Hazafelé menet fotóztam le a Király utcában a Képcsarnok feliratot, ami találóan a Képcsarnokot jelölte. Ma egy turkáló üzemel a helyiségben, de egykoron minden helyi művész alkotásaiból lehetett itt találni egyet-egyet, egyfajta galéria volt. Pont pár napja beszélgettem Borival arról, hogy nekünk már nincs meg az-az igényünk, hogy festményt vegyünk, vagy Zsolnay-t a vitrinbe, még vitrines szekrényünk sincs. Mi másképp díszítünk itthon, s ha csupaszak lennének a falak, akkor is inkább fotóinkkal fednénk őket. Egy másik történetben (felettem egy-két generációval) pedig azt hallottam, hogy ha kikerült a Képcsarnok kirakatába egy egyedi üveg lámpabúra (ami magában egy művészi alkotás volt), akkor hónapokig gyűjtött az illető, mert igénye volt rá. Hmm… Más generáció a mienk, bár ha a Zsolnay kiad egy Superman vagy Knight Rider szobrot, azért lehet azt megnézem:) A felirat pedig remélem örökre ott lesz a falon, ezen a kék mozaikon mást nem bírnék elképzelni.
