Végre le tudtam ülni kicsit a blogom elé is, hosszú volt ez a három nap, érdekes volt az idei karnevál.
"Érdekes", azért használom ezt a szót, mert hol nagyon élveztem, hol pedig nagyon untam, a tavalyi teljesen más volt, pedig sokan azt mondják, hogy minden évben ugyanaz.
A pénteki nap mozgalmas volt, helyszínről-helyszínre rohangáltam, voltam jó koncerteken, hastáncos előadásokon és Badár Sándor stand up fellépésén, szumma-szummarum: tetszett.
Kedvenc momentumnak könyvelhető el Ágoston Béla együttese, az Agostones fellépése. Ágoston B. a Zuboly együttes tagja is egyben, így pozitív előítéletekkel álltam a Dudapest Cirkusz fantázianevű produkcióhoz. A banda a színpadi fellépés előtt végigjárta a Fő teret mobilizált hangszereléssel és nagyjából végig a "szereti a tik a meggyet" című tradícionális nótát adták elő teljesen új zenei köntösben.
Az a baj ezekkel a műsorfüzetekkel, hogy az ember nem tudhatja biztosan mire számítson. Sem a CoSKA sem a RusSKAja nem érintett meg amikor megnéztem youtube-on egy-két felvételüket, viszont élőben annál jobban lötyögtem zenéjükre koncertjük alatt (fényképezővel leginkább csak lötyögni lehet). Idén csak a programajánlóra hagyatkoztam, ezért többször csalódtam, mert ha összeraknak egy hagyományos együttest, ami mellé bedobnak egy dudát vagy valami népi hangszert s aztán eljátszanak egy népdalt, attól az még nem lesz világzene. Az idei karnevál a reneszánsz évében szerveződött, a programfüzet pedig a világzene jegyében íródott. Nem minden esetben az szólt a színpadról, amire számítottam (biztos műfaji hiányosságaim vannak).
  Szombaton a kevés alvás miatt hatalmas kofferokkal a szemem alatt vágtam neki a napnak, mely ha műsorokban nem is, de csapadékban annál gazdagabb volt. Még a rossz idő előtt megnéztem egy gólyalábas és egy hastáncos számot, aztán menekültünk a zápor elől fedett helyre s ahelyett, hogy blogoltam volna, minden mással foglalkoztam, ami nagyjából a vaskarikára feltöltött képekkel való bíbelődésre terjedt ki. Apropó, néztétek ugye? Szép képek vannak a galériákban és összefüggő cikkel is beszámoltunk a Karnevál egy-egy napjáról, ha nem is minden percéről. A hidegtől kissé átfagyva véget is ért a nap, hisz egy rendőrautó hirdette, hogy a felvonulás csak 21 óráig elálló eső esetén lesz megtartva, ami még nagyon jó égi imserettség lévén sem lett volna valószínű.
  Vasárnap kis szél kíséretében újra napsütés köszöntötte reggel Savaria népét, folytatódott a karnevál, esetenként kis tömegiszonnyal keveredve (legalábbis részemről). Egyes esetekben már nem tudtam menekülni az emberek alkotta összezáródó "fogó" karmaiból, így fejem fölé emeltem fényképezőgépemet s paszírozódtam akaratlanul.
A kedvenc jelenetem az volt, amikor a Thököly utcában a Garabonciás csoport jött velem szemben gólyalábakon s leguggolva fotózni kezdtem őket. Később már csak azt vettem észre, hogy túl közel vannak, így összehúztam magam és kattogtattam a gépet, elsétáltak felettem, szenzációs volt ahogy egy nő kiabált oldalról: "Jézusom!" :) Ez imigyen néz ki képekben:
A felvonulást a Városháza teraszáról fényképeztem, fél órával kezdés előtt már elfoglaltam a helyem, egy idősebb hölgy megkért, hogy menjek már arrébb, mert ő is szeretne látni valamit belőle, nem lehettem illedelmes, mert akkor nem lennének fotók, így szóltam, hogy inkább a mellettem ácsorgó tizen-húsz embertől kérje inkább ezt, akiknél nincs feltünően nagy fényképezőgép, persze ez nem tetszett neki, de apró súrlódások minden évben vannak. A felvonulók szerintem kissé túl gyorsan haladtak, alig-alig tudtam egyeseket lencsevégre kapni, de azért jó volt így is:)
Hol is voltam még? Jah, persze hastáncos előadásokon vasárnap is jártam illetve Kerekes Band koncerten is, amiben nem csalódtam, ugyanazt a pörgős előadást kaphattuk a Fel a kalappal lemezbemutató koncerttől, mint tavaly a Pimasz ismertetésétől.
Szintén a csak programfüzetolvasás átka, hogy a "szerb világzene" címszó alatt valami balkáni rezesbandára számítottam (nem csak én, többek mondták ugyanezt). Na mindegy, inkább áthúztam egy kicsit a Napra, vagyis este tíz lévén a borok utcájába a "Napra" koncertre.
Egy kicsit eufórikus állapotban volt az énekesnő és a gitáros, olyan szólót kapott a közönség, hogy az már kicsit túlmutatott azon, mint ami szerintem kihozható lett volna az "Ici-pici ház" című számból. Aztán még bóklásztam egy kicsit, ismerősökkel csak alig találkoztam, irány haza, cikkrészlet írás (15 mondat, de nehéz volt:P), kis képátválogatás és retusálás, küzdelem a memóriakártyával (másolási gondok), szóval ismét elvoltam fél 5ig. Összeségében persze jó volt, kell a forgatag is, meg a koncertek, a bulik, de tartom magam ahhoz, hogy a tavalyi kissé jobb, akkor talán egy kicsit többet is pihentem, haveroztam, szórakoztam és még a blogom sem látta íly elhanyagolt módú kárát.