Tegnap hazaugrottam kicsit családolni, már rég voltam otthon, s ezalatt az idő szegény öcsémnek kulcscsonttörése volt, így sok mindent nem tud egyedül megcsinálni, a kutyánk beteg volt, stb. Marciék kicsi a rakást játszottak, aminek kulcscsonttörés lett az eredménye, én ugyanígy sérültem le, kicsi a rakás, bár a szobatársam egyedül volt, mégis akkora súllyal kapott el, hogy hajszálrepedés lett a szegycsontomon. Még jó, hogy a többiek nem ugrottak akkor...

Ahogy állt mellettünk Marci, félig lebiccentett fejjel, kicsit görnyedten, meg is jegyeztük neki bátyámmal, hogy álljon már egy kicsit egyenesen, emberesebben, húzza ki magát és segítsen nekünk fát hordani:P Szegény gyerek. Jó pár hónap mire teljesen rendbejön...

Bandi nemrég beteg volt, szamárköhögése volt a kutyának - tudom ez így most zavaros, de így volt:P Szerencsére már meggyógyult pár injekciót követően az eb, nem ment rá a tüdejére a betegség, tegnap már szétrágta mindkét lábam, tehát javíthatatlan raszta-lábrágó továbbra is:) Bandit a sötétben már nem sikerült lefotózni (nappal is művészet, lévén, hogy egy feketés szőrpamacs, ami fel s alá rohangál, leszámítva azt, amikor lábakat rág, illetve hanyattfekve pózol:)

Fotóztam a macskáinkat, szokás szerint nem bírtam ki, ha már otthon voltam, hogy ne kergessem az állatainkat a fotómasinával:P Cilit elkaptam:)

Vártak a kajára az ajtóban, ahogy kinyílt egy pillanatra is rögtön macskafejek tarkították a keleztkező rést s hang nélkül, de nézéssel jelezték nagyon, hogy azért már ideje lenne a vacsinak. Valamilyen nyolcvanhatodik érzékük van, amikor anya kimondja, hogy megeteti a macskákat, vagy kaját csinál nekik, akkor megjelennek az ajtóban, precízen beülve. Lehet be van poloskázva a konyha, lehallgatnak minket:P