Ezen a héten ismét jegyzetelésmentes voltam, alig akad valami, amit összeszedtem agyamból, mondatokban light, ill. navi edition.
Beszélgetésben: Eladtam a régi laptopom a múlt héten, próba közben mondtam: Úgy terveztem, hogy nyár végén eladom, még ősz előtt. - De akkor most holnaptól ugye nem lesz ősz? - kérdi vissza Gábor csípőből.
Kávézóban: A Bonyi feje belefér? Ja nincs szabad hely. - mondja hirtelen Zsótti egy memóriakártya nélküli fényképezőgépet kipróbálva, még nem is tudván, hogy milyen jól hangzik majd ez.
Kávézóban: Jajj, ez a mai generáció! Nekünk az alma még jó volt pirosban, nem kellett, hogy bele legyen harapva. - mondom Judit iPod-os dolgaihoz hozzáfűzve. Indítok is egy magyar konkurenciát, mondjuk barack vagy szőlő jellel.
Képzelt navigációs helyzetekben:
Anyával amikor jöttünk át az Alpokon, elkezdtünk beszélni különféle hülyeségeket arról, hogy mikkel navigálhatna minket a GPS. Ezekből szemezgettem (a gps hangja mindig a vastagított betűs rész)
A következő lehetőségnél fordulj jobbra! - Nem fordulok. - Fordulj jobbra! - És ha nem akarok? - Akkor innen találj haza, ahogy akarsz. A navigáció kikapcsol. - Ne kapcsolj ki! Feltöltöm az akksid! - A-a. - Kapsz egy új tartót! - Nem. - Plüssbéléssel. - Hmmmm. Nem. - Kapsz melléd egy rózsaszín GPS-t női hanggal. - A navigáció bekapcsol...
Ez követően a fiú és a lány GPS egymás mellett: Mondd csak te! - Neeem. - Na de tényleg, navigálj csak. - Rendben. Akkor a következő lehetőségnél menjünk jobbra. - Miért jobbra? Ott ilyenkor mindig dugó van, és a felhajtóig áll a sor. - De arra rövidebb. - Nem is rövidebb. Milyen szoftvered van? Balra kell menni! - Nem! Jobbra! - Balra! - Jobbra! - Balra! Na mindegy, nők! Én nem szólok bele, csinálj amit akarsz! Hülye picsa. Álljunk meg valami boltnál két napi élelemért, mert sosem érünk haza.
A következő lehetőségnél fordulj balra! Na most, hogy poénból autóztunk már 100 kilométert - ha ha - vágjunk neki komolyan az útnak.
Többször kerültünk olyan helyzetbe, hogy ha a következő lehetőségnél lekanyarodunk balra, akkor egy osztrák család kertjébe, vagy garázsába jutottunk volna. Ilyenkor Anya mindig lassított és amikor megláttuk arrébb az utat, akkor továbbmentünk addig. Egy ilyen lekanyarodást elképzeltünk, ahogy állunk az idegen házban, egy megilletődött családdal szemben, kezemben a gps-sel: Kanyarodj be a folyosóra, add meg a nemed! - Férfi. - Add meg a korod! - 28. - Kopogtass be jobbra a második ajtón és üdvözöld a főiskolás Heidi-t. Addig pedig édesanyád igyon egy kávét a konyhában a háziakkal.
Elképzeltük, hogy mi lenne, ha gyalogos módra állítanánk a ketyerét, miközben nyolcvannal haladunk: Túl gyorsan gyalogolsz. Azt a rohadt, ezzel kvalifikáltad magad az olimpiára. Leszek a managered.
