A héten egy interjút készítettem egy szombathelyi emberrel, Maráczi Tiborral, akinek számos különleges autója van, köztük egy Lincoln Towncar limuzin is. Sokat beszélgettünk, nagyon jó fej az ember, így többször kinézek majd hozzá, van egy pár ritkasága, amit így-úgy meg kell örökítenem.

Nem a mai darab a limó, kicsit szögletes formavilággal bír, de bámulatos. 7,7 méter hosszú, tehát több, mint háromszor melléfekhetnék, akkor sem érném végig. A motorja majdnem akkora (méretre), mint az én kisautóm, szegény Luigit egy ilyen monstrum hosszában-keresztben-mindenhogy simán lenyelné. Miután megbeszéltük a limó történetét és paramétereit, a tulajdonos felajánlotta, hogy kiáll a garázsból, hogy fotózhassam.
"Amíg kiállsz vele beülhetek hátra?" - tettem fel félénken a kérdést, majd pillanatokon belül már be is pattantam a hátsó részre és amíg elgurultunk valami normálisabb háttér elé, bent is maradtam. Azért el tudnám képzelni, hogy egyszer így menjek valahova a városban. Mondjuk dolgozni. Kiszállnék, majd mondanám, hogy délután jöjjön értem! - húúú van benne valami varázs... :P Itt egy rövid videóm a fehér bálnáról:

Nah, majd ha egyszer lemegy a Seicentók ára, csinálok egy Luigi-Limuzint:)

Cikkem és fotóim a limuzinról, a verda története, a tulajdonos bemutatása ide kattintva olvasható.