkezett.
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
- Itt van, fiam - nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben cselesen megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és megszállottan villogó szemmel kérdezte:
- De mire kell ez neked? - a fickón pánik-félelem lett úrrá, kitépte magát a pap kezéből, és elrohant, de a pap nagyon szorosan ott volt a nyomában. Száguldottak a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta, futottak tovább a fáig, nyakukat törve másztak fel rá, egymás után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap előtt. Ő azonban nem állt meg, lekapta hátizsákját, elővarázsolta a szerszámokat, és ügyködni kezdett a zárral. Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva feltárult. Odabent az idegen rémülten vacogott, nagyon félt a pap ádáz és diadalittas tekintete láttán. A pap lassan odalépdelt a fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan, barátságos mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:
- Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap. Nagyon szívesen adok, akár a jövőben is még többet, csak azt az egyet kérem tőled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?
- Rendben van, pap... - érkezett a remegő hangú felelet. - Elmondom neked, de kérlek, légy jó, és ne mond el senkinek! - a pap jó volt, és nem mondta el senkinek...

Közismert tény, hogy vannak az országban olyan leárnyékolt területek, falvak, melyekben nem épp rózsás a térerő. Kissomlyó is egy ilyen falu, egy hegyközség, s hegyközség lévén természetesen hegy is tartozik hozzá. A magentásoknak nincs túl nagy gonduk a hegyen található torony miatt, de a voda és pannon kicsit már gyengébb jellel szolgál, ami azt jelenti udvaron okés, de a házban már nem mindenhol. Persze a mi házunk 118 éves már és akkoriban még nem téglával építkeztek, ezért a majdnem egyméter vastag kőfalak nagyon jó védelmet nyújtanak a behatolni kívánó rádióhullámok ellen, ezeken a falakon még Superman is csak ködösen lát át. Annak idején pannonosként a házban kis zónák voltak kijelölve, ahonnan csak egyfajta szögben tartott telefonnal lehetett beszélni. Az évek alatt javult a procedúra, most már csak annyi a teendő, hogy az ablakban kell tartani a telefont és beszéd közben közel kell hajolni (legalábbis vodásként).
Így tettem tegnap este is, amikor jött a bumm. Szokás szerint behajoltam az ablakba (már el volt húzva a függöny), épphogy kimondtam a hallót, már csattant is a fejemen a karnis és az egész cucc úgy ahogy van: "Aú..." - szóltam higgadtan a telefonba, majd örömmel nyugtáztam a fejemen két garnitúra firhanggal, hogy jól vagyok:P
Veszélyes ez a mobilozás, sugároz is állandóan, meg autózás közben elteri a figyelmet, ínhüvelygyulladást okozhat a rengeteg sms-ezés, van amelyikben az akksi robban... A függönyről nem is beszélve.
Bár lehet, hogy el kell beszélgetnem a Zsóttival, gyanús nekem, lehet megbütykölte a karnist és direkt hívott... Hmmmm...

(Vagy ez mind a véletlen műve és nem kéne egyszerre 3 helyszínelős sorozatot néznem!? :P)

"Felőlem telefon, felőled kamera" - megvan ez a mondat?
A SonyEricsson használta annak idején reklámszlogenben fényképezős telefonjainál. Annak idején én is csináltam ilyen képeket, a T610-esem rácelluxoztam egy fényképezőgépre. Az így nézett ki:P

Persze azóta fejlődött a technika, bár én még mindig azt vallom, hogy élményfotózáson kívül nem sok mindenre jók a mobilkamerák, mert akad már amelyik szép képeket csinál, de ez még mindig CMOS és nem CCD, azt pedig tudjuk jól, hogy a CMOS csak a DSLR-eknél jó minőségű.. Na de az élményeket egyre szebben örökíthetjük meg, egyre nagyobb megapixelben, akad már optikai zoom-os mobil is (pl. Nokia N93i) és akinek még ez sem elég, már vehet mobilokra tervezett optikai zoom-ot,
beszerezhet egy Samsung SCH-B600-ast (balra a képen), ami 10MP-ES KÉPET KÉSZÍT és inkább telefonos fényképező, mint fényképezős telefon:D Itt egy videó is róla.
Vagy tuningolhatja telefonját házilag is, Zsolti átküldött nekem egy linket, ami a pdamaniara, sancho blogjára mutatott. Ott sokkal profibb és modernebb formában látható a fényképezős mobilok újraértelmezése:)
16GB-os iPhone, 8MegaPixeles optikai zoom-os fényképezővel


Művészi a kivitelezés azzal a darab spárgával (avagy 'bálamadzaggal'), a zsebes kép pedig... :)

Azért szeretem a netet, mert rengeteg dolgot megtalál az ember, ha kattint a kis ikonra, begépeli a google szót, majd ott hülye szókapcsolatokkal rengeteg dolgot talál, fórumokon, oldalakon, blogokon, egyszóval (ami valójában kettő és egy névelő): "fent a neten"...
Mindenfelé szoktam szörfölni (hogy ilyen elöregedő netes kifejezést használjak:P), vannak állandó oldalaim, vannak ritkábban látogatottak és van a kincsesbánya, ami a google-t jelenti. Nos az egyik nap minőségi autós fotókat nézegettem, amikor egy linksorozattal sikerült rengeteg érdekes rendszámra bukkanom:D Ezeket osztom most meg veletek, lássátok milyen fantáziadús emberek élnek a világon, ahol egyes helyeken szinte minden baromságot megengednek az autó kis aluplakettjére íratni:D
Az AMG a Mercedes tuningcége, mint a Fiatnál az Abarth... A híres három betűt csak röviden egy "LOL"-al kiröhögni, egy M3-as hátulján? :P

Ennél cikibb rendszám kevés, ha van... Perverzebb autósok még bele is mennek hátulról:p Én nem hiszem, hogy modellt álltam volna egy ilyen képen:P


Az egyik kedvencem, kalózos morgás, AARRR!

Hogy én ezen mennyit röhögtem:D
pankeey blogjára invitállak benneteket, ez a bejegyzése annyira megnevettetett, hogy még a könnycsatornáim is megtisztultak:D
Amilyen idióta világban élünk, szerintem ezt ki lehetne adni, mert biztos van egy-két ember akiknek szükségük lenne rá (na ezt persze nem a szárítógépes képre értem, hanem a bevásárlósra, vagy a (nézzétek meg a többit!:D)
A két ízelítőnek szánt képre kattintva is bejön az oldal, de bejegyzés teli van linkekkel, úgyhogy megtaláljátok:D


találtam még egy linket, azt is ide raktam:D

Az olyan napokon, mint a mai (szinte ki sem mozdultam itthonról) akadnak szabad perceim arra is, hogy fotókat töltsek fel az indafoto.hu-ra.
Jelenleg 1234 képet tartalmazó, 18 albumos gyűjteményemmel várom az érdeklődőket (nem kell megijedni a nagy számtól, kategorizálva van, a karneválos, az autókiállításos és a repülőnapos mappa sokat nyom a latban). Igaz ezek egy része már szerepelt itt a blogon, de azért nézegessétek csak Őket! Sikerült úgy-ahogy beágyaznom ide is a jobboldali sávba egy "dobozt", ami hármasával mutatja a legfrissebb képeket:)


KATTINTS IDE AZ ALBUMOKHOZ!