Fájó tomporral szidják a társasházból kilépve, kitört fényszóróval szidják a piros lámpánál hirtelen megállva, de szidják maréknyi sóval is a kézben tétlenül állva, meg az autóban ülve is, a lehúzhatatlan ablak mögött, és a fél órán át kaparászott szélvédő mellett. Viszont a fényképezőgép keresőjén át nézve egy fát, amely mögött egy lámpa fénye világít máris csodálat lesz a szidásból. Kitaláltátok? Az ónos esőről van szó, amit senki sem kíván, de ha már egyszer van, akkor megtalálni benne a szépséget is, miközben próbáljuk esés nélkül megtenni a napi távjainkat. Én szeretem az ónos eső után a csillogó fákat, esténként, amikor azt nézed hogy miképp világítja át a közeli lámpaoszlop fénye, helyenként csodás látványt ígér. Mondjuk kétszer majdnem elestem, miközben kerestem a megfelelő pozíciót a fotóhoz, de üsse kő, a csillogó fák mindent megérnek:)
