Még 2007-ben ismerkedtünk meg, futó kaland volt, alig tartott három hónapig kapcsolatunk, de jól éreztem magam, harmonikus volt minden, már azalatt a kis idő alatt is gyűjtöttük az élményeket. Aztán jött egy kis mosolyszünet, s eltelt majd' egy év és újra összekavarodtunk, csak mentem az utcán, amikor összefutottunk a mozi előtt. Beszéljünk valamikor! - Oké hogyne?! - és két nap múlva már újra együtt voltunk. Rengeteg élményt, rengeteg örömöt hozott e kapcsolat, kihívásokat támasztott, s szép lassan úgy éreztem az együtt töltött idő alatt, hogy jó dolgok ragadnak rám, jót tesz a személyiségemnek is. Szinte állandóan egymáséi voltunk, hétfőtől vasárnapig, reggeltől-estig, olykor már túl sok időt töltöttünk karöltve, de ez nem zavart, jól megvoltunk.
Eljutottunk az ország számos pontjára, olyan helyekre is, ahol nem gondoltam volna, hogy valaha is megfordulok. Szép kapcsolat volt ez, a szokásos hullámvölgyekkel, együtt voltunk jóban és rosszban, de legtöbbször csak a jóban.. ..Persze mindig csak azt néztem, hogy nekünk mi a jó, de annak is örültem, hogy mások sem ellenzik, sőt, még dicsérnek is, hogy milyen jó partit fogtam ki.
Aztán mint sok kapcsolatban, itt is jöttek kicsit nagyobb zökkenők, s mosolyszünetek, melyek őrölték kissé a szerelmet, de ezek nem ölték meg. Mostanság éreztem, hogy ez nem tart örökké, éreztem, hogy valami változni fog, sőt, tudtam is, de nem gondoltam bele... Tegnap szakítottunk. Nem akartam, s elgondolkodtunk azon, hogy miképp lehetne tovább, de most úgy éreztem, hogy kell egy kis idő, át kell gondolnom a dolgokat, mert ez a kapcsolat már nem az lenne, amelybe én elsőre beleszerettem, egy kicsit más, mint akit kinéztem magamnak.
Így hát összeszedtem a cuccaimat, furcsa volt, hogy csak két doboz, két szatyor és egy hátizsák kellett a három hónap híján három év dolgaihoz. Nagyon rossz volt összepakolni, nagyon rossz volt elköszönni és kilépni az ajtón. Amellett, hogy kicsit depresszív volt a hangulatom három napja, a búcsú után még egy-egy könnycsepp is megjelent szemem sarkában. Túl sok olyan ember vett minket körül, akiket megszerettem, akiknek volt mit köszönhetnem. A szerelem nem múlik el egyik percről a másikra, de ennek most sajnos így kellett lennie.
Tehát száz szónak is egy a vége, tegnap szakítottunk, majd 3 év után lejárt a szerződésem a munkahelyemen, amely nem más volt számomra, mint a "szerelmem". Egy korszak most lezárult. Hogy mit hoz a jövő, és találkoznak-e újra útjaink, viszony lesz-e, vagy tartós kapcsolat, azt még nem tudom, most így alakult... Most kell egy kis idő, hogy átgondoljuk a dolgainkat...