A tegnap taglalt ötletem (na majd napközben jól blogolok és akkor nem kell éjjel a gép előtt ülnöm) nem sikerült. Két óra alvás volt, az is leborult fejjel a gép előtt, tehát értéke nulla. Kicsit fáj a nyakam, kicsit fázom (fáradtságtól), kicsit ég a szemem. Zsííír... Tehát most töltöm fel a galériákat meg a cikket. Napközben meg alszom majd egyet valamelyik padon. Ha már itt vagyok így reggel nyolckor kicsit pötyögök is.

A tegnapi nagyon szinte teljes egészében tetszett. Szóval volt minden, sikerélmény meg jókedv. A diáknapok alatt volt egy Honvédségi toborzó sátor, ahol egy olyan szimulátort próbálhattunk ki, amellyel a szolnoki vadászpilóták is gyakorolnak. A Mig-29-essel Bonyi repkedett, majd egy leszállás-tesztre beültem. Ereszkedtem, irány megvolt, sebesség minden szinte rendben, majd kiderült (leszállás előtti pillanatokban) hogy nincs kint a futómű, én pedig úgy láttam, hogy kicsit túlfutás lenne belőle, így minimális magasságra visszahúztam, némi gáz, pöckölgettem a joystickot, sebesség fel, sebesség le, majd egy szép és mondhatni szűk forduló után visszafordítottam a gépet és sikerült letennem. = SIKERÉLMÉNY

Jó érzés volt, amikor azt mondta a mellettem álló tiszt (meglepődöttséggel), hogy már rég látott ilyen szép leszállást ilyen helyzetből. Talán másfél éve nem ültek így a szimulátorban. - s ha ez csak önbizalomnövelő szöveg volt, akkor elmondhatom, hogy bevállt:)

Napközben volt sokminden, de nem akarok most belebonyolódni a diáknapokba, mert folytatnom kéne a munkát, hogy ha időben oda akarok érni ma kezdésre, ami két óra múlva lesz.

A National Geographic Channel-en láttam már kétszer egy klippet (igen, zenei videót az ismeretterjesztő csatornán). Először csak úgy fél szemmel néztem, de úgy egy perc után elkezdett tetszeni, aztán ma valamikor 5 körül megint leadták és rájöttem, hogy nagyon tetszik:) Ezt természetesen meg is osztom veletek, mert legyen ám ide bebiggyesztve, NGC fanként nem maradhat le:P Ím Macao-tól a Moving, amit a Föld napja alkalmából sugároznak manapság:

Nekem nagyon tetszik ez a klipp, valamiért kicsit úgy érzem, hogy frissíti az agyam, lekapcsolja a gondokat, a teendőket, mint pl. az LB27-től a Fürdik a lelkem is:)

Van amikor ez kell, egy kis OFF mindenre, mert nem akarok mást, mert sok a beérkező külső hatás, ami miatt már nem fürdik, hanem néha fuldoklik a lelkem, hogy már LB27-nél maradjunk. Ilyenkor szeretem leütni azt a kapcsolót ott valahol halánték-tájékon és vissza sem nyomni, addig, amíg nem akarom... Nah, mielőtt belezavarodom a hasonlataimba inkább megyek, mert nem fogom befejezni a többi dolgom. Ágyő.