"A szívem kihagyott egy ütemet, aztán megbotlott és hasra esett." - ezzel az Elizabeth M. Gilbert idézettel tudnám jellemezni azt a pillanatot, amikor először néztünk egymás szemébe Borival úgy, hogy már sejtettük s éreztük mindketten: valami szikrázik köztünk. Első találkozásunkkor még csak nézegettem, méregettem őt, Robert Capa kiállításon voltunk, ahová Bonyi invitált mindkettőnket, a kisasszonnyal nem ismertük egymást, Hmm-hmm! - gondoltam magamban miközben vizslattuk a kiállított képeket. Nem beszéltünk, talán csak pár szót, általános dolgokról. Utána sétáltunk a városban, hármasban, ekkor fotóztam le először, ahogy Bonyival egymásra fókuszálnak, aztán kávéztunk, s mindenki ment a dolgára.

Ezután megjegyeztem Bonyinak: Helyes ez a lány, jól néz ki, és még fotózni is szeret ill. tud. Tiszta főnyeremény! - ekkor még nem gondoltam, hogy én lehetek az a szerencsés, akinek egy hónappal később kihúzza a szívét Cupido az aznapi randik sorsolásán.Ezután egy hónapnyi csend, majd levelezni kezdtünk, majd egy újabb fotós kiállításon találkoztunk, kávézás, "Miért nem néz rám egyszer sem? Biztos nem tetszem neki." - érzés (ami valójában a félénk, "Nem merek ránézni, mert biztos nem tetszem neki." - helyzet volt az ő oldalán). Éjszakába nyúló chat, levelek, kókuszgolyó, röpke találkák, félénk és rövid szemezések, pirulós, kacér mosolyokkal, s a várva várt nap, március 18, a randi.

A randi egy "dolgozom, de utána kávézhatunk és megint dolgozom, utána pedig elmehetünk együtt a buliba, ahova készülsz" napnak lett álcázva:) Séta, Frei Café, pár órás beszélgetés, utána Csík zenekar koncert, sok-sok fotózás és egymásra mosolygás, s bár Bonyi megkért, hogy ne csókoljam meg a Most múlik pontosan alatt a lányt, ez a dal mégis annyira megérintett ott, hogy végre meg mertem fogni apró kezét, jó húsz percnyi készülődés után.

Ezután éles stílusváltás, lementünk a klubba, DJ Palotaira, ahol a barátaim először látták a lányt, ahogy húzom magam után kézen fogva és először is hallottak róla, hiszen titkolóztam, nem árultam el senkinek, vagy csak ahogy mi mondjuk: trógerkedtem. Még aznap este elcsattant az első csók. Ezt miért kaptam? - Mert visszajöttél.. - mondtam Borinak, amikor az asztalhoz visszaért. Minden porcikánk erogén zóna lett, akárhol értünk egymáshoz csak úgy nőtt a gombóc a torokban, nagyon örültünk egymásnak.

Azóta eltelt egy év, és még mindig van gombócom, még mindig borsódzik a hátam, ha hozzám ér, a március 18-án lenyelt talicskányi lepkéből pedig még mindig nagyon sok verdes ott a hasamban...