Tegnap reggel, miközben a vizsgámra igyekeztem, négy dolgot szerettem volna:
1. Egy gépi capucchinót szürcsölni egy cigi kíséretében a suli előtt.
2. A húzott tételszámom 1 és 12 közé essen.
3. A vizsgabizottság vevő legyen a szövegelésemre, bármiről is rizsázzak.
4. Az értékelésnél ne legyenek kőszívűek.
Ebből mind a négy érvényesült, sőt, segítséget is kaptam jószerivel a felelet közben. Mindezek együttes eredményeképp (talán a kávén és cigin nem múlott) sikeresen levizsgáztam, 4-es felelettel és szakdolgozattal zárom le az elmúlt két évet, immáron intézményi kommunikátorként.
Na nem kell attól félni, hogy ezentúl elkerülöm afőiskolát egyetemet, csak már nem fogok ott tanulni (egy darabig biztos nem). Azt hiszem 19 év után felkelek kicsit az iskolapadból. Kiváncsi vagyok, hogy milyen az élet a katedrán ülők kedvessége illetve terrorja nélkül. Na az sem utolsó szempont, hogy ideje már valamit komolyabban elkezdenem karrier-ügyben:) Legyenek már rám büszkék a földiek:) Bár Anya már így is az:) Még egy ókori versem is promóciózta tegnap, tessék csak elolvasni ide kattintva!
Jee..
Tovább a poszthoz
1. Egy gépi capucchinót szürcsölni egy cigi kíséretében a suli előtt.
2. A húzott tételszámom 1 és 12 közé essen.
3. A vizsgabizottság vevő legyen a szövegelésemre, bármiről is rizsázzak.
4. Az értékelésnél ne legyenek kőszívűek.
Ebből mind a négy érvényesült, sőt, segítséget is kaptam jószerivel a felelet közben. Mindezek együttes eredményeképp (talán a kávén és cigin nem múlott) sikeresen levizsgáztam, 4-es felelettel és szakdolgozattal zárom le az elmúlt két évet, immáron intézményi kommunikátorként.
Na nem kell attól félni, hogy ezentúl elkerülöm a
Jee..
4 komment komment