Pesti túrám alkalmával sétálgattam a városban rengeteget, fülemben a Petőfi dallamai szóltak, jó idő volt, tetszett a mini-túra. Az egyik kirakatban szembevigyorgott velem Coyote, közelebbi ismerőseim tudják, hogy mennyire szeretem a Prérifarkast, ők már látták a poharam:).

Egyértelmű volt, hogy bemenjek a boltba és ha nem is bármi áron, de megszerezzem. Mázlim volt:-) Hazafelé a vonaton csak vigyorogtam ahogy kilógott a táskámból hol a füle, hol a feje:D

Ha valaki tud gyalogkakukkot is szóljon! :D (de jó néha gyereknek lenni:-)