Igen. Annyi, nem több, nem kevesebb, három éves. Majd' 4100 komment, 1282 bejegyzés, kb 1000 nyálfolt a ruháimon, ami attól volt, hogy rengetegszer aludtam el blogolás közben és ennyi. Hiszen volt már egy, aztán kettő, most pedig itt a három:) Hogy mennyi lesz még? Nem tudom. Az bizonyos, hogy egy ideig még nem kopok ki a hálóról, hiszen már nehezen képzelem el életem a blog nélkül. No persze nem arról van szó, hogy blog nélkül nincs világ, csupán részemmé vált, a mindennapok teendői közé ívódott.

Akartam valami frappánsat mára, valami videót, vagy jó fotót, tegnap két diáknapi program közt esett le, hogy miről is kell írnom másnapra. Ilyenkor persze már nehéz, amikor az ember fel s alá rohangál a diáknapokon és van másfél perce leülni, amit a kínzó torokfájásra evett negró, övtáskából való kioperálásával tölt, ha már az beleolvadt a napon. "Szóval képtelenség uralkodik most itt, így marad egy gyors webcam kép meg egy felirat sebtiben." - ezt cseréltem azóta:)

Bár manapság kevés olyan bejegyzésem van, mint amilyenekkel annak idején kezdtem, de még mindig van mit mutatnom, mondanom. Meg is őrülnék, ha nem tehetném be kedvenc videóimat, hanem e-mail-ben kellene küldözgetnem. Ha egy-egy fotómat, ha egy-egy hülyeségemet nem tudnám itt közzétenni. Kellenek az embernek ezek az apró kivetülések, nem beszélve arról, hogy embereket is ismerek meg ezen az egészen keresztül, avagy ők ismernek meg valamelyest engem.

Nem eresztem bő lére idén sem, azt az első szülinapnál már megtettem. Viszont most már terveznem kéne, hogy jövőre milyen kép legyen itt, hogy ne járjak megint ilyen elcsúszott, későn észbekapósan:P Azért saját örömömre, blogomra tegnap iszok pár sört (lévén, hogy ezt este írom, de ti csak másnap olvassátok), és miközben ezt a bejegyzést írtam, fél tábla epres milkát is betömtem, így teljes lesz/lett az ünneplés.

Köszi, hogy olvastok, kommenteltek, nézegetitek a képeket, miegymás. Puszi pá, peace, au revoir! Köszönöm a családomnak és nektek: VILÁGBÉKE! :P :)

Idén is elérkeztünk az egyetemi diáknapokhoz, amely egyik kedvenc munkáim közé tartozik, hiszen sok ismerős közt rohangálok egész nap, fotózom, videózom az arcokat s így tovább. Hogy eközben némi sört is iszom, az természetes, no de idén bekavart egy apróság, lebetegedtem.

Torokgyulladás-szerűségem van, mivel úgy érzem, mintha lenyeltem volna egy sajtreszelőt s utána citromlével gargalizálnék folyamatosan - egyszóval nagyon ég a torkom. A negrót és a strepsilst kilószám eszem, legalább nem vagyok így nagyon éhes, mert folyamatosan mentolban úszom:P Sört tegnap csak este ittam, akkor is lassan, nehogy a hirtelen hideg bezavarjon, de ez így nem frankó. Utálom, hogy amikor kezdeném kicsit elengedni magam, akkor jön egy nagy köhögés, majd miután elmúlik a tüdő-nyelőcső és torokfájdalom, akkor eszem egy negrót vagy iszom egy teát... Ejj... No mindegy, ez van.

Tegnap este kamionosok és kurv.. akarom mondani örömlányok buli volt a klubban, az udvaron meg Csuta-buli (szintetizátoros báli zene) - természetesen inkább kamionosnak öltöztem és bent voltam, a sapkámat imádták sokan, az nagyon kamionoshoz hű volt. Lentebb a kép, Padre és a kamionos Atom:)

Ha a következő pár napban csúszkálnak a bejegyzéseim sorry, nem tudom, hogy mikor látok netet géppel együtt és azt sem, hogy akkor látok-e még:P

Vasárnap lementünk Hévízre, az oldtimer találkozóra. Összességében nagyon jó volt, mivel renegeteg autót állítottak ki, nem voltak elzárva, közelről megnézhettük, értinthettük őket és a belépő sem volt sok (600Ft). Klikk a képre, galéria nyílik!

Ha választanom kellett volna, hogy melyik autóval jöjjek haza, akkor természetesen első körben a Seicentóm mellett tettem volna le a voksom, mert abban volt a kajánk illetve a lakáskulcsom. Második körben nem is tudom melyiket választottam. Szerintem habz szájjal rohangáltam volna formás vonalvezetésű kasztniktól ívelt hátsó lámpákig és nem tudtam volna dönteni. Szépek egytől egyig. Beszéljenek helyettem a képek és a videók (jó kifogás ez, amikor az embernek nincs egy perce sem írni. Most is mínuszoltam magam idővel, hogy ezt megírtam:P). Szóval klikk a vidikre:)

Azért amiket nagyon imádtam: a DeLorean, a Karmann Ghia, a Mustangok, a hatalmas kabriók meg a két Lotus Esprit

Szombaton volt az idei első Critical Mass Szombathelyen, majdnem 200 bringás (köztük egy uniciklis) tekerte végig a távot. Szokás szerint én is Fülöp nyergébe pattantam és végigkövettem a felvonulást fotóval, videóval, magammal.

Két emelés is volt, no meg pár hülye autós is, nélkülük már nem is lenne igazi kerekezni. No mindegy. Fülöpöt többször videózták és fotózták is, úgy tűnik még mindig megvan a kétkerekűm bája:) A képre kattintva galéria nyílik:

És itt a videó is, kellemes zenével, on-board képekkel, emeléssel, play!:

Rohanás van, sűrű hétvége, tengernyi program óceánnyi elintéznivalóval, így egy kép lesz a megszokott vasárnapi mondatok helyett.

Tökéletlen: Miklós, you bastard!

Sokszor mondják, hogy egész életünk kisfilmje lepereg szemünk előtt, földi létünk utolsó pillanataiban. Ha ez tényleg így van, akkor én nem úgy képzelem el, hogy felvillan tengernyi kép s egy másodperc múlva már minden emlék tova lesz. Szerintem az-az utolsó pár pillanat nem is olyan rövid ideig tart, lelassul az idő s nem egész életünket látjuk, hanem a szép dolgokat, a fontos embereket, akiket szeretünk, s megpihenve még egy pár percre azon album oldalait lapozgathatjuk, amely tömve van szebbnél-szebb emlékképpel, szép tájakkal, s mindennel, amelyet szemünkkel "fotózva" örökre emlékeinkbe égettünk.

Nem hinném, hogy rossz képeket látunk, az nem lenne fer, ha már valami bevillan, akkor az legyen pozitív. De lehet, hogy nem történik semmi sem, csupán leáll az erőmű, a képernyő elsötétül és még egy fránya végefőcím sem fut le a szereplőgárda névsorával. Nem tudom...

Nemrég belefutottam ebbe a videóba valamelyik blogon, amiben főhősünk szemszögéből látva haladhatunk vissza a múlba, jellemzően azokkal az emberekkel körülvéve, akik fontosak voltak számára. S bár kissé/eléggé közhelyes, mégis ötletes és érdekes hangulatú az egész. Nézzétek:

Valahol azt olvastam, hogy agyunkban vannak eltárolva képek kisbaba korunkból, előhívni viszont már nem egyszerű. Ha a szülőcsatornát nem is, de azért anyám és apám első, rám vetett tekintetével szívesen farkasszemet néznék most is:)

Párszor már blogoltam különféle autókról, illetve Maráczi Tibor gépparkjáról az amcsi és francia vasakkal. Most ismét a gépem elé került egy verda, méghozzá egy 1978-as  Oldsmobile Custom Cruiser, az a fajta kombi, amibe egy család, egy kutya és kétheti kempingfelszerelés befér lazán, plusz még egy kenut is feldobnak a tetejére. Szóval egy nagy hodály:

Csináltam egy kis hangulatos videót is róla, most épp imádom ezt a zenét:)

Ide kattintva cikkemben elolvashatjátok az autó történetét és még több fotót is találtok:)

Mára nem írok bejegyzést, mivel a környezetvédelmi témában sokkal okosabban is fognak ma sok-sok cikket írni, így nem is fárasztok senkit sem egy újabb közhelyes papolással.

A nap folyamán majd be-belinkelek ide ezt-azt, szerintem úgyis olvasok majd kapcsolódó cikkeket a témában. Az OzoneNetwork-öt már most ajánlom. Ott lesznek filmek, tematikus adások, Greenpeace története, este pedig egy tévéfilm is, A hülyeség kora.

Ma csak egy klipet teszek be, ezt is már lassan egy éve vázlatba tettem előre. És nem azért teszem be Jacksont, mert halála óta divat lett újra dzsekósnak lenni. Szóval Earth Song...

Linkek:
Ozone Network - Negyven éves a Föld Napja

Párszor már volt bejegyzésem különféle rendszámokkal tarkítva. Volt egy olyan gyűjteményem is, ahol összeszedtem elég sok, ötletes, furcsa, helyenként meghökkentő rendszámokat is. No de nem ezért születik ez a bejegyzés, hanem:

Tegnap a városban autózva megakadt a szemem egy BMW rendszámán, ami már annyira briliáns, annyira jó, hogy blogolni kell!

Lehet, hogy csak egy hiteliroda reklámja, nem tudom, lehet bármi a jelentése, de maradva a megmagyarázósnál: legyen az, hogy a kocsi hitelre lett véve. Így gondolhatjuk, hogy a tulaj nem képmutató, egyszerűen bevállalja. Így ez nem csak egy újabb bömös a sok közül, hanem egy megmosolyogtató jelenség (mi itt nagyon vigyorgunk szerkesztőségben). Legalább nem a megszokott három betű és három szám, vagy snassz GABOR-1, BELA-03, és érdekesebb, mint az "E" meg a "P" betűs, illetve szlovák rendszámok, amelyekkel tele vannak a környék BMW-i.

Szóval nagyon ott van, akármi miatt is ez a rendszám. Fasza, ahogy van. Ennél ütősebb már csak akkor lett volna, ha egy Trabanton lenne, vagy hasonló olcsóbb autón:P

Szombaton Balatonfüreden voltam márkafüggetlen autós és tuningtalálkozón. Hirtelen mást nem is tudok róla mondani. Sok autó volt, nézelődtünk, és leégett az arcom. No igen, a tavaszi napsugarak egész nap érték nyakam s arcom, ez estére látszott is. Sebaj, úgyis egész nyáron vörös a fejem (kivétel a napszemüveg helyén), szokni kell a látványt mindenkinek, még nekem is:P Képgalériám az alábbi képre kattintva nézegethető:

Csináltam videót is: