Idáig is azt mondtam egy-két bázisugró videója láttán, hogy beteges, nem normális, őrült, stb... Nagyon tetszett amikor bejöttek a "divatba" azok a ruhák, amelyekkel végülis repülni lehet (avagy sokkal távolabbra siklani), mert hártyákkal szerelt, amitől olyan, mintha szárnyaink lennének. Erősen irigyelni kezdtem a videók szereplőit, mivel azóta szeretnék repülni (mindenféle gép és egyebek nélkül), amióta először álmodtam ilyet. Az utóbbi egy évben az ejtőernyőzésen járt/jár az agyam:P Tegnap leltem ezt a videót a vimeo-n*, azt hiszem, hogy hiába jön ki valami extrém, azt fél éven belül pár ember megunja és tovább ragozza. Nagyon durva egy-két jelenet az alábbi videóban, ahogy elhúznak a sziklák mellett... Váááá! Husss!


*bizonyos okok miatt tegnap este nem tudtam blogolni és kellett gyorsan valami könnyed téma amit belőhettem.

Sok-sok autótesztet láttam már. Amelyikben nincs semmi plusz, azokból csak egy-kettő részt láttam, így nem követtem sosem figyelemmel a Top Gear és a Totalcar műsorán kívül mást. Annak idején megnéztem az összes Totalcar epizódot, amelyekről lemaradtam, azokat később letöltöttem a netről s úgy néztem meg (amúgy is lementettem a műsorokat). A Top Gear persze már kicsit problémásabb, angolosabb, így akadnak hézagok a műsorismeretemben, a youtube-on viszont már megannyi filmjüket láttam:)
A Top Gear-ben sokszor túlzásnak érzek egy-egy rombolást, de ezt a témát passzolom is, mert érvek itt is meg ott is...
Az alábbi videóban az új Ford Fiestát teszteli Jeremy Clarkson, a videó 3:40-ik másodpercéig nem is történik semmi különös, de azután elszabadul a műsorkészítők fantáziája... Azt hiszitek, hogy egy Corvettel való kergetőzés vár csak rátok egy bevásárlóközpontban? Még annál is több. 7:35-nél már röhögve mondtam a monitornak, hogy "betegek vagytok!". :) Áááá... Mindenképp érdemes megnézni a kisfilmet!

Top Gear - Ford Fiesta

Már csak arra lennék kiváncsi, hogy a forgalmazó mit szólt a teszthez, bár szerintem már ismerik annyira a Top Gear stábját, hogy ne lepődjenek meg:P

A jelenleg futó magyar autótesztelő műsorok (kettőt ismerek), nekem azért nem tetszenek, mert az egyik túl unalmas, a másikban pedig az egyik karakter nekem túl erőltetett, túl sok, amikor megszólal. (na jó, azt a műsort nézni szoktam, amikor otthon vagyok:P A műsor nem rossz, csak el kell viselni az egyik vezetőjét...)

A városban járva arra lettem figyelmes, hogy bizonyos szituációk ismétlődnek. Na nem a dejavou-re gondolok, nincs hiba a mátrixban, csak hasonló eseteket véltem felfedezni az elmúlt napokban.
Szombaton elment mellettem a járdán egy biciklis kölyök (A). Körülbelül három méterrel később balról, derült égből villámcsapásként kiszáguldott egy átjáróból egy másik biciklis (B), és telibe találta a kölyköt. A gyorsan kihajtó srácnak (B) ideje sem volt fékezni, viszont nem is számíthatott a balról egyirányú utcában egy, a járdán jobbról érkező biciklisre (A). "Csatt!" - ilyen hangja volt az (A) biciklista kosarából kizuhanó ketchupos üvegnek, ahogy szétloccsant az aszfalton. (B) leszállt, felsegítette (A)-t, aki úgy, egy méterre repült bringájától és az ijedtségtől azt sem tudta hol van. Ez volt az egyik eset. Aztán hétfőn a járdán sietve sétáltam, amikor majdnem az egyik kapualjból kihajtó autó ebédje lettem. Elhiszem, hogy nekem is figyelni kell, de azért nem úgy kell kihajtani egy udvarból, a forgalmas belvárosban, hogy nem is számolunk a járdán közlekedőkkel és csikorog a kerék, amikor mégiscsak felbukkan egy a látótérben.
Aztán jött a kedd. Kedden délelőtt ismét a városban másztam, amikor egy szabályosan közlekedő biciklis nő elé kitekert egy másik biciklis. A nő először lassított, végül teljesen megállt, érintve az öregúr hátsó kerekét, aki azt sem tudta mi van. A nő valamit mondott, kikerülte az öreget, majd elindult. Az öreg az út közepén megállt majd kiabálni kezdett a nő után: "Mit képzel?! Ez egy védett terület! Védett területen vagyok!" - kiabálta ezt az út közepén, a szaggatott sárgával jelölt, az utcán átvezető biciklis "zebrán". Na igen, félhangosan megemlítettem az öregnek, hogy a védett terület közepén ácsorogva feltart két autót és balra van egy elsőbbségadás kötelező tábla, amit nem vett figyelembe. Az öreg pampogott, én továbbmentem, az első autó meg dudált:P Hát ez van... Kicsit ismerősnek hatott a biciklis koccanás, de ez korántsem volt oly durva, mint a szombati. Aztán pár pillanat múlva balra egy kapualjban erős fékezés (most csikorgás nélkül), én ugrom egyet, és egy "Bocs az ijesztésért!" - szerűen intő kéz az autóból. Na lám, most már kezdem úgy látni, hogy ismétlődnek bizonyos helyzetek.

Remélem, hogy a kapualjból kihajtó autós szituk megszűnni vagy csak ismétlődni fognak, és nem folytatódni... Aggódni meg ráérek a bringás szituk miatt, addig még nem nagyon pattanok nyeregbe...

Sajnos sok olyan sorozat vagy mese van, amelyek így vagy úgy feledésbe merülnek, és ha nem botlik véletlenül az ember a neten valamelyikbe, akkor agyunkban egy poros emlékkupac aljára kerül s lehet, hogy többé elő sem vesszük onnan. Ilyen volt a Szupernagyi is számomra, melyből már csak arra emlékeztem, hogy volt egy szuperképességekkel megáldott anyóka skót-sapkában. Akárhány ismerőst kérdeztem, szinte senki sem emlékezett a Szupernagyi című sorozatra. Gyerekkoromban szerintem minden epizódot láttunk a bátyámmal. Jóbarátunk a youtube, mert akadnak felhasználók, akik valamilyen formában megőrízték nekünk, vagy ráleltek valamelyik videókazin az intróra és azt meg is osztották a videócsövön keresztül világgal:)

Az intróból már eszembejutott, hogy mitől is lett szuper a nagyi, hogy nem csak a fején volt skót, hanem szoknyában is. Kik voltak a rosszak, hogy repült az a bizonyos bicikli és mit jelentett az, hogy ha valaki mutatóujjával körözött fülei mellett majd hirtelen közismert rocker (punk vagy mittomén) jelet mutatott. Hogy érthetőbb legyen előbbi mondatom, Szupernagyi amikor szuperjól akart hallani, akkor megpörgette füle mellett mutatóujjait, majd gyűrűs és középső ujját hüvelykkel lefogva "szarvat" mutatott.
Szupernagyi karakterét Gudrun Ure alakította. Ez a karakter annyira jól sikerült, hogy 2003-ban (igen 2003-ban!) a Glasgow-i "The Herald" napilap éves szavazásában a világ hetedik legskótabb személyének választották. (csak hogy tudjátok az első Wee Jimmy Krankie lett, a negyedik Sean Connery, 10-ik pedig Mel Gibson alakítása a Braveheartban) Alább látható a vége-főcím:

Szupernagyi 2006-ban (a flickr-ön találtam róla egy képet):
 

Pénteken Celldömölkön jártam, a régi cimborák invitáltak egy kis evés-ivásra. Miután jól belaktunk a pulykaféleséggel és megittunk egy jópofa sört is mellé összeszedtük cók-mókunkat és átmentünk a fürdőbe. A Vulkán-fürdőben még sosem jártam, viszont azt már hallottam, hogy kellemesen el lehet ott ütni az időnket.
A még csak pár éves fürdő kövezetén egy száll fürdőgatyában és papucsban slattyogva furcsa érzés lett úrrá rajtam, ha jól emlékszem, akkor utoljára még Érden voltam télen fürdőben és az ugye '96-ban, vagy még korábban lehetett.
A nagymedencében viszonylag kevés időt töltöttem, ugyanis nem tudok úszni (csak annyira, hogy ne fulladjak meg). Szóval leúsztam másfél hosszt karral, a lábmunkám ugyanis olyan, mintha egy kezdő marionettbábozó rángatná kötélen és próbálná kibogózni a csomókat. Tehát másfél hossz és bicepsz-csődöt kellett jelentenem, edzenem kéne, vagy legalább megtanulnom úszni.
Sokat voltunk a melegvízes medencében is, aminek van egy kültéri része is, ahova kimenni tényleg különleges volt. Gondoljatok bele, hogy egy-két órája még kint dideregve rohantok, lefagyott ujjakkal, összehúzott kabát és vastag pulóver ölelésében a bejárat felé, vágyva a benti hőmérsékletet, utána pedig egy szál fürdőgatyában vagytok kint a szabadban. Kimentünk a medence külső részére, a víz tetejéről csak úgy gomolygó füstként szállt a gőz, mínusz-akárhány fok lehetett, de mi nem fáztunk. Nagyon tetszett ez a helyzet, régen nem lepett meg ennyire, akkor kifutottunk a bátyámmal a kinti medencéhez, ugrottunk a forró vízbe, pacsáltunk*, aztán usgyi vissza a fedett medencékhez. Egy hülye százat csinál elven a hóban is futottunk, vagy épp otthon egy szál fürdőgatyában az összelapátolt hókupacban fürödtünk.
A vízes élmények előtt-közben-után benéztünk a szauna részlegre is, na ne már, hogy kihagyjam, igaz pár éve még nem bírtam nagyon. Utoljára 2003 szilveszterén voltam szaunában 15 másodpercig (addig bírtam szédülés nélkül). Valami gondom volt a párával meg úgy alapjában véve mindennel ami gőzt termelt, így esett meg többször, hogy zuhanyzás közben elájultam a kollégiumban. Szóval bementünk először a gőzkabinba és furcsamód most nem lettem rosszul, jól kapkodtam a páradús levegőt. Utána nem sokkal átmentünk a "száraz szaunába", 95c° fok, izzasztó meleg. Azt szokták mondani, hogy az ember kiizzad a szaunában minden mérget, szerintem most azt is kiizzadtuk, ami még bennünk sincs. A gőzkabin után 88 volt a pulzusom, a száraz szaunában 130. Ha már odaépítették azt a merülő-medencét a szaunák mellé, úgy gondoltam belemászom a kabinból kijövet, kicsit hidegnek tűnt a 10 fokos víz, másodjára is. Azt hiszem, hogy a finnek tudnak valamit, amikor hasonlóképp cselekednek:P A rettentően hideg víz valahol mégiscsak jól esett, frissítően hatott a nagy hőség után, nem tunyultam el, nem voltam annyira hulla-fáradt. Szóval jól esett:) A lazsálós délutánt befejezvén hazavonatoztunk, majd este fotózni mentem, de utána úgy aludtam, mint a bunda. A pihenés is tud fárasztó lenni:P

Nah, többet nem is gügyögök, jó volt, akinek van ideje-lehetősége ugorjon el egyet fürdőzni, megéri pár órát lazítani!:)

*pacsál: ez végülis a pancsikolással megegyező szó, amit Érden tanultam és amikor kimondtam Vas megyében hülyén néztek rám és falusinak tituláltak. Azt mondták ilyen szó nem létezik, a Google szerint 6250-szer igen, úgyhogy nem csak bennem van a "hiba":P

:) - Kiemelni egyet is a tízből? Ááá felesleges... Aki vasárnaponként figyelemmel kíséri Dan Clark-os bejegyzéseim a blogon, már tudja, hogy mire számíthat az elkövetkezendő 1 percben:P
 

Hozzá kell tegyem, hogy a 9-ik variáció már megesett velem is. Igaz, hogy nem a munkahelyemen, hanem egy bankból kijövet. A bankban fotocellás ajtó volt, én elindultam a pulttól a kijárat felé, eközben a kapott bizonylatot vizsgáltam és nem vettem észre, hogy eltértem kicsit a kezdeti iránytól, így azt sem vettem észre, amikor már csak pár centire volt tőlem a "láthatatlanra" pucolt üveg. Kopp! Vagy inkább: Bumm! Mert mindenki oda nézett (talán még a biztonsági őr is a fegyverére tette a kezét). Persze hanyatt-homlok menekültem, hogy még véletlenül se nézzek egy kuncogó szemébe sem:P Manapság inkább azt szoktam mondani, ha megbotlok vagy vmi hasonló történik, hogy: "Direkt volt. Így akartam:P"

Anyáékkal este elmentünk körbenézni egy-két boltba (centerbe), hogy mégis mik azok az óriási és hihetetlen téli leárazások amiket hirdetnek az újságokban.
Nos a leárazásoktól nem estünk hanyatt, hisz a legtöbb olyan ruha/cipő/kiegészítő, ami tetszett, az vagy nem esett bele a leárazott termékfolyamba, vagy csak egy picit, 10-20 százalékkal volt olcsóbb (az 50-60 százalékkal leárazott cuccok vagy rondák, vagy nincsenek a méretemben, vagy még így is drágák, vagy épp nem kellenek:P Aki olyat keres, annak biztos megéri és nagy mosoly kanyarodik az arcára, amikor a boltba lép.)
Egy hosszúujjú pólót azért sikerült szereznem az egyik ausztrál márkát kínáló boltban. Ez a minta ékesíti:

Egy pohár, ami teli van mindenféle rossz dologgal, ami az elmúlt évtizedet/évtizedeket jellemzi.
Persze nem kell ahhoz póló, hogy tudjuk: már betelt a pohár...

Bécsben járva szokatlan jelenségre lettünk figyelmesek. Sétálgattunk a városban, ezalatt szép lassan besötétedett, fényképezgettünk ezt-azt, s közben folyamatosan zsebre vágtam az akksikat, hogy ne kapcsoljon ki olyan gyorsan a gép. Már vagy másfél perce mahináltam séta közben a gyenge utcafényben az akksifedél kinyitásával, amikor dühösen lehúztam kesztyűmet és pár másodperc alatt természetesen befejeztem a műveletet. Mindeközben Anya átosont az út túloldalára, hogy világító lufiszerű-csúcsfejű-próbababákat fotózzon. Heh, akksi vissza, én is megörökítettem a számomra teljesen idegen/furcsa/szokatlan kirakati installációt:

Micsoda ötletesség mi? Kirakati megvilágítás, tekintetvonzás és még babafej is egyben, amit eme búra nyújt. Hiába a karácsonyfadíszek a csúcsfejű ruhamodellek felett, én rögtön a húsvétre asszociáltam és E.T.-re. Tudom, hogy E.T.-nek nem a feje, hanem az ujja világított, de képzeljük el, hogy túrja az orrát, akkor máris fénylik a kobak:P

Hogy miért kérek pont egy buszt? Na nem azért, mert találtam a neten valami hű de szuper, 20 szobás két emeletes mahagónis luxus-buszt (bár némi köze azért mégis van hozzá).
Sok képet kaptam már e-mailben mindenféle luxusbuszokról, amelyekbe valamilyen úton-módon be lehet variálni az autónkat is. Na itt ne gondoljon senki arra, hogy betolja a családi egyterűt a busz aljába vagy beparkol a hátsó ajtón a Hummerrel, mindenképp "lapos" autóra vagy kicsi-kocsira van szükség. Ezekre láttam pár variációt ezen az olalon.

Aztán a képek közt belebotlottam ebbe a képbe, ami miatt most mindenképp szeretnék egy buszt a következő szülinapomra:)

Mintha csak Luigit látnám ott állni azon a rámpán (bár Luigit nem tudnám összekeverni másik Centoval:P) Persze ha kapnék egy ilyen buszt, akkor Luigival benne parkolnék, viszont a busznak nehezebb lenne találni egy állandó parkolóhelyet a belvárosban:P Mondjuk nem is kéne, elmennék dolgozni egy tsz-be, két nap után leszívnám a traktorokból a gázolajat, aztán elhúznék egy európai turnéra. Miután kifogyna a benzin, futárkodást vállalnék Luigival az első városban, majd tankolnék a buszba és tovább mennék.
Hogy mi tart vissza? Mondjuk az, hogy nincs egy buszom:P

Régebbi autós szülinapi kívánságaim ide kattintva.

Notebookom mapparendszerének egyik legalsó fiókjában találtam rá 8 képre. A tartalmazó mappa neve ceruzák+szögek - reméltem, hogy nem valami perverz állatság tárul szemeim elé a duplakatt után. Szerencsére nem, ennyire azért ismerem a gépem, de sosem lehet tudni:P
Hogy mi mindent lehet kihozni ceruzákból és szögekből, ha az embernek tengernyi ideje van, elég kreatív gondolkodásmódja és megfelelő eszközei, az a képekből kiderül. (Ez utóbbi mondatomat rögtön helyesbítem is. Ez a nyolc kép nem azt mutatja meg, hogy "miket lehet" készíteni, hanem azt, hogy "ilyeneket is lehet". Csak a miheztartás végett:P)
A ceruzás alkotások közül ez a kedvencem. Az akár cserepes virágok tárolására is alkalmas már önmagában is virágot formáló ceruzakompozíció létrehozásához sok türelem kellhetett.

Szöges-zippzáros-izé. A remekmű összehúzható, táskának nem túl alkalmas, de mazochisták biztos kedvelnék. Vigyázat, nem fakír zsebkutya hordására nem alkalmas!