A múlt héten szokás szerint késő estig ültem a gép előtt, s épp képeket készültem beilleszteni blogbejegyzésemhez, amikor utolért a fáradtság, majd elaluldtam. Mindez olyan fél kettő körül lehetett, mert az mr2-n az éjféli mix már véget ért. Szóval elaludtam, majd arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Bonyi hívott, már reggel tíz múlt felvettem, lehajtott fejjel, beszéltünk, aztán utána megpróbáltam felemelni a fejem. Nagyjából öt-tíz perc kellett ahhoz, hogy teljesen ki tudjam nyújtani a nyakam, ugyanis kicsit több mint nyolc órát aludtam ülve, abból pedig a fene tudja, hogy mennyit lógott és merre a fejem.

Kicsit fájt a nyakam, így csípőből fordultam egy darabig, s ezt tettem a biciklin is. Persze, hogy kb 25 méterrel indulásom után súroltam egy parkoló autó tükrét, amiből pattant is ki rémülten a gazda, hiszen az új autójának "nekimentem". Megértem, egy koppanás hallott, új kocsi, ijedtség, stb. Megnyugtattam, hogy a kisujjammal értem az autó tükréhez, meg is mutattam, hogy lejött a bőr. Ezt még háromszor el kellett ismételnem, amíg ő átvizsgálta a kocsi baloldalát, majd elköszönésképp mégegyszer megmutattam a kisujjam, a hiányzó bőr helyét és bocs. Aztán még egy utolsó utáni alkalommal is megmutattam a kisujjam, de ekkor már olyan tekintettel és hangsúllyal, hogy éreztessem a sráccal: túldramatizálja a helyzetet. Tovább mentem...

Eljött hát az ideje, hogy most már a kényelmetlen ébredéseket és az összenyálazott pólóimat elfeledjem, idejében le kell feküdnöm, vagyis akkor, amikor érzem, hogy bukik a fejem. Nem tudom, hogy menni fog-e, azóta is szinte minden nap egy után fekszem le. Fel kell rúgnom a bioritmusom... E héten tegnap és azelőtt nem reagáltam reggel a telefonok ébresztőire. Mintha ott sem lennének, azt hiszem ébresztőórát kell vennem, vagy nem tudom.

Hozzáteszem, hogy baromi jó érzés reggelente úgy biciklizni, hogy folyamatosan arra kell figyelnem mikor ütnek el (*). A parkoló autókat már lényegében súrolom, annyira leszorítanak egyesek, mert nem bírnak még 10 métert gurulni addig, ahol osztódik a sáv.

*van benne valami bájos, csak akkor nem, ha eldurvulnak