Az idei szilvesztert ismét barátokkal töltöttem, a megszokott "menjünk buliba, beülni sörözni, utcabálba, házibuliba, hogy rogyásig együk magunkat virslivel" helyett most egy ünnepi Freiezést választottunk, mindenki kiöltözött, szigorúan "csinibe", és beültünk este kávézni megszokott helyünkre. (Érdemes megnézni a félrenyalt hajamat és a szakállam, nem sokáig lesz ez ilyen, sőt ma a hajam már le is vágattam.)
Koccintottunk, pezsgőztünk, jókat beszélgettünk, s ez a társasági összejövetel már hiányzott nekem is, ha már az utóbbi időben kicsit kimaradtam mindenből a sok munka miatt. Kaptunk a ház ajándékaként egy üveg pezsgőt, s bár kicsit fura volt a nápolyi haboskávé utóízének keveredése az édes Törleyvel, azért hamar elfogyott az utolsó cseppig a poharamból.
Nem szeretem annyira a pezsgőt, nem is volt igazán olyan "ünnepi" hangulatom, de ezzel nem csak én voltam így, valahogy senki sem várta tárt karokkal a 2012-t. Meg az egy-két nagyobb rossz mellett azért elég sok jó volt 2011-ben, s remélem, hogy ezt nem csak azért mondom, mert épp megválunk a 11-estől, és ilyenkor az ember szeme előtt csak a szép emlékek lebegnek. Az biztos, hogy Bori egy nagyon pozitív fordulat volt az életemben, a munkám elvesztése pedig egy nagyon negatív. A többit most hagyjuk...
A kávézást követően Hanzsékhoz vonultunk, iszogattunk, ittam Bonyi kóser söréből, ettem szalonnás chipset, ölelgettem Borit, táncoltam Hanzzsal és csináltunk rossz-lufit is, ami Bonyi ötlete volt. Ezen lufiknak az volt a lényege, hogy minden rosszat felírtunk rá, ami 2011-ben ért minket, s ezen lufikat eldurrantottuk, hogy ezzel (ha csak jelképesen is), de megszabaduljunk ezen dolgoktól 2012-re/ben.
Hogy hatásos-e? Majd év végén elárulom, addig tapasztalok... Az éjféli koccintás megvolt, vadul, egymást pezsgővel fröcskölve ünnepeltük az új alaptörtvényt, aztán nem beszéltünk semmi rosszról, csak jól éreztük magunkat, mert baráti körben köszönthettük az új évet.
Valamikor éjjel még átmentünk a klubba, de erre már nem lett volna szükség, az egészben csak annyi volt a jó, hogy Orsinak és Busának is személyesen kívánhattam boldogat, egyébként meg túl sok volt a füst, a hang, az idegen, a nyugodt este után már nem esett jól a zsivaly... Jövőre vélhetően marad csak a baráti körben való koccintás. Boldog új évet!
