Szombaton Erik Sumo Band feat. Kiss Erzsi és Harcsa Veronika koncerten voltam. Javarészt fotózni szoktam ilyenkor, természetesen most sem alakult ez másképp. A buli előtt egy vacsi keretében sikerült belém diktálni pár pálinkát és két sört, így mondhatni jobb kedvvel mentem, mint szokás. Talán ez hozta ki belőlem azt is, hogy kicsit úgy éreztem magam, mint régebben: nem csak kattintgatni, hanem alkotni akartam a géppel. Kísérletezgettem is sokat a fotózással, kisebb-nagyobb sikerrel. Na de térjünk vissza a zenekarhoz.
Amint Harcsa Veronika a színpadra lépett és megnéztem kicsit közelebbről is az objektíven keresztül, elfogadtam a tényt, hogy szerelmes vagyok. Természetesen nem úgy rendesen, hanem csak amolyan: "ó de helyes ez a lány és milyen édesen mosolyog"-szerűen. Ezt fotós kolléga is igazolta, aki azt mondta a koncert után: „Az a baj, hogy az ember alig tud figyelni, mert rögtön szerelmes lesz az énekesnőbe.” _ na igen. Voltam már így párszor koncerteken, amikor alig tudtam összpontosítani, mert az énekesnő nyerte el tekintetem Oszkár-díját:P
Azért annyira nem bolondul az ember, hisz erősen koncentráltam a fotózásra, innen-onnan-amonnan… Utána rájöttem, hogy igazán a képek komponálására kell hangsúlyt fektetnem, mert amit akartam az sikerült, csak ugye nem mindig biztos, hogy az elképzelés is annyira jó. _ már megint elkanyarodtam _ TEHÁT: Hogy zeneileg milyen volt? Olyan, amilyennek a honlapjukon írja az együttes: szürreális. Helyenként kiszakadt a dobhártyám Kiss Erzsi sikításától, utána meg röhögtünk amikor a Erzsi és Veronika felváltva „nyikorogtak” (egyre vékonyabb hangokat adtak ki).
A zene szuper, szerethető dallamok, ütemes annyira amennyire és ott ahol kell. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy mi zajlik Veronika vagy Erzsi fejében a színpadon, amikor érdekes mozgást ötvöznek pörgésszerű tánccal.
Kedvencem a legutolsó dal, ami már kezdett átmenni egy teljesen elvont robotikus dalba, hadd idézzem magam (ugyanis már írtam a buliról itt): A hangszerek halkultak, az énekesek lassultak, úgy tűnt, hogy ez a szerzemény feláldozódott a szürrealizmus oltárán, de aztán hogy némi képzavarral éljek kiugrott a hangfalakból egy csapat szumóbirkozó és bombaként vitték ki a mozi oldalát.
Épp napokban beszélgettem több emberrel is arról, hogy azért jó ez a sok koncertre járás. Nem biztos, hogy amúgy elmennék minden bulira, pedig azt veszem észre, hogy 98 százalékban mindig örülök, hogy ott voltam, mindig tetszik.
És beidézem lezáró soraimat is: Jó volt ez a szumómérkőzés a mozi aulájában, az együttes egyértelműen a körön kívülre tolta a közönséget, legyőzött minket. Tökéletes választás volt bemelegítésre a szombathelyi előzenekar a Vouler Mouche. A jazzes, bossa-novás és lounge hangzásvilágú helyi csapattal kiegészülve, sokösszetevős zenei élménnyel indulhatott haza mindenki.
