Tegnap este kitakarítottam kicsit az Atombunkert, porszívózás, portörlés, rendrakás s egyebek. Épp a fürdőszobában tartott a tisztaság-kommandóm, azon belül is a trón fényesítésén ügyködtem, amikor egy erősen savas vízkőoldót alkalmaztam s sikerült egy olyan elegyet összehoznom, hogy annak a gőze a fajanszot nem is, de a nyálkahártyámat erősen megmarta egy slukk után. Ventillátor, két óra belépési tilalom, túléltem, tisztaság van.

Ma reggel hülyén indult a nap. Kicsit forró volt a vasaló, amikor hozzáért karomhoz, kicsit fájt, amikor belerúgtam a székbe mezítláb. Elindulva beugranék cigiért a trafikba (zárva), gondolom, hogy majd a boltban a másik oldalon, az is zárva áruátvétel miatt. Nem baj, megyek az újságoshoz, ott nem tudtak kétezresből visszaadni, sebaj, alig három méter a bankautomata, majd veszek le pénzt - gondoltam - természetesen az volt kiírva, hogy átmenetileg nem üzemel.

Beérve épp letettem magam és már mentem egy motoros balesetéhez - "tök jó" napi szinten szembesülni s sok motoros balesettel úgy, hogy tudom én is maholnap a két kerékkel szelem az utat. Ez a baleset is növeli a "nem láttam" statisztikát, a nő kanyarodni akart, csak nem látta a motorost, aki most kórházban van, motorja meg darabokban. A nőnek nem lett semmi baja. Azért beszédes a két hír címe a kezdőlapon - kihajtottak eléjük, mint ahogy elém is kihajtanak állandóan (erről már írtam párszor).

Mindezek után átmentem a vasútállomásra pénzt levenni, allergiaroham kapott el, tüsszögtem félpercenként, egy helyes lánnyal próbáltam szemkontaktust teremteni egy másodpercre, de kicsit furcsán is nézett, ahogy könnyes csíkszemekkel, és eltorzult arccal próbáltam visszafogni a következő tüsszentésem. Végigprüszköltem az állomást, beálltam a sorba zsebkendőt venni, 7-8 tüsszentés volt mire sorra kerültem, mert az előttem álló lottózott, és ott volt kedve kitölteni az ablaknál állva.

A postán a hosszabbik sort fogtam ki, másodjára beállva, amikor már megvolt minden címzésem és küldeni valóm, akkor ismét a rosszabbik ablakhoz álltam, mivel az utánam jövő három ember hamar végzett a másiknál. Átálltam oda, persze ez is rossz választás volt, rögtön beragadtam 78 ezer csekkes néni mögé, a másik ablaknál pedig megindult a fél perc/ügyfél sebességű kiszolgálás. Imádom ezt a napot.

Végül láttam egy nőt, kocsijába ugrott be palotapincsije (nem csípem a pincsiket különösebben), melléjük érve a nő lapockáján egy tetoválásra lettem figyelmes, ami a kutya fényképe alapján készülhetett - s ránéztem az ebre, amely pont olyan fejtartással ült, mint a tetováláson. Kirázott a hideg. Nem igazán bírnám rátetováltatni kedvencemet magamra, de a pincsitetkó ezt még ragozza... Huhh....

Lehet, hogy hallgatnom kellett volna ismerősömre reggel, a zebránál futottunk össze, ő már a trafik-bolt-újságos-automatás sziutációk után is azt mondta: Na az ilyen napokon mondom azt, hogy inkább be se menj dolgozni, menj haza...