Kapásból azzal kezdeném, hogy a cím, azért így nem teljesen helyes. Valahogy úgy lenne az igazi, hogy: Dobozolj, ha nincs helyed a szekrényekben és nem akarsz mégegyet a lakásodba. Hozzá is teszem rögtön, hogy szelektálj!, bár ez nekem nagyon nehezen megy, mert mindenben azt látom, hogy az még "jó lesz valamire". Nah, ismertetem a problémaköröm és a megoldásom.

Az Atombunker (lakásom), nem arról híres, hogy nem tudok mit kezdeni a száz és száz négyzetmétereimmel. Helyenként próbáltam/próbálok ötletes lenni s kihasználni tárolásra ésszerűen a helyet, de ugye ez nem mindenhol ment jól. Gyüjtögető vagyok, így a dolgok nagy része, ami bekerül a lakásba, az itt is marad. Sok olyan cuccom van, amit nem használok napi-heti-havi-évenkénti rendszerességgel, így azok a szekrényben kaptak helyet. Aztán meguntam, hogy az évek alatt gyarapodó ruhatáramnak nincs elég hely, így új helyet akartam, ahova pakolhatok. Persze most egy plusz szekrényt venni nem volt kedvem, sem anyagilag, sem pedig agyilag, hiszen nehéz olyat találni, ami pont jó, nem nyomja össze a lakást, stb. Aztán úgy véltem, hogy a galérián, a szekrénysor tetején simán elférne pár doboz. Rohantam is dobozos helyekre, majd a pofám leszakadt, az árakat elnézve. Miközben csavaroztam vissza az arcom eldöntöttem, hogy csinálok dobozokat.

A dobozcsinálós terv nem bukott meg, csupán nem álltam neki, mert Anya jelezte, hogy otthon van akkora mennyiségű cipősdoboz, amire neki már nincs szüksége. Elhoztam párat, vettem csomagolópapírt, majd hétfőn már el is kezdtem a beborítást:) A kék-sárga-zöld színpárosítás azért van, mert ezek a színek uralják a lakás nagy részét, illetve a barna, különféle árnyalatokban. Szóval csomagoltam s örültem a végeredménynek:)

Este neki is álltam átpakolni az értékesebb helyekről, s a kevésbé használt, de nem kidobandó cuccokat a dobozokba rejtettem. Könyörtelenül megválltam egy szemeteszsáknyi kacattól is, s ruháimat nézegetve, nemsokára ott is lesz revolution. Egy-két szatyornyi ruhától már biztos, hogy búcsúzom (legalábbis itt). A plusz helyek lehetővé tették a ruhák átcsoportosítását. Pár óra ide-oda, ki-be-szét-össze-átpakolással sikerült eltennem a motoros dolgaimat, sikerült elpakolni szinte az összes pulóveremet, pólómat, és végül rádöbbentem, hogy nem csak az a két-három nadrágom van, amit egész télen hordtam, hanem összesen 15-16 rendes gatyám, illetve farmerom akad.

Ezt a dobozolós megoldást választottam, mivel most nem volt pénzem ilyenekre, no meg nem is akartam új szekrényt sem, csak helyem volt, ahova a dobozokat rakhattam. Persze azt mondják, hogy ami dobozba kerül, arra nincs szükség, nem is kell. De számos olyan dolog lapul most ott, ami számomra kedves, fontos, vagy csak jó lesz valamire. Bizonyítványtól a szakdogán, plüssökön, hajtogatott villákon, leveleken s egyebeken át a cipőig. Mert ugye az egyik cipősdobozban az ünnepi cipőm lapul:) Nem én találtam fel a spanyol viaszt. Az emberek már régóta dobozolnak, csupán megmutattam, hogy én miből csináltam, s olcsón (cipősdobozok 0Ft, három ív csomagolópapír, amiből még maradt (1500Ft) és két guriga cellux (90Ft). Kis energia, egyszerű módszer, rendezett ruhásszekrény --> nagy öröm:)