Egyszer valahol olvastam régen (a net átka), hogy egy fotós lefotózott szemből több embert is, majd az elkészült portrékat középvonalon tükrözte, így egy kicsit idegen, ámbár szimmetrikus arcú emberek képét kapta. Gondoltam rá, hogy megcsinálom, s most, mikor a gép előtt ülök és a friss képeket nézegetem, annyira nem is lepődtem meg, de azért azt elismerem, hogy kicsit csálé a fejem:P
Ez volt az eredeti kép, a kiindulási alap, ilyen a fejem egy délutánon, közepes borostával, némi kóccal ott fent a búbján, ami most nem is látszik. Nem mondanám, hogy tökéletesen merőleges voltam a fényképezőgépre, de próbáltam a lehető legegyenesebben szemben lenni vele.
Ugye ez fontos, mert ha kicsit ferdén ülsz, akkor máris más hatása lesz a képnek. Persze én most olyan apróságokkal, mint az egyenletes fény nem is törődtem, így van az, hogy a rendezői jobbról világít az arcom, míg a másik oldalán árnyékos, így a tükrözéskor kicsit bronzos a bőröm.
Elsőre még nem is tűnt fel, de a fényhatások és a hosszú évek formálgatása miatt abszolút különbözik az arcom két oldala. Már így is látom, hogy a baloldal (rendezői balra értem, a sötét oldalra), szóval a sötét oldal kicsit puffadtabbnak tűnik, míg a jobb olyan kis soványka. Ezért is lett ez az eredménye a tükrözésnek, ami lentebb látható.
Balra látható egy kicsit szélesebb szájú, bronzbőrű faszi, jobbra meg a kis vékonyka fehérke, aki keveset volt idén a napon, meg alultáplált. Tüköratom:
Amennyire csak lehetett, próbáltam középen tükrözni magam, s a szemek távolságából az orr méretéből stb. úgy gondolom ez majdnem sikerült is. Az biztos, hogy nem azért lett ilyen a két végeredmény, mert torzítással játszottam volna. Egyszerűen el kell fogadnom, hogy kissé csálé a fejem, sebaj...
