Amikor panorámaképet készítünk, oda kell figyelni egyes apróságokra. Annak idején Drezdában járva csináltam meg az első panorámafotómat, kompakt fényképezőgépemmel körbeforogtam a folyóparton, majd a program automatikája összegyúrta otthon a hosszú csíkot. Akkor vettem észre azt a jelenséget, ami forgalmas tereknél adódik, egy ember többször szerepelhet a fotón. Sajnos a képet már nem lelem, remélem valahol még megvan, mert sajnálnám, ha ez is benne lenne az elveszett adatok listájában, amit egy pár évvel ezelőtti adatvesztést követően kezdhettem szomorúan jegyzetelni fejemben.

Pannonia Ring 2010 május - ez nagyban jól mutat...

Aztán legközelebb Velencében kapcsoltam panoráma funkcióra, amikor az egy ember többször jelenség szintén felütötte a fejét a Szent Márk téren, viszont akaratlanul is több embert félbevágott a progi, eltűnt egy-két láb, stb. Ezt a képet sem lelem! Hát mi a p*csa van a fotóimmal?! Megőrülök. Sürgősen el kell kérnem a képeket az egykoron velem nyaralóktól, hátha nekik még megvan. Megőrülök!

Ausztria 2010 július - álló képekből készült panorámafotó, mert a fekvő képeken nem fért volna bele a part, a víz és a túloldalon a hegyek.

A kis digitális fényképezőgépem (ami azóta Anyáé lett) nem torzított sokat, így kényelmesen lehetett vele panorámázni. Aztán meglett a nagygép, a Béla, az ugye nagylátószögű objektívet használva kicsit érdekesebb. Hajlamos a kép hullámzani, a panorámaprogramok néha nem szeretik a torzítást sem, stb. Nem is szoktam sokszor ilyen képeket csinálni. Amióta láttam azokat a panorámaképeket, amelyek mindent mutatnak (eget, földet, környezetet), tehát minden egy képen - azóta máshogy tekintek ezekre. Legutóbb is olvastam egy hosszabb cikket egy panorámamesterről, nem csak baromi sok türelem kell hozzá, hanem megfelelő technika, és tanulás is. Bevallom, én nem mászom ebbe bele, majd talán később. Hogy miért jó panorámaképeket csinálni, avagy több képet összeilleszteni, arra jó példa az alábbi B25-ös gép, amit így legalább egy képen tudok szerepeltetni, nem maradtak le a szárnyak, amik szemből a hely adottságai miatt nem fértek volna rá a képemre, lévén, hogy nincs halszemobjektívem.

B25 Mitchell - Ausztria, 2010 július

Na és elérkeztem ahhoz, amiért e bejegyzést írtam, ahhoz az egy képrészlethez, amit megakartam mutatni, csak úgy gondoltam adok neki némi körítést. Tehát a Red Bull Hangárban is csináltam egy panorámafotót (kevesebb mint 180°-osat). E képet összeillesztgetve kicsit szívtam, a program automatikájára hagyatkoztam, ami nem bírt el a tetővel és az ívekkel, ott kellett sokat variálni, de végül meglett.

Red Bull Hangar-7 - Ausztria, 2010 július

Csak később vettem észre, hogy lentebb az egyik ember arrébb lépett az egyik képen és ezzel máris eggyé vált egy másikkal, elég vicces képet adva. Vagy mondhatnám úgy is: Sikerült lefotóznom egy furcsa testalkatú, meglehetősen kisfejű embert.

A panorámakép hasznos és szórakoztató is tud lenni. Ha mondjuk egy forgalmas téren csinálsz ilyen képet, arra azért érdemes odafigyelni, hogy ha a sok ember közt van egy gyorsan áthaladó rikító ruhát viselő ember, akkor azt várd meg, míg kimegy a képből, különben egy nagy csíkfotón azt veszed észre, hogy mindenhol ott világít. Jól tud jönni a panorámakép készítés akkor, amikor valami nem fér el a képen (egy torony, egy repülő, bármi). Jól lehet velük szórakozni ezen az amatőr és egyszerű szinten, mint ahogy én, csak készüljetek fel, hogy előfordulhatnak ilyen genetikai mutációk, mint a fenti képemen...